Kazinczy dicstelen “kollégái”

NEM KORRUPCIÓ, HANEM… – ÍGY ÚJÍTOTTÁK MEG A MAGYAR NYELVET A FIDESZES MEGMAGYARÁZÓEMBEREK

Az idei év hemzseg a nagy visszhangot kiváltó korrupciós ügyektől, elég csak a Vizoviczki körüli pávatáncra, az MNB alapítványokra, a Századvég tanulmányokra, Voldemort Nagyúr sötét varázslataira, az EMMI-ORÖ tandemben elszivárgó uniós pénzekre vagy a letelepedési kötvény-bizniszre gondolnunk, hogy a klientúrának juttatott, nagyvonalú PR és építőipari tenderekről ne is beszéljünk. Egy friss kutatás szerint a választók kétharmada korruptnak látja a kormányt, amely csak azok ellen a visszaélések ellen lép fel, amiben nem érintett. Mindez sok munkát ad a kormányközeli ideológusoknak és a személyes érintettség okán magyarázkodni kényszerülő politikusoknak. A kormányerők azonban önvizsgálat helyett felvették a kesztyűt a korrupciós vádak ellen és alternatív magyarázatokkal álltak elő. Íme: mindenki eldöntheti, mekkora sikerrel.

“Alkotmányos költség”

14055597_138705313239747_327902578_n_2.png

Voldemort nagyúr története hamar körbejárta a magyar sajtót, ráerősítve azokra a hangokra, akik szerint politikai kijáróemberek befolyásukat latba vetve uniós forrásokat térítenek el az erősen központosított pénzosztó szerveknél, visszacsorgatott százalékokért cserébe. A kiszivárogtatott lehallgatások alapján egy tiszaújvárosi baráti társaság elhatározta, hogy belevág az uniós pályázati bizniszbe, egyiküknek pedig állítólag meg is volt a szükséges kapcsolatuk, Mengyi Roland személyében. Azt sejtették, hogy az intézkedés fejében csorgatni kell majd valamennyit a megítélt támogatásból, de arra nem számítottak, hogy az ismerős honatya “alkotmányos költség” címen már a pályázat beadása előtt kér ötmillió forintot, cserébe a későbbi fenti “tolmácsolásért”. Akár bizonyítást nyer az ügy, akár nem, a nyilvánvaló korrupciós eset kreatív átfogalmazása akkor is figyelemre méltó ha nem a közvéleménynek, hanem a mutyizóknak szólt. Az ügyészség azonban segít a fordításban: költségvetési csalás és befolyással üzérkedés gyanújával emelt vádat Mengyi ellen. Érdekesség, hogy egy 2009-esinterjúban az MVM-es Kocsis István is említette, hogy a Balkánon “bizonyos üzletszerzésnek alkotmányos költségei is vannak” – Montenegróra utalt.
“Itt és most el kellene dönteni, hogy megbízunk-e egymásban annyira, hogy most már a pénzről is kell beszélnünk (…) ez egy egyirányú utca, és innen visszafordulni nem lehet, és ahhoz, hogy tudjunk együtt dolgozni, ahhoz az ő részükről is bizalom szükséges, ennek az az alapfeltétele, ha átadunk ötmillió forintot még a pályázat kiírása előtt úgymond alkotmányos költség jogcímen”

(részlet a lehallgatott telefonos beszélgetésből).

Csendes forradalom, pillérépítés, nemzeti érdek
A Fidesz egyik fő ideológusának tartott, a Századvég kuratóriumi elnökeként és a Corvinus frissen kinevezett rektoraként tevékenykedő politikai filozófus, Lánczi András az évek alatt sokat dolgozott azon, hogy teljesen átértelmezze mindazt, amit a felületes állampolgár a mindennapokban sokszor csak korrupciónak nevez. A politika, mint tudjuk, gyakran az értelmezésért folytatott küzdelem, így nem csoda, hogy az intellektuális nehéztüzérség is bevetésre került, az inkább meglepő, hogy Lánczi magyarázatának filozófiai magja körülbelül annyi, hogy mivel a szocik is loptak és klientúrát építettek, most a Fidesznek jött el az ideje.
“Amit korrupciónak neveznek, az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája. Ezen azt értem, hogy olyan célokat tűzött ki a kormány, mint a hazai vállalkozói réteg kialakítása, az erős Magyarország pilléreinek a kiépítése vidéken vagy az iparban. Például minden külföldit, aki termelő beruházást valósít meg, tárt karokkal várunk. Erre mondják azt, hogy „de hát ez maga a korrupció!”. Ez politikai nézőpont, itt valójában a korrupció szó mitikussá tételéről van szó (…) A korrupciónak van 13-14 kidolgozott társadalomtudományi értelmezése. Ám az nem szerepel köztük, ha anemzeti érdekért tesszük ezt vagy azt, az eleve korrupció. Lehet korrupciónak nevezni, de aki ezt mondja, az valójában önmagát is becsapja.” (Magyar Idők, 2015. december 21.)
“Volt már egyébként gyökeres át­alakulás: privatizációnak hívták. Azzal kapcsolatban ma senki nem rikoltozik korrupcióról, pedig ha azt egyszer tü­zetesen megvizsgálnánk, abban aztán tényleg felrobbanna az ország. Tehát lehet korrupcióként értelmezni a tra­fikosztást, más nézőpontból viszont csendes forradalomként is. (Válasz, 2014. november 19.)
Nemzeti nagytőkések és a labanc politika
2012-ben az akkor még a Parlamentben, azóta Zugló polgármestereként tevékenykedő Karácsony Gergely kérte Orbán Viktort, hogy adjon számot az oligarchák (akkor még főkéntSimicska Lajos) térnyeréséről és befolyásuk folyamatos növekedéséről. A kormányfő válaszában tisztázta: oligarchák nincsenek, a nemzeti együttműködés rendszerében pedig a magyar nagytőke képviselőinek bizony helye van. Szép mentés, csak ne volna olyan nehéz eldönteni, melyik nagytőkésnek van helye, és melyiknek nincsen…
“A nemzeti együttműködés rendszerében oligarchák nincsenek, de természetesen a magyar nagytőke képviselői ott vannak (…) ha ön a magyar tőke ellen beszél,labanc politikát folytat, amit én elutasítok.” (Orbán Viktor, 2012. május 07.)
Rendszerszintű nem, egyedi esetek igen
A bálványosi szabadegyetemet már egy ideje a fiatal demokraták házi fesztiváljaként emlegetik, így nem csoda, ha kicsit nagyobb önbizalommal, bátorsággal fogalmaznak az ide ellátogató kormánypárti politikusok. Valószínűleg ez a kötetlen, közös gondolkodásra és őszinte beszélgetésre alkalmas légkör ragadtatta Kósa Lajost arra, hogy egyszer és mindenkorra leszámoljon a korrupciós vádakkal. Teljesítménye Suchman Tamás klasszikusát idézte (“a világ korrupt, nem az ÁPV Rt.”).

kosa.jpg

 „Rendszerszinten megszüntettük a korrupciót” – [ az új kampányfinanszírozási rendszerre és az online pénztárgépek bevezetésére utalva:] “Nyugodtan mondhatom, hogy rendszerszinten 2010-től kezdve ez a kormány tette a legtöbbet a korrupció felszámolásáért”. “A mostaniak már csak egyedi, elszigetelt esetek.
 Blöff, blöff és blöff
Miután hosszas jogi huzavona után nyilvánosságra kerültek az MNB-s alapítványok pénzköltései, amiből megkérdőjelezhető kiadásokra és Matolcsy a rokonainak is jutott, egy ellenzéki képviselő a Parlamentben kérdezte az MNB-elnököt. A kritikát, miszerint Matolcsy húszmillió forintot költött egy saját magáról szóló könyvre, a jegybankelnök történelmi ismereteiről tanúságot téve egyszerűen hárította. Az élet egy könyv, és mi töltjük meg a lapokat benne. Deal with it.
Blöff, blöff és blöff. (…) Önök, balliberális ellenzék három hónapja politikai támadást folytatnak, visznek a Magyar Nemzeti Bank, a magyar jegybank ellen. Ez botrányos. Önök a politikai támadás trükkjeként blöfföket alkalmaznak. Ön folytatta a blöffsorozatot, ugyanis a Sakk és póker című könyv nem rólam szól, szerencsére. Magyarországról szól; Magyarország szabadságharcáról, 2010 és 2013 dicsőséges magyar szabadságharcot kivívó hadjáratáról.”  (Matolcsy az Országgyűlésben)
Ha múzeumigazgatóként valakinek kölcsönadsz pár antik festményt, majd a lagziját is elintézed: rossz helyzetértékelés
Lázár János kormányinfója mindig rejteget izgalmakat, hiszen ez az a fórum, ahol viszonylag szabadon kérdezhetnek az újságírók. Amikor a 444-es Herczeg Márk arról kérdezte Lázár Jánost, hogy szerinte korrupció-e, amikor Baán László, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója értékes műtárgyakat ad kölcsön Habony Árpádnak, aki emellett ingyen tarthatja a lagziját az intézményben, Lázár talányos választ adott. Maga Baán úgy nyilatkozott, hogy a Habony-kapcsolat a múzeum hosszútávú érdeke volt, Lázár János szerint azonban:
“Ez annak a gyanúját veti fel, hogy Baán nem látja reálisan az általa vezetett intézmény helyzetét.”
Vajon ez azt jelenti, hogy az igazgató túltolta, és kevesebb szívességért is meg tudta volna vásárolni a titokzatos tanácsadó jóindulatát? Esetleg arra utal, hogy a Szépművészeti támogatása Habony nélkül is biztosított? Vagy azért értékelte rosszul a helyzetet, mert egy közgyűjteménynek nem az volna a dolga, hogy az igazgatója saját játszmáihoz használja fel a közvagyont? Mielőtt eltévednénk a lázári labirintusban, szögezzük le: korrupcióról szó sincs, mindenkinek alkotmányos joga, hogy hülye legyen.
Elvesztette közvagyon jellegét
A Magyar Nemzeti Bank alapítványainak botránya talán az idei év legnagyobb figyelmet keltő ügye volt. Beszámoltak róla az online lapok, a nyomtatott sajtó, a kereskedelmi tévék, de még a közmédia sem tudta elkerülni a témát. Pedig sokáig tartották magukat a titkolózó alapítványok! Bánki Erik kormánypárti képviselő februárban még egy törvényjavaslatot is beadott, amelyben legendás érveléssel támasztotta alá, miért nem tartozik a polgárokra az alapítványok gazdálkodása. Bár a kormány megszavazta a benyújtott javaslatot, végül nem sikerült eltitkolni az alapítványok költéseit. Az Alkotmánybíróság ugyanis nem hitte el, hogy a jegybanki boszorkánykonyhák alkimistái képesek a csodára: eltüntetni a közpénz közvagyon jellegét. Megpróbálták – de sikerült?

“A vagyon olyan mértékű elkülönülésére kerül sor, amely alapján az is megállapítható, hogy az alapító által juttatott vagyon elveszíti közvagyon jellegét.”

(k.blog)
Bal-Rad komm: “…A vagyon olyan mértékű elkülönülésére kerül sor, amely alapján az is megállapítható, hogy az alapító által juttatott vagyon elveszíti közvagyon jellegét…”
-Ne feledjük: AZ ALAPÍTÓK MI VOLTUNK! A MAGYAR NÉP!
Majdnem 45 esztendőn keresztül építgettünk-szépítgettünk egy országot! A KÖZVAGYONT! A Magyar Népköztársaságot. Aztán a rendszerváltással beszálltunk a Nagy Pilótajátékba, és elkezdődött az “eltocsikolás”! Meg az “elkvesztorozás”!
A KÖZVAGYONT-A MI ORSZÁGUNKAT-BŰNÖZŐK KARMAI KÖZÉ LÖKTÜK! EL IS VESZÍTETTÜK!
Persze többet is veszítettünk! A jövőnket is elveszítettük! Mi veszítettünk!-nem a rablóbandák. Akik természetesen nem rablóbandáknak mondják magukat. Nemzetiek ők mind!-saját állításuk szerint. Ők nem rablók, hanem politikusok! Ők nem fosztogatnak, hanem kilobbiznak. Meg kiszerveznek! Tákolmány garantálja a JOGSZERŰSÉGÉT!
Nem kellett mindehhez más egyéb, mint néhány fogalmat-ami a bűnhöz kapcsolódik-átkreálniuk. Átkreálták. Okos gyerekek EZEK! Szavunk sem lehet! NEKÜNK!
Nincs is! MINDIG CSAK ŐK BESZÉLNEK! MI pedig CSAK HALLGATUNK-VAGY TAPSOLUNK! NEKIK!
Pedig félnek ám tőlünk! Félnek a szánktól-amivel hallgatunk! MERT TUDJÁK, HOGY ORDÍTHANÁNK IS VELE!
Félnek a kezeinktől is, amikkel tapsolunk! MERT TUDJÁK, HOGY ÜTHETNÉNK IS VELÜK!
RÁJUK ORDÍTHATNÁNK, ŐKET ÜTHETNÉNK!
Csak rajtunk múlik, hogy nem tesszük!

 

Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás.
Ha tetszett ez a cikk, oszd meg és/vagy kommentáld a cikket a facebookon, twitteren, hozzászólásokban nagyobb médiafelületeken.
Facebookon: Balrad.com, a Twitteren: @Balradcom
Támogasd a Bal-Rad munkáját pénzadományoddal postai küldemény formájában,
Molnár Erzsébet 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.

vagy paypal utalással:

Kategória: HÍREK | A közvetlen link.

Kazinczy dicstelen “kollégái” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. vitorla123 szerint:

    THON
    Kádár János olyan jól csinálta, hogy nem tudunk leszokni róla
    WIRTH ZSUZSANNA2013.05.28. 07:0675
    Ez a cikk 3 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
    Aki nem követi Kádár János észjárását, és letér az útjáról, jobb, ha elfelejti a hatalmat – nagyjából ez a kép rajzolódik ki, ha megnézzük, hogy mit szerettek az emberek az utolsó pillanatig a Kádár-rendszerben, és mit sírnak vissza belőle. A kádári hagyománnyal csak párszor próbáltak szakítani a magyar politikusok, és az Orbán-kormány sem igazán mer szembemenni a berögződéseinkkel.
    ERRŐL TUDNIA KELL

    Emelkedett az üzemanyagok ára

    És az megvan, amikor Usain Boltot megverte Pauer Géza?

    Romániában megcsinálták a tökéletes trolltámadást
    Hozzátok ki a legtöbbet a nyaralásból a Danubiusnál! Akár 25 % kedvezmény!http://www.danubiushotels.hu
    A Kádár-korban élni maga volt a boldogság. A magyar társadalom nagyobbik hányada gondolkodik így még ma is, a közvélemény-kutatások ebben egymást erősítik. Például az a felmérés, amelyből az derült ki, hogy tízből hat felnőtt szerint a második világháború és a rendszerváltás közötti időszak volt a legboldogabb a magyarok életében. Arányuk a 2001-es 53 százalékról 2008-ra 62 százalékra nőtt.
    Kádár Jánostól kénytelenek tanulni a mai politikusok is, ugyanis az elvárások még mindig ugyanazok. A rendszerváltás után egymást követő magyar kormányok intézkedései alapján pedig elég egyértelmű, hogy a politikusok tisztában vannak ezzel a helyzettel.
    A néhai Közvéleménykutató Intézet (MKI) eddig nem nyilvános, 1989-ben készült felméréseiben kerestük a választ arra, hogy mit szerettek az emberek igazán a Kádár-rendszerben. Azért éppen ebből az évből, mert a rendszerváltás kellős közepén már kevés okuk volt a magyaroknak arra, hogy eltitkolják a véleményüket a kérdezősködő szociológusok elől, viszont bőven volt okuk számvetést készíteni az utolsókat rúgó szocialista berendezkedésről. Megnéztük azt is, hogy milyen intézkedésekkel táplálták az előző kormányok a Kádár-korban kialakult elvárásokat, és hogyan próbált ezeknek megfelelni Orbán Viktor – egyébként korszakváltást hirdető – második kormánya is.

    1. A magyar politikus legyen puritán, mint Kádár János

    Kádár Jánosnak mindenhol örültek (forrás: Fortepan)
    1989 júliusában, Kádár János halála után a válaszadók jóval több mint fele, 50-60 százaléka ítélte inkább hasznosnak Kádár politikáját. Ráadásul nemcsak alacsonyabb státuszú és iskolázatlanabb rétegek támogatták, hanem a felsőfokú végzettségűek és a vezető beosztásban dolgozó értelmiségiek is. A megkérdezettek húsz százaléka volt azok közé sorolható, akik egyértelműen szerették Kádárt, szerintük “személyében a magyar nép egyik nagy jótevőjét” és a “magyar politikai élet egyik legnagyobb személyiségét” vesztette el. Egy másik 1989-es kutatásból az derült ki, hogy Kádár személyiségéből főként puritánságát és közvetlenségét tartották pozitívnak az emberek. “Én szeretem Kádárt” – fejezte ki az egyik válaszoló a szimpátiáját, és 87 százalékuk azt mondta, mindig is pozitív véleménnyel volt róla.
    A politikus ne legyen túl gazdag, az autója, a háza, a ruhája ne legyen túl menő – Rogán Antal közismert Louis Vuitton táskája ma is kirívó luxuscikknek számít, legalábbis kivételes abból a szempontból, hogy a Fidesz frakcióvezetője nem csinál titkot belőle, hogy van ilyenje. A politikusok többsége azonban visszafogottságot mutat magáról a külvilág felé. Ha egy politikus túl nagy házat épít, látványosan drága autóval jár, túl jó helyre utazik nyaralni, akkor ezzel szerepelni fog a bulvárlapokban. Papíron a parlamenti képviselői illetmények sem magasak, évről évre nyilvánosságra hozott vagyonbevallásuk szinte semmi kézzelfoghatót nem tartalmaz, többen pedig nyilvánvalóan nagyobb lábon élnek, mint ami ebből kiderül, mégis titkolják, nehogy magyarázkodniuk kelljen miatta. A politikusok ma is szívesen vegyülnek el a hétköznapi emberekkel, hogy demonstrálják, ők is közülük valók: Gyurcsány Ferenc emlékezetes akciója volt, amikor beköltözött az Avas lakótelepre, de Orbán Viktor is vevő az ilyesmire. Legutóbb egy vidéki trafikoshoz állított be, a trafikbotrány miatt kissé balszerencsés módon.
    2. A lényeg, hogy sok minden legyen ingyen

    Autós kemping Zamárdiban. Sokan megengedhették maguknak (forrás: Fortepan)
    Mi volt a legjobb az előző rendszerben? – A rendszerváltás közepette erre is rákérdezett az MKI. 1989 szeptemberében végzett kutatásukból az derült ki, hogy “a létező szocializmus piaci jellegű és pluralista irányú megreformálásának igénye mellett a szocializmus eredményének könyvelik el az emberek az ingyenes, mindenki számára biztosított oktatást (61 százalék egyetért), az ingyenes orvosi ellátást (58 százalék egyetért), valamint az államilag garantált nyugdíjat (55 százalék egyetért), s ezeket a többség vélhetőleg meg is akarja tartani”.
    A rendszerváltás utáni magyar kormányok sokáig nem is nagyon mertek hozzányúlni a szorosra húzott szociális hálóhoz. A Bokros-csomagot ugyan vállalta a Horn-kormány, de ennek jelentős szerepe lehetett a következő választás elvesztésében, azaz nagy politikai áldozattal járt. Az első Orbán-kormány ezzel szemben még bővítette is a lehetőségeket, mindenkinek ingyenessé tette az első diploma megszerzését. Az állami nyugdíj ma is garantált – csak a magán-nyugdíjpénztári rendszert számolta fel majdnem teljesen a kormány -, több korábbi kampányban is egymásra licitálva ígértek tizenharmadik, tizennegyedik havi nyugdíjat a pártok. A felsőoktatási tandíjat és az egészségügy vizitdíjjal való részben fizetőssé tételét sikeresen állította meg a Fidesz a 2008-as népszavazási kampányával.
    3. Mindig legyen egy kicsit jobb

    Kell az autó, a sztereó rádió, az automata mosógép
    A Kádár-rendszer addig volt igazán sikeres, amíg az életszínvonal folyamatos emelkedésének a látszatát fenn tudta tartani. “Az emberek igen magasra értékelték a hatvanas-hetvenes éveket életszínvonal szempontjából” – foglalta össze az MKI A fordulat éve című 1989-es felmérésében. 1989-ben még a Kádár Jánossal szemben szkeptikusabbak is a politikus javára írták a “gazdasági reform bevezetését”, de még a kifejezetten reformpártiak is pozitívnak tekintették a “konszolidáló politikáját”, valamint “a ’68-as reformot”. Az 1968-ban bevezetett új gazdasági mechanizmus alapozta meg ugyanis a szerény egyéni gyarapodást azzal, hogy szabadabb viszonyokat teremtett a jövedelmekben és az árakban. A tömegek életszínvonalának emelése a rendszer egyik legfontosabb célja volt. Ezt a nyolcvanas években már nem lehetett tartani, akkor nőtt is a rendszerből kiábrándultak aránya.
    Lakossági igényszint, az MKI 1987-es felmérése
    Egy mai családban az alábbiak luxusnak vagy természetesnek számítanak?
    IGÉNY LUXUS (százalék) TERMÉSZETES (százalék)
    Fürdőszoba 3 93
    Vízvezeték 1 94
    Meleg víz 2 92
    Vízöblítéses WC 3 90
    Központi vagy etázsfűtés 9 71
    Telefon 36 37
    Hűtőszekrény 2 93
    Automata mosógép 18 59
    Sztereó magnetofon 30 43
    Lemezjátszó 16 60
    Sztereó rádió 20 54
    Színes televízió 30 44
    Autó 32 44
    Üdülőtelek 64 17
    Víkendház 66 17
    Étterembe járás 65 17
    Nyaralás 19 58
    Külföldi utazás 59 21
    Divatos öltözködés 33 42

    Az első Orbán-kormány “három szoba, három gyerek, négy kerék” jelszava tanúskodik arról, hogy az életszínvonal emelésének mindenekfelettiségét pontosan felmérték a politikusok a Bokros-csomag után is. Medgyessy Péter egyik legfontosabb választási ígérete volt a száznapos program – a nyugdíjasok egyszeri juttatást kaptak, a közalkalmazottak 50 százalékos béremelést, az egész osztogatás nettó 150 milliárdba került -, vagy Gyurcsány Ferenc 2005-ös száz lépés programja. Bajnai Gordon volt az egyetlen kormányfő, akinek a választók felé közvetített leghangsúlyosabb üzenete az volt, hogy “fájni fog”. A második Orbán-kormány a kampánya során mindvégig tagadta, hogy megszorításokra készülne, sőt arra a tételre épített, hogy az életszínvonal csökkentése nélkül is lehetséges a válságból való kilábalás. A kormány 2010 óta több kiigazítást is végrehajtott, de ezeket vagy külső kényszerre fogta, vagy egyszerűen letagadta.
    4. Inkább nyugalom és pénz legyen, mint szabadság

    Jólét vagy szabadság? Jólét (forrás: Fortepan)
    A biztonságérzet az egyik legfontosabb erénye volt az előző rendszernek, még akkor is, ha utóbb kiderült, hogy hamis volt. “A történelmi közgondolkodásban is tetten érhető az utóbbi harminc év legfőbb játékszabálya, az, hogy a társadalom a mérsékelt gazdagodási lehetőségek és a korábbi tömeges zaklatásoktól mentes, békés élet fejében lemondott szabadságjogainak gyakorlásáról” – ez egyértelműen kiderült A fordulat éve című MKI-kutatás eredményeiből. A többség “az állampolgári szabadságot szem előtt tartva lényegesen kevésbé ítélte a Kádár-korszak fénykorát kiemelkedőnek. A kádári kompromisszum ezek szerint húsz évig volt sikeres” – foglalták össze a felmérés készítői az eredményt.
    A fordulat éve című MKI-kutatás 1989 decemberéből
    Mit szeretne? Az a párt, amelyikre ön szívesen szavazna, melyik célt tekintse a legfontosabbnak? Sorrendben:
    1. életszínvonal
    2. szabadság
    3. függetlenség
    4. demokrácia
    5. egyenlőség
    6. szocializmus
    7. kapitalizmus

    A jelenlegi kormány számos olyan lépést tett, amely egyes demokratikus intézmények függetlenségét csorbítja, átértelmezte a törvényalkotást, és szinte teljesen kiiktatta a rendszerből a társadalmi egyeztetést. Nemzetközi bírálatokat váltott ki a negyedik alkotmánymódosítás, a jegybank függetlenségének csorbítására vonatkozó kormányzati törekvések és a bírálói szerint a sajtószabadságot korlátozni hivatott új médiatörvény. Mégsem csökkent rohamosan a kormány népszerűsége, a következő választásra pedig a rezsicsökkentés jelszavával melegít a kormány.
    Öröklődik a Kádár-nosztalgia
    Rainer M. János történész szerint 1989 vége felé már nem valószínű, hogy a közvélemény-kutatási eredményeket komolyan befolyásolhatták volna a retorzióktól való félelmek. Rainer M. szerint a Kádár-rendszer iránti nosztalgia egyértelmű oka, hogy a kádári kompromisszum nagy és tartós hatást gyakorolt a társadalomra. A múlt század első felében a magyarok életét a kiszámíthatatlanság jellemezte, ez változott meg az ötvenes-hatvanas évek fordulóján. Kádár Jánosnak nagy szerepe volt abban az 1956 utáni felismerésben, hogy az előző kaotikus évtizedek után az életszínvonal és a fogyasztási javak bővülése vált nagyon fontossá a magyaroknak, és a rendszer tett is róla, hogy ez a hatvanas-hetvenes években kézzelfogható valósággá váljon.
    Kádár jótevősége a történész szerint nem csak az anyagi jólét biztosításával függhet össze az emberek fejében. Hozzátartozik az azokban az évtizedekben tapasztalt biztonság érzete, a gondoskodás, a “nem hagynak sorsára senkit” érzése. A nyolcvanas években ez megváltozott, a rendszerváltás alatt friss élmény volt, hogy az emberek elveszthetik a munkájukat, a javaikat, és lecsúszhatnak. Néhány évvel később pedig, amikor már a rendszerváltás izgalma – például az olyan új tapasztalatok, hogy Nagy Imréről nyíltan lehet beszélni – lecsengett, még inkább felértékelődhetett az anyagi biztonság – mondta a történész. Az életszínvonal valószínűleg még fontosabb a magyaroknak, mint a volt keleti blokk többi államában. Másutt sokkal inkább a mindennapi élmények közé tartozott a szabadság korlátozásra, de mivel ez nálunk annyira nem volt konfliktusos terület, nem is értékelődött fel annyira – mondta.

    Nehéz kilépni az árnyékából
    Rainer M. szerint úgy tűnik, a Kádár-kor iránti nosztalgia tartós, és még öröklődik is. “A hallgatóim, akik már a rendszerváltás után születtek, képesek rendkívül nosztalgikus módon ábrázolni a múlt rendszert, pedig csak a szüleiktől, nagyszüleiktől hallhattak róla” – fogalmazott. Romantikus emlékként merülnek fel például az egykori falusi téeszek, ahol mindenkinek volt munkája, de sokat jelentett az “átláthatóság, az élet egyszerű, átlátható szerkezetekbe való rendezése”. “A szabadság hiánya a hétköznapi emlékképekben többnyire nehezen elmagyarázható. Mert úgy emlékeznek, hogy mindenki járhatott és járt is templomba” – mondott egy példát.
    A történész szerint mindez biztosan ma is mozgatja a politikai életet. Egyrészt, mert a politikus is ebben a társadalomban nő fel, másrészt a társadalom részéről az az elvárás, hogy “mondjanak jókat és biztatókat nekünk felülről”, fennmaradt. A politikusoknak pedig ennek kell megfelelniük, azt kell mondaniuk, hogy “jobb lesz, de rögtön”.

    • vitorla123 szerint:

      Na Orbán erre varrjál gombot!Vissza a Népköztársaságot,ha jól akartok élni!Vissza a Népköztársaságot ha boldogok szeretnétek lenni!A harácsolók boldogságához amit Orbán teremt meg neked kisember semmi közöd.Illetve ez a Te nyomorod és kiszolgáltatottságod jelenti.Ne szavazz rájuk.Soha és sehogy.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.