Intelem

Ambrus Attila: ellentétben az országot szétlopókkal, leültem a büntetésemet

A whiskys rablóként elhíresült Ambrus Attila népszerűsége a komáromi amerikai autós fesztiválon a legendás négykerekűékével vetekedett. Kitartásról, népszerűségről, önmegvalósításról beszélgettünk vele.

– Régi fazekas mondás szerint 30 kilónyi agyag elfogyasztása a hosszú évek munkája során tesz valakit mesterré. Ön miért, és mikor tért át a whisky-ről az agyagra?

wr

– Az agyaggal, mint anyaggal való ismerkedésem azokba az idődbe nyúlik vissza, amikor két napig sírásóként kerestem a kenyerem, kezdhetném viccesen történetem, de a valóság legalább ilyen kemény, hiszen a börtönben indult el a 3 éves fazekas és kerámiás képzés. Egy ilyen ingerszegény környezetben fontos, hogy az ember kezdjen magával valamit, ez már maga sikerélmény, hát még, ha munkádat elismerően értékelik, az építő terápia. Nagy szerencseként élem meg, hogy részt vehettem a tanfolyamon, de ha mondjuk anno szőnyegkészítő képzés indul, akkor most perzsa szőnyegeket árulnék. A sorstól ezt a feladatot kaptam akkor, ebben igyekszem kiteljesedni, de első sorban ebből igyekszem megélni. Az út még hosszú a mesteri szintig, de bízom benne, hogy megkapom az élettől.
– Mennyi az öröm, az önmegvalósítás ebben a „sorsfeladatban”?
– Ketté kell választani, hogy mit szeretek, és mit tudok eladni, mivel a kettő nem egy és ugyanaz. Nagyon kevés olyan dolgot készítek és árulok, ami közel áll hozzám, ami igazán én vagyok, mert sajnos a saját stílusom most még nem tudom eladni. A megélhetéshez kompromisszumra kényszerülök a kereslet-kínálat törvényével és önmagammal is addig, amíg egy mecénás esetleg nem támogatja a művészi kibontakozásom, de erre a mai világban kevés esélyt látok. A megélhetést biztosító szakma mellett természetesen szakítok időt saját magam számára is. Szeretem a kihívást az életben, és a fazekasságban is, ahol tudom a határokat feszegetni. Ilyen volt, amikor megcsináltam agyagból a BL serleget, vagy most a labdarúgó EB trófeáját. Még benn a börtönben a tanuló éveim alatt a mesterem kijelentette, hogy szinte lehetetlen megalkotni a Bajnokok Ligája 72 centiméteres kupájának íves, hatalmas füleit anyagból. Ha csak ötödik próbálkozásra is, de megcsináltam, és a serlegem azóta egy műgyűjtőhöz került. Próbálok egyedi dolgokat is alkotni, szinte kimeríthetetlen tudástárat halmozott fel ez a 3000 éves szakma. Nyitott szemmel járok és állandóan valami újat tanulok.
– Az ön által lezártnak tekintett bűnös múlt is visszaköszön a kerámiákon, és ez az üzletpolitika szerves része?
– Engem az országban nem úgy ismernek, mint neves bonsai kertész, vagy magatartáskutató akadémikus, hanem mint a whiskys rabló. Természetesen csak ebből a múltból, ebből a hírnevéből és szubkultúrából tudok meríteni, és márkanevet építeni, mert ez a sajátom.
– Ez az elején „viccesnek” indult próbálkozás a whiskys rablóval, betyáros és maffiás termékekkel miért örvend ekkora népszerűségnek?
– Ez egy társadalmi problémát is tükröz egyben, ami abból táplálkozik, hogy az országnak évtizedek óta nincsenek hiteles vezetői, akik példaként állnának a nép előtt. Én viszont, ellentétben az országot szétlopókkal, leültem a büntetésemet. Talán ezért vagyok én még mindig picit népszerűbb, mint a politikusok.
– Mi az, ami hitet ad(ott) Ambrus Attilának a folytatáshoz, álmai megvalósításához?
– Hiszek a hosszú távú, profi munkában, én úgy raboltam bankot is reggel 8 órakor, hogy a 9-es edzésről ne hiányozzak, mert anélkül nincs se hétvégi meccs, se szezon végi bajnokság. Amikor azt mondom, 10 év múlva a Zsolnay gyárat akarom igazgatni, sokat bolondnak tartanak, pedig csak egy álmodozó vagyok, aki hisz az álmaiban. Én a sorsban hiszek, hogy minden a helyére kerül, nem történnek véletlenül a dolgok. Én abba hiszek, hogy hosszú távon senkit nem lehet átverni, őszintének és hitelesnek kell maradni, mert mindenkit utol ér a végzete, és az én életem ezt jól példázza. Nem lehet senkit palimadárnak nézni, a rendőröket sem anno, a vásárlókat se most. Bízhat az ember a szerencséjében, de hosszú távon erre nem lehet építeni, csak a profi munkára.
(kemma)
Bal-Rad komm: “…Ez egy társadalmi problémát is tükröz egyben, ami abból táplálkozik, hogy az országnak évtizedek óta nincsenek hiteles vezetői, akik példaként állnának a nép előtt. Én viszont, ellentétben az országot szétlopókkal, leültem a büntetésemet. Talán ezért vagyok én még mindig picit népszerűbb, mint a politikusok… abba hiszek, hogy hosszú távon senkit nem lehet átverni, őszintének és hitelesnek kell maradni, mert mindenkit utol ér a végzete…”
-Hát majd az első napi harminc tonna szikla/fő apróra törése után a VALÓDI RABLÓK is meggyőződhetnek arról, hogy hosszú távon EGY EGÉSZ ORSZÁGOT NEM LEHET ÁTVERNI!
Mert íme! ŐK MEGPRÓBÁLTÁK!-DE A VÉGZET UTOLÉRTE ŐKET!

Lehetne ez egy komoly intelem elbizakodott és pökhendi politikusbűnözőinknek!

 

Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás.
Ha tetszett ez a cikk, oszd meg és/vagy kommentáld a cikket a facebookon, twitteren, hozzászólásokban nagyobb médiafelületeken.
Facebookon: Balrad.com, a Twitteren: @Balradcom
Támogasd a Bal-Rad munkáját pénzadományoddal postai küldemény formájában,
Molnár Erzsébet 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.

vagy paypal utalással:



Kategória: HÍREK | A közvetlen link.

Intelem bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. kugli szerint:

    Ott ülhetnének az ellenzéki ? politikusok is.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.