“…Ne féljetek, harcoljatok!”-üzente Döbrögi

Új világ kezdődött – Lányi Gusztáv szociálpszichológus az elemi félelemről és a szolidaritás gesztusairól

szoc

Két ősi ösztön csap össze az európai emberekben a terrorcselekmények hatására, a politika felelőssége, hogy melyik kerekedik felül. A szélsőségeseknek és a populista politikusoknak hasonló a célja: a félelem rögzítése, a szolidaritási egység megbontása. Miközben a problémák globálissá válnak. Interjú Lányi Gusztáv szociálpszichológussal.

– Minden napunk egy újabb európai terrorcselekmény hírével indul. Az évtizedekig békében élő európai ember hogyan képes mindezzel megbirkózni – úgy, hogy közben „emberek közt európai” marad?
– Az ember még mindig főképpen biológiai lény, akiben az evolúció elsődlegessé tette a veszély érzékelésének az ösztönét. A limbikus rendszer reagál először a külvilágból jövő ingerekre, ezek az idegrendszeri impulzusok készítik elő a választ: megijedünk, elfutunk, támadunk… Nem lehet komplex érvekkel válaszolni ösztönös túlélési impulzusok kihívására. Ezért tudnak mindig hatásosak lenni az elemi félelmekre (és örömökre) építő politikai kampányok, és ha a körülmények ezeket a félelmeket táplálják nap mint nap, akkor nem a fenntarthatatlan fejlődés globális jelentőségéről kívánnak az emberek gondolatmeneteket olvasni, netán beszállni a vitákba, hanem védelmet keresnek – hiszen a cél mindig a túlélés, a lehető legegyszerűbb módon. Így vagyunk „kitalálva”. Ezért felülbírálandó út a finomkodó és bonyolult összefüggéseket feltáró „elit” beszéd – az értekezéseket nem lehet nyilvánosan megtartani, abból csak a „baj van” gondolata szüremlik le minden oldalon. Miközben nem tagadható el, hogy óriási kihívással állunk szemben. Amiről viszont beszélnünk kell, az egyik másik ösztönünk! A szolidaritás gesztusa, amely szintén ősi és a keresztény-zsidó értékrendben megerősített cselekvési attitűdünk. Alapvető természetünk részeként kell ragaszkodnunk hozzá – erre figyelmeztet időről időre Ferenc pápa, mind nagyobb ellenkezést kiváltva.
– Az elmúlt hét terroreseményei közül kiemelkedett a francia pap meggyilkolása, amelyre sokan újabb fordulópontként tekintenek. És mintha a kereszténységet kívülről rombolni kívánó szélsőségesek támadása mellett belső harc is dúlna: az európai kereszténységnek is újra kellene értelmeznie magát, sőt a keresztényi értékeket.
– Igen, egy újabb fordulathoz érkeztünk el, egy újabb tabu dőlt meg: papot nem ölünk, ahogy templomban sem bántunk senkit. Az ilyen esetek még inkább sokkolják az embereket, az Iszlám Államnak és a többi szélsőségesnek ez a célja. Ezek pont olyan esetek, amin nem kell elmélkedni: megtámadták az egyik leggyengébb pontunkat. Az ellenségkép radikalizálódik és kiterjesztődik a menekültek összességére, a fent említett szolidaritási ösztön pedig hátrébb kerül.
– A szélsőségesek és populisták pedig egyaránt profitálnak ezekből.
– Az egész politikai erőtér átrendeződött: új világ kezdődött. Ezt tudomásul kell venni. Egybenyílnak a terek, összekapaszkodva globálissá válnak a problémák. Az amerikai elnökválasztás, a Brexit, a menekülthullám – ha azon gondolkodik a nyilvánosságban a magyar értelmiség, hogy hogyan alakul Magyarország sorsa, akkor ezeket a kérdéseket is bele kell kalkulálni a válaszba. Persze nem mindegy, hogy hogyan: Orbán Viktor tusványosi beszédében például mindent a menekültválságra futtatott ki, politikai érdekeinek megfelelően. Félelmet rögzít és használ, és tulajdonképpen ez a szélsőségesek célja is.
– Orbán Viktor kommunikációs tanácsadója, Arthur J. Finkelstein évekkel ezelőtt megfogalmazta: a várható világpolitikai változások nem forradalmi demokratikus átmeneteket, hanem újabb erőskezű vezetők előretörését hozzák el. Ön egy interjúban kifejtette, hogy Orbán nem tud leállni a hatalomkoncentrációban. Eljött volna az ideje, hogy kiterjessze a hatalmát?
– Ő tudatosan készül a továbblépésre, két látványos intézkedés is erre utal: a kormányzati struktúra átalakítása, a kabinet kiépítése, a döntéshozatali folyamatoknak a centralizálása, amellyel a helyetteseinek delegálja az ország vezetését, ő tehát átfogóbb jellegű problémákkal tud foglalkozni. A másik jel, amely a tusványosi beszédben egyértelművé vált, a Visegrádi Négyek jelentőségének növelése, amely az ő szimbólumrendszerében Európa legfontosabb bástyája lehet. Belpolitikai értelemben legyőzhetetlennek tűnő pártot épített fel, most a régió következik. Ez nem feltétlenül egy ördögi karakter kiteljesedése, valóban érzékelheti úgy, hogy veszélyben van Európa, amiben sok igazság van, a válság kezelési módja, és főleg az ő pozíciója Európa megmentésében azonban már kétséges.
– Azt mondta, hogy nem lehet az embereket az összefüggések mély feltárásával szembesíteni, miközben folyamatos manipulációnak és hatásdömpingnek vannak kitéve a média által – mindenféle oldalról. Mi az az objektív tény, amit muszáj megértenie mindenkinek?
– A média manipuláló valósága és a „valóságos” valóság egy fontos ponton találkozik: a migráció leállíthatatlan, az elkövetkezendő évtizedekben a fejlett világ nyomasztó problémája lesz, a tragikus helyzettel szembe kell nézni és kendőzetlen valóságként vizsgálni. A világ örökre megváltozott, a fejlődés nem fenntartható, válaszainkat mégis még mindig a „régi”, tegnapi világra szabjuk. Például a Tudta? népszavazási kampány kérdései és a válaszok, illetve azok paródiái vagy továbbgondolásai mind ugyanazzal az eszköztárral, ugyanabban a tartományban dolgoznak, miközben az egész világ humán ökológiai alapjai recsegnek-ropognak.
– Ez nehezen fér bele a 140 karakteres politikába – ennyi, Twitter-üzenetnyi – a befogadható valóság…
– 140 karakter csak a félelem megfogalmazásához elég, hogy mitől is kellene tartanunk valójában, arra már nem.
– És arra pláne nem, hogy olyan elemi dolgokra rávilágítson, mint például a terrortámadások helyének és jellegének az adott helyek integrációs programjával kapcsolatos összefüggéseire. Például, hogy a Wilkommenskultur politika eredménye lehet, hogy a milliós menekültszám mellett a német terrorcselekmények eltörpülnek a franciaországiak mellett…
– A médiumokban a valóság előállításának egy olyan tematizációs küzdelme zajlik, ami a politikai csatározások természetes része – de itt most nagyon komoly tétje van, ahogy említettem, az emberi szolidaritás ősi kultúráját változtathatja meg. A kormány médiumai a menekültek és a terror dolgát szoros ok-okozati dologként írják le, a kormányzati szakértő, Földi László az egész migrációs problémát egy megszállási jelenségként értelmezi, a terroristákat vezérkarok által irányított katonáknak látja és láttatja. Ami remek alapját adja Orbán harcos retorikájának, amely régi reflexekre játszik rá. „Ne féljetek, harcoljatok!” – üzente Tusnádfürdőről Orbán, világossá téve, hogy mely ősi ösztönre kell hallgatnunk.
(vh)
Bal-Rad komm: Döbrögi a migránsproblémában rejlő LEHETŐSÉGET remekül felismerte! Ő gyakorlatilag Germánia Ribancának zsarolására szerette volna FÖLHASZNÁLNI AZ ORSZÁGBAN ÁLTALA FÖLDUZZASZTOTT MUSZLIM MIGRÁNSHORDÁT, ami viszont általános riadalmat, felháborodást és félelmet keltett a magyar lakosságban.
ÁM ELMARADT A MAGYAR LAKOSSÁG RÉSZÉRŐL ELVÁRHATÓ JOGOS ÖNVÉDELMI REAKCIÓ! SENKI NEM DEMONSTRÁLT-TÜNTETETT A DÖBRÖGI ÁLTAL GENERÁLT PROBLÉMA MIATT! (Nem úgy, mint pl. Germániában!) Pedig mindenki láthatta, tudhatta, hogy qrmányzati akarat nélkül a migránshorda nem szállhatta volna meg fél Magyarországot!
Döbrögi az össznépi riadalmat látva HIRTELEN ÉLÉRE ÁLLT A RIADALOMNAK! Onnantól kezdve ismét Vezénylő Tábornok Úr lett, immáron Hunyadi János képében tetszelegve, a Hit és Európa Védelmezője jelmezét magára húzva!
Ez egy teljesen váratlan lehetőségként hullott az ölébe, a magyar társadalom bárgyúságának, beletörörődömségének köszönhetően! Döbrögi most a migránsparipán vágtázik-azóta is! A téma isteni ajándék számára!
A magyar nép pedig még mindig nem hajlandó fölfogni, hogy egy világraszóló döbrögista szemfényvesztés áldozata.
VAJDÁNK UGYANIS TELJESSÉGGEL TEHETETLEN A PROBLÉMA KAPCSÁN! Ő-ragaszkodva a Schengen-zónához-a probléma megoldhatatlanságáért harcol. Közben pedig ő és hordája elég szépen pirít(hat) anyagilag is a migránsbulin.
A magyarok ismét egy parasztvakító qrmányfilmet néznek, elhíve Döbrögi fröcsögését. Eközben kilencezer terroristapalántát itt babusgatunk! Ám ha ezeket a problémákat valakik szóvá teszik, azok rögvest szélsőségesek, demagógok és populisták lesznek!
Van is benne némi igazság! Mert csak a szóvá tétel, a habzás zajlik.
“…Ne féljetek, harcoljatok!…”-üzente Döbrögi Tusványoson megtartott szeánszán.
Miközben egyfolytában attól retteg, hogy mi lesz akkor ővele és hordájával, ha a magyarok egyszercsak elkezdenének nem félni! Arról nem is beszélve, hogy micsoda pánik törne ki maffiaberkekben, ha harcolni is kezdenénk! MI-MAGYAROK!
Persze elkezdhetjük ezt a harcot úgy is, ha NEM VESZÜNK RÉSZT DÖBRÖGI “KVÓTÁS” REFERENDUMÁN! Az komoly kudarc lenne a Vajda számára! Komoly figyelmeztetés!

 

Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás.
Ha tetszett ez a cikk, oszd meg és/vagy kommentáld a cikket a facebookon, twitteren, hozzászólásokban nagyobb médiafelületeken.

Facebookon: Balrad.com, a Twitteren: @Balradcom

Támogasd a Bal-Rad munkáját pénzadományoddal postai küldemény formájában,
Molnár Erzsébet 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.

vagy paypal utalással:



Kategória: HÍREK | A közvetlen link.

“…Ne féljetek, harcoljatok!”-üzente Döbrögi bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. öreg kun szerint:

    Az első európai vezető Orbán volt aki elmondta baj lesz a migránsokkal, azt nem tudni miért csak látvány intézkedések vannak ellenük, sőt ha sok pénze van jöhet.Volt már itt török, labanc, román, orosz megszálló, a magyar idegenszívű főurak, a háttérben Szerencsés Imréék folyamatosan ,de mind túléltük, reméljük ezt a szartengert is.

    • V.kutya szerint:

      Ő az a Cseh Miklós, akit a Munkáspárt kizárt a soraiból, nem volt elég jó elvtárs? Vagy netán túlságosan is jó volt?

  2. öreg kun szerint:

    Igen, nem kellett volna az oroszokat egy kalap alá venni a többivel ,hibáztam. Ők egy új világot hoztak!

  3. Tarna szerint:

    A migránsok közönséges KATONASZÖKEVÉNYEK!
    Hogyha idejönnek ki kellene őket képezni és azonnal vissza kellene vinni harcolni az ISIS ellen. Németországnak is ezt kellene csinálni!
    Sajnos Európában nincs egyetlen tökös politikus sem, aki ezt felvetné és megvalósítaná.
    A muszlim hódítókat a saját tőrébe kellene dönteni, ez lenne az igazi európai virtus!

  4. Fergeteg11 szerint:

    Itt is hangsúlyoznom kell, hogy nem Admin kommentárjához szólok hozzá.
    Egy szociálpszichológus a finom manipulációk mestere lehet. Vigyázzunk vele! Mit is mond Lányi?
    Egyértelműen utal a politikai marketing eszközei közül a félelemre. A politikai tanácsadók pontosan tudják, hogy kampányban az érzelmekre lehet a leghatékonyabban építeni, és a helyzettől függően ezek valamelyikére szoktak hangsúlyt helyezni a beszédekben, szövegekben, képi- és hanghatásokban stb., simán háttérbe szorítva a józan gondolkodást. Orbánék migránstémában főleg a félelem ősi reakcióit használják ki, nyilván manipulatív módon, de ebben az esetben a cél (a politikai haszonszerzésen túl mintegy járulékos haszonként az EU-ba irányuló migráció megfékezése) nem feltétlenül rossz dolog. Lányi azonban elkerülhetetlenként állítja be a jelenséget, amely “a fejlett világ nyomasztó problémája”, és ezzel “a tragikus helyzettel szembe kell nézni”. Bár problémaként utal rá, szavaiból kitűnik, hogy nem, vagy legalábbis nem annyira magát a migrációt, hanem inkább az azt előidéző problémahalmazt tartja nyomasztónak és tragikusnak. A migráció és a terrorizmus közti, sokszor egyébként többszörösen áttétes ok-okozati összefüggést nem ismeri el, és szolidaritásra hivatkozik az interjú elején és végén is, amivel az emberek többségének vallásos gyökereire és az amiatt ellentmondásba keveredők kognitív disszonanciájára játszik, csatlakozva a Nyugat gazdasági-politikai elitje nagyobbik felének és a katolikus egyházi vezetésnek az egybehangzó, érdekazonosságon alapuló kórusához (szentségtelen ballib-katolikus-protestáns nagykoalíció, persze kivételekkel). Amit ebben az esetben még egy orbántakarodj-kampány részeként is felhasznál.
    Ne feledjük, hogy az amerikai külpolitika irányvonalában változás állt be, a korábbinál sokkal nagyobb hangsúlyt helyeznek a keresztényekkel való együttműködésre!
    (Részletesebben:)
    http://www.state.gov/secretary/remarks/2016/04/256618.htm
    Nem véletlen ez a változás, része egy nagyobb folyamatnak, aminek az előbb említett szentségtelen nagykoalíció is az egyik terméke. Megfigyelhető a balliberális véleményformálók széles spektrumán, nem más, mint a migrációban érdekelt nyugati elit kétségbeesett próbálkozásának propagandaeszköze. A korábban egyházellenes újságírók egyre nagyobb teret szentelnek egyházi vagy mélyebben vallásos (keresztény) emberek véleményeinek, a klasszikusan keresztényellenes témák kezdenek eltűnni, a kritikák finomodnak. Lányi ennek részévé válik, amikor az alákérdezőnek migránsok helyett menekültekről, a folyamat egészségtelen gyorsaságának és kockázatainak hangsúlyozása helyett a szolidaritásról beszél, miközben a valóságban semmilyen alternatívát nem nyújt a félelem csökkentésére a veszély tagadásán kívül, amivel rosszabbá válik, mintha meg sem szólalt volna.
    Ami a katolikus egyházat illeti, az szembement a saját évezredes dogmáival, a mostani pápát hatalomra segítők pedig lényegében az EU-t uraló erők akaratlan (?) cinkosaivá váltak. Utóbbiak egy hagyományaitól megfosztott “Európát” szeretnének sajátos, önpusztitó, általuk kidolgozott “európai értékekkel”. Ez lett volna az Európa-projekt. A pápa jelenleg az egyház önfeladó áramlatát képviseli, és remek szövetséges ebben. Ő és az egyház más tagjai elhitetik az emberekkel, hogy a jó kereszténynek feltétel nélkül befogadónak és szenvedést elfogadónak kell lennie egy magasabb cél érdekében. Akik ezeket terjesztik, általában burokban élnek, a túlélés nehézségeivel nemigen kell törődniük, filozofálgatnak, és a végén eljutnak egy teljesen életképtelen értelmezési kerethez, ami persze az ebből hasznot húzók érdekeivel találkozik (akik nem keresztények, legfeljebb álkeresztények, vagy egész más vallásúak, ha vallásosak egyáltalán). Ők támogatják ezt az értelmezést, és ezzel el is jutottunk napjainkig, az álhumanista, a gyakorlatban életképtelen és teljesithetetlen eszmékhez, amelyeknek a hamisságát viszont remekül tudják palástolni, hiszen az, hogy a viszonylagos európai jólét, vagy pláne az övék százmilliók nyomorának az ára, a legtöbb európaihoz el sem jut (némi látványos pápai megszorító intézkedés persze belefér, hiszen a Vatikán hasznához képest filléres dolog).
    Ami a vatikáni irányváltás mögött áll, az a népszerűség növelése és a befolyás fenntartása. Jelen politikai-gazdasági környezetben ez csak olyan elvek beemelésével lehetséges, ami találkozik a globalista elit érdekeivel, emiatt a korábbi elvek egy része került feladásra a II. Vatikáni zsinaton, és a folyamat két konzervatív pápa után gyorsult fel Ferenc alatt. Ez egyfajta behódolás a globális Birodalom előtt (kárpótlásul némi globalistaellenes gőzlevezetéssel), ami azonban nem jár haszon nélkül.
    Zsidók és szolidaritás viszonya maradt utoljára a hozzászólásomban. Ez a viszony általában csak saját közösségükön belül értelmezhető, vagy pedig annak érdekét szolgálja. Az EU-ba irányuló migráció komolyan megosztja őket, de ez legyen az ő bajuk!

  5. V.kutya szerint:

    Idézet, A Mi Időnk jegyzete:
    *****

    Peter Petroff, akit szocialista és szakszervezeti tevékenysége miatt körözték a nácik Németországban, feleségével és két kislányával szökött meg a rohamosztagosok karmai elől.

    A következő cikkben, A fasizmus esszenciájában világos számot vet a modern világot hanyatlással és barbarizmussal fenyegető „kultúra” forrásairól és praktikáiról.
    A fasizmus pestise terjed. Egyetlen ország sem immunis teljességében erre a fertőzésre.

    Válság van mindenütt, kedvező körülményeket biztosítva ennek a pestisnek a terjedéséhez. A deklasszált elemek száma növekszik, munkanélküliek nagy tömegei, akik kikerülnek a termelés folyamatából, demoralizálódnak és könnyű prédájává válnak a kalandoroknak és demagógoknak.

    A kapitalizmus lejátszott. A tőke mágnásai, akik elhatározták, hogy fenntartják gazdasági és politikai hatalmukat, felfogják, hogy ezt nem tudják tovább demokratikus formában megtenni, és a fasizmushoz folyamodnak azért, hogy diktatórikus eszközökkel érjék el céljukat.

    Ezért a deklasszált és kétségbe esett elemeket mozgósítják, hogy felhasználják őket a munkások ellen.

    A fasizmus jellegzetes sajátosságai a populáris, radikális jelszavak, szocialista dalok és szimbólumok használata, hogy elfedjék antiszociális, reakciós eszméiket. A fasizmus a katonai diktatúra azon formája, amely olyan esszenciálisan új típus, amelyet militarizált huligán elemek támogatnak, akik feladata a népesség terrorizálása. Ezért a hazugságok, a becstelenség és az erőszak a fasizmus ideológiájának esszenciális részét képezik.

    A fasizmus a szabadság és felelősség demokratikus alapelveit a tekintélyuralmi vezetés alapelvével helyettesíti. Nem hagy teret a gondolat, a szólás, a sajtó, a művészet és a tudomány szabadságának.

    Miközben a múlt zsarnokai csendes engedelmességet követeltek, a fasizmus aktív támogatást vár el mindenkitől, a bölcsőtől a sírig.

    A fasizmus kiáll a totalitarizmusért. Ez mindenki és minden teljes alárendeltségét jelenti a központosított totalitárius fasiszta államnak.

    Nem tolerál olyan helyzetet, amelyben a közösségi vagy magánélet bármely része a fasiszta állam ellenőrzési szféráján kívül esik. A fasizmus alatt az egyéni munkát, a társadalmi kapcsolatokat, a politikai aktivitást, a tudományos elméleteket, a vallási meggyőződést, a művészeti ízlést, a szexuális viselkedést, a testnevelést és a szabadidő kihasználását az állam diktálja és kontrollálja.

    Az ősi rabszolgaság, a középkori jobbágyság sosem érték el az egyén alárendeltségének olyan mértékét, amelyet a fasizmus jelent.

    A fasiszta állam militarista állam. Az egész nemzetet militarizálják már a gyermekkortól kezdve. Az iskolákat és egyetemeket barakká alakítják, és az idősebb diákokat és hallgatókat arra kényszerítik, hogy időt szánjanak a katonai kiképzésre. Ápolják a háború szellemét, és a háborút ideálként mutatják be.

    Hogy a tömegeket elnyomás alatt tartsák, a fasiszta államnak szüksége van a törvénytelen kényszer rendszerének kidolgozására. Hogy kormányozzák ezt a rendszert, engedelmes szerszámoknak kell felelős pozíciót betölteniük, akik arrogánsak a néptömegekkel, de szervilisek a feletteseikkel. Az eszmékkel és jellemmel rendelkező embereket el kell törölniük.

    Ezért a fasizmus egyre növekvő állami szakszerűtlenséget és korrupciót szül a kormányzat minden területén, amely hosszútávon a bukását eredményezi.

    A fasizmus a felhalmozott nemzeti kulturális értékek elpusztítását jelenti. Ahelyett, hogy gondolkodó polgárokat nevelnének, engedelmes szolgákat teremtenek. Szolgává teszik a nőket, valamint a művészetet és irodalmat arra kényszerítik, hogy szolgálják a diktatúra érdekeit. A tudományt megfosztják a fejlődéséhez szükséges esszenciális szabadságtól, és az állam puszta szolgájává teszik.

    Ezért a kulturális területen a stagnálás és a hanyatlás szintén jellemzője a fasiszta államnak.

    A fasizmus összeegyeztethetetlen a szabad munkásszervezetek létezésével. Az osztályharc megszüntetését is megkísérli azáltal, hogy meggátolja a munkásokat, hogy megvédjék saját érdekeiket. Tudván, hogy a modern munkás nem maradhat szervezetlen, a fasiszta állam színlelt szakszervezeteket hoz létre, és a tagságot kötelezővé teszi. Törekszik minden önkéntes szervezet, beleértve a templomok állami függelékké változtatására. A fasizmus a képviseleti kormányzat minden formáját elpusztítja az államban, csakúgy, mint az önkormányzatokban, helyettesítve őket teljhatalmú, tekintélyuralmi bürokráciával. Az úgy nevezett „korporációk” már csak papíron léteznek Olaszországban, csakúgy, mint Németországban.

    A totalitárius fasiszta állam egypárti állam. Semmilyen más párt nem létezhet vagy élhet a kormányzó párt mellett. A fasiszta párt önmaga bár nem egy kormányzati szerv, hanem pusztán csak egy eszköz.

    Gazdasági téren a fasizmus fenntartja és támogatja a magántulajdon és kizsákmányolás kapitalista formáit. Bár tendenciákat mutat az államkapitalizmus felé.

    A fasizmus a magántulajdon kapitalizmusának alapján a tömegek szolgaságát jelenti; az államkapitalizmus alapján abszolút intoleránssá kell válnia. A jelenlegi fasiszta államban, amely a magántulajdonon alapszik, a polgárokat megfosztják a képviselők szabad választásának jogától; hogy azt gondoljanak, amit akarnak, és azt mondják, amit gondolnak (ahogy Spinoza megjegyzi); hogy önkéntesen szerveződjenek; arra kényszerítik őket, hogy a meggyőződésük és lelkiismeretük ellen cselekedjenek.

    Az államkapitalizmusban az Állam – a Diktátor – a munkáltatójává és földesurává válik, és a nyomora határtalanná lesz.

    Peter Petroff
    1934

    http://www.amiidonk.hu/elemzes/peter-petroff-a-fasizmus-esszenciaja-1934/

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.