“…mérési módszer kérdése az egész!”

Teljes foglalkoztatás? A statisztika mindent elbír

Már szinte a teljes foglalkoztatottságról lehet beszélni Magyarországon – jelentette be a nemzetgazdasági miniszter (képünkön). Megnéztük a statisztikai hivatal (KSH) által közzétett számokat kicsit közelebbről. Nem csak ez, hanem az adatgyűjtés módszertana is erősen elgondolkodtató.

A rendszerváltás óta nem alakultak a mostanihoz hasonlóan kedvező módon a foglalkoztatási adatok – mondta el a nemzetgazdasági (NGM) miniszter, Varga Mihály a KSH által frissen közzétett adatokat értékelve. Szerinte ez már majdnem teljes foglalkoztatottság, aminek elérése a kormány célja. Varga kijelentette, a következő hónapokban Magyarországon a munkanélküliségi ráta várhatóan 5 százalék alá csökken.

Egy pillanatig nem vonjuk kétségbe, hogy a hivatalos statisztikákban ez valóban így lehet majd. Arra azonban érdemes egy pillantást vetni, miként is jönnek össze a KSH által közzétett foglalkoztatási számok. Az évközi munkaügyi statisztikai adatgyűjtésből származó adatok forrását valamennyi legalább 50 főt foglalkoztató és reprezentatív módon kijelölt 5–49 fős vállalkozás, kijelölt nonprofit szervezetek, valamint létszámhatártól függetlenül valamennyi költségvetési és társadalombiztosítási intézmény székhely szerinti adatai jelentik. A statisztikai adatszolgáltatásra nem kötelezett vállalkozások adatait különböző becslési módszerekkel pótolják.
A KSH módszertana szerint egyébként foglalkoztatott az, aki az adott héten legalább egy órányi(!) jövedelmet biztosító munkát végzett, illetve rendelkezett olyan munkahellyel, ahonnan átmenetileg (például betegség, szabadság miatt) volt távol. Talán érdekes lehet még, hogy 2012 novemberétől nincs semmiről papír, a munkaerő-felmérés laptopon készül.
Nyugdíj előtt tíz évvel már szűkülnek a munkalehetőségek
A KSH jelentéséből (ezt teljes terjedelmében itt olvashatja) a foglalkoztatottak létszámának igen látványos – egy év alatt 142 ezer fős – növekedése mellett néhány másik szám is érdekes lehet. Mint írják: a 20–64 évesek foglalkoztatási rátája 2016 júniusában 2,7 százalékponttal 71,4 százalékra nőtt (az Európai Unió 2020-ra 75 százalékos célértéket tűzött ki). Magyarországon jelenleg a férfiaknál 78,6, a nőknél 64,5 százalék.
Érdemes egy pillantást vetni a korcsoportok szerinti foglalkoztatási rátára. Ebből az látszik, hogy 55 év felett erősen szűkülnek a munkapiaci lehetőségek. Míg ugyanis a 25-54 évesek 82,3 százaléka dolgozik, az 55-64 éves foglalkoztatási rátája 50 százalék alatti.

Amik egyértelműen „kozmetikázzák” a számokat

Az Mfor.hu szerint pontosan dupla annyi a valós munkanélküliség Magyarországon, mint amennyit a statisztika mutat. Számításaikban a 232 ezer közmunkást, akik a statisztika szerint a második negyedévben dolgoztak, visszasorolták a munkanélküliek táborába. Mint írták: „ekkora differenciára a korrigált és a közölt adat között pedig még egyszer nem volt példa, mióta rendelkezésre állnak a szükséges információk”.
A cikkben azt is taglalták, hogy ha a foglalkoztatotti számot korrigálják a közmunkásokkal és a külföldön dolgozókkal, akkor egy év alatt már „csak” 112 ezerrel nőtt a létszám, ami még így is szignifikáns változás. Ehhez mi még hozzátennénk, hogy a közmunkásokról részletes statisztikákat rendre közlő belügyi adatok esetében sem mellékes a módszertan. A közfoglalkoztatásban érintett személyek közé pedig beszámítanak mindenkit, aki a hónap során legalább egy napot(!) dolgozott így.
(azenpenzem)
Bal-Rad komm: “…2012 novemberétől nincs semmiről papír, a munkaerő-felmérés laptopon készül…az 55-64 éves foglalkoztatási rátája 50 százalék alatti…A közfoglalkoztatásban érintett személyek közé pedig beszámítanak mindenkit, aki a hónap során legalább egy napot(!) dolgozott így…”
-És hát sorolhatnánk mi is adalékokat arról, hogy MENNYIEN NEM TALÁLTAK/TALÁLNAK megélhetést jelentő munkát Döbrögisztán Vajdaságban! Hogy mennyien vannak a látens munkanélküliek, akik eltűntek minden nyilvántartásból! Ha mindent összevetünk, bátran kijelenthetjük: LEGALÁBB ANNYI A MUNKANÉLKÜLI ORSZÁGUNKBAN, MINT AMENNYI A RENDSZERVÁLTÁSSAL KELETKEZETT! Akkor minimum másfél milliónyian lettek!
Nem túlzás részünkről kijelenteni, hogy a helyzet azóta semmivel sem lett jobb! Sőt! Egyéb körülményeket figyelembe véve-NŐTT AZOKNAK A SZÁMA, AKIK ORSZÁGUNKBAN NEM TALÁLNAK TISZTESSÉGES MEGÉLHETÉST BIZTOSÍTÓ MUNKÁT!
Még elszomorítóbb az, hogy akik dolgoznak, azok viszont NEM ORSZÁGUNKAT GYARAPÍTJÁK! Amúgy pedig mérési módszer kérdése az egész! Azt meg csak ki kell találni!
Oszt’ jónapot!

 

Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás.
Ha tetszett ez a cikk, oszd meg és/vagy kommentáld a cikket a facebookon, twitteren, hozzászólásokban nagyobb médiafelületeken.
Facebookon: Balrad.com, a Twitteren: @Balradcom
Támogasd a Bal-Rad munkáját pénzadományoddal postai küldemény formájában,
Molnár Erzsébet 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.

vagy paypal utalással:



Kategória: HÍREK | A közvetlen link.

“…mérési módszer kérdése az egész!” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. öreg kun szerint:

    56-ban sok salak ment ki köztük gyémánt is kevés, most 5-600000 fő aki itthon nem akarta a 49-sek táborát gyarapítani…

  2. vitorla123 szerint:

    Mondd el az igazat Kádár Jánosról!
    Készült: 2016. máj. 18. szerda, 12:57 | | | Találatok: 29260
    Kádár János Népi Front szocializmus MSZMP kommunista
    Egyetlen korszak volt a magyarság 1000 éves történelme során, amikor a szegények és az elnyomottak előtt megnyílt a felemelkedés útja: ez volt a Kádár-rendszer. A Horthy-féle csendőrvilág nyomorban élő milliói végre megtapasztalhatták, milyen is az, amikor végre jól lakhat a család egy ebédnél, amikor nem számít kivételes, ünnepi alkalomnak az, ha hús kerül az asztalra. Az édesanyáknak nem fájt többé a szíve, mert éhes gyermeküknek még egy karéj kenyeret sem tudnak vacsorára adni, hiszen a Kádár-rendszer kiterjedt szociális hálója nem hagyta, hogy akár egyetlen gyermek vagy felnőtt is éhezzen. Az édesapáknak sem kellett félniük többet, hogy nem tudják fizetni a lakbért és az utcára kerülnek családostul mindenestül, mint ahogyan ez a Horthy-rendszerben (és napjainkban újra!) gyakran megtörténik. A szocializmus évtizedeiben tisztességes munkából mindenki el tudta tartani a családját, fel tudta nevelni a gyermekét. Ismeretlen fogalom volt a munkanélküliség, a kilakoltatás. Kádár János mind a mai napig az egyetlen olyan nagy formátumú politikus, államférfi, aki a nép boldogulását, anyagi és kulturális fejlődést, az életszínvonal emelését elsődleges államcélnak tartotta. A létbiztonság korszakát hozta el szüleink, nagyszüleink számára. Ez a világ azonban Kádár János halálával lezárult. 1989-ben gerinctelen és köpönyegforgató karrieristák egyik napról a másikra cserélték le az MSZMP vörös tagkönyvét MSZP vagy Fidesz tagkártyára, a pártirodákban felnevelkedett bürokraták a rendszerváltás utáni privatizációs hullám során könnyű szerrel lopták el a társadalom közös vagyonát. Az MSZMP nómenklatúra néhány tagja pedig azt szimulálta, hogy hűséges maradt a komunista eszméhez és továbbra is a dolgozó emberek pártján áll. Valójában megtalálták számításaikat az üzleti világban és lelkül mélyén a kapitalizmus híveivé váltak. Kádár népe árva lett, közben pedig felnőtt egy generáció, a mai 20-as, 30-as éveiben járó fiatalok, akik többnyire gyűlölettel és megvetéssel gondolnak Kádár Jánosra. Ezt oltotta beléjük a média, a sajtó. Ők a rendszerváltó bértollnokok és “történészek” által meghamisított és eltorzított történelmet tanulták meg az iskolákban.
    Most azokhoz fordulok, akik nem tankönyvekből olvastak a Kádár-rendszerről, hanem átélték annak minden napját! Mondjátok el az igazat Kádár Jánosról! Mondjátok el gyermekeiteknek, unokáitoknak, hogy milyen volt valójában az élet Kádár János idején! Meséljetek nekik a régi gyárainkról, ahol több ezren dolgoztak egykor és amelyek jó minőségű árukat termeltek a világ számos piacára. Meséljetek nekik a virágzó mezőgazdaságról, a TSZ-ekről, idézzétek fel emlékeiteket a zánkai és csobánaki úttörőtáborokról, ahol gyermekként nyaralhattatok! Csak így védhetjük meg Kádár János emlékét a sok rágalomtól és mocsoktól, amit a mostani kizsákmányoló rendszer urai szórnak rá! Ha pedig netán azt a választ kapnátok, hogy Kádár gyilkos volt, aki sok embert felakasztatott 56-ban, mutassátok meg a Köztársaság téri vérengzés áldozatairól készült fényképeket, amelyeken a felkelők által brutálisan lemészárolt ártatlan fiatalok megcsonkított, meggyalázott holtteste látható és kérdezzetek vissza: ez volna a dicső, demokratikus, tiszta forradalom?
    Kádár János 1912. május 23-án született. Pártunk, a Népi Front aktivistái május 21-én, szombaton az újpalotai Vásárcsarnok előtt fognak Kádár Jánosról szóló röplapokat osztogatni. Ha teheted, nyomtass te is egyet és add oda barátodnak, szomszédodnak azt! Tartozunk annyival Kádár Jánosnak, hogy születésének évfordulójában (és az év többi napján is) a védelmére kelünk!
    Cseh Miklós
    Népi Front elnöke

  3. Smith szerint:

    A közmunkásokat is azért tolják be a honvédségbe, hogy dicsekedhessenek azzal, hogy egyre többen tudnak elhelyezkedni közülük. A honvédségnek viszont nem munkahelynek, hanem hivatásnak kellene lennie. Ja persze, normális országokban, nem a Magyar Banánköztársaságban.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.