Jöhetnek a búrok!

Agrárkrízis veszélye fenyeget

Az alacsony termelői hozamok és a magas veszteség mellett tartott állatok jelentik a probléma gyökerét

Krízis fenyegeti a magyar mezőgazdaságot, mivel a hazai gazdák termelékenysége alatta marad a külföldi versenytársakénak – kongatta a vészharangot az elsősorban nagyobb gazdaságokat tömörítő agrár-érdekképviselet. A magyar terméshozamok messze alulmúlják a lehetőségeket, az állattartók pedig az alacsony árak miatt a túltartott állatállományok miatt szenvednek.

Biztosan megállapítható, hogy az idei év a mezőgazdaságban nem hozza azokat az eredményeket, amelyeket az EU-csatlakozás utáni években sikerült elérni – mondta lapunknak a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének (MOSZ) főtitkára. Horváth Gábor úgy látja, a gyenge pénzügyi eredmény nem az időjárás rovására írható, hanem egyik fontos oka az állattenyésztési kötelezettség bevezetése. A főtitkár szerint rendkívül szerény mértékű segítséget kaptak a termelők az agrárpolitikától. A kormány részéről elhangzottak ugyan ígéretek, de nem vagy csak részben valósultak meg, ezért a termelők kénytelenek voltak felélni a tartalékaikat. Közben az agrárkormányzat „sunyi módon” a támogatásokhoz rendre hozzákapcsolta az állománytartási kényszert, mivel félt az állatlétszám lecsökkenésétől, pedig a korszerűtlen technológiával, drágán termelő hazai gazdáknak inkább arra lett volna szükségük, hogy „kiszálljanak az állattartás mókuskerekéből”. Ki is szálltak volna – hangsúlyozta a szakember –, ha a támogatási feltételek nem kényszerítik őket a veszteséges tevékenység fenntartására.

kríz

Az alacsony mezőgazdasági felvásárlási árak egész Európában nehézséget okoznak a termelőknek, de hazánkban az állattartási kötelezettség még alacsonyabb árakat eredményez – véli a MOSZ főtitkára. A feldolgozóknak az állománytartás kötelezettsége miatt nem kell attól tartaniuk, hogy sokan felhagynak az állattartással, ezért nyugodtan leverhették a felvásárlási árakat.
Tartós visszaesés jöhet
Az érdekképviselő agrárközgazdász azt gondolja, hogy a hazai növénytermelés jövője is problémákkal terhes, hiába „altatta el” a gabonatermelésben érintetteket az EU-s pénzeső és világpiaci árrobbanás. Túl kell lépni azon az elterjedt helyzetelemzésen, hogy a vegyes minőség ellenére „elfogadható a 2016-os gabonahozam, mivel alacsonyak az árak”. Az árak visszaesése ugyanis nem meglepetés: a MOSZ már egy éve készített előrejelzésben közreadta, hogy a világpiaci gabonaárak a kőolaj világpiaci árával mozognak együtt. Mivel a kőolajárak tendenciaszerű emelkedésére nem számítanak a gazdasági elemzők, valószínű, hogy a gabonára vonatkozóan a visszaesés is tartós lesz.
Konkurencia a szomszédból
A hazai gabonatermelők versenypozícióját rontja az is, hogy az EU lényegében kinyitotta az ukrán agrártermékek előtt az unió piacát. Ez igen nagy nyomást gyakorol a gabonákra, különösen a napraforgóra, mert az ukránok éves napraforgómag-termelése az idén 13 millió tonna, miközben az egész unió 8 millió tonnát termel. Ráadásul 2016-ban több, a kivitel terén konkurensnek számító országból igen jó gabonatermésről érkeztek hírek. Ukrajnában például a tavalyinál 3 millió tonnával többet, mintegy 63 millió tonna gabonát takarítottak be; Oroszország gabonatermése pedig rekordszintű, 113-116 millió tonna is lehet a tavalyi 105 millió után.
Hogy a magyar gazdák mekkora mértékben vannak kitéve a gabona áringadozásának, jól szemlélteti az, hogy a szántóföldek több mint felén gabonaféléket termelünk. Az árak hasonlóan alakulnak a többi európai gabonatermelő számára is, csakhogy az uniós vezető gabonatermelők hektáronkénti hozamai évről évre 40-50 százalékkal magasabbak, mint amit a magyarok elérnek. Néhány mázsányival az idei magyarországi hozamok is jobbak, mint az előző években, de így is tarthatatlanul alacsonyak a konkurencia hozamához mérten – hívta fel a figyelmet a főtitkár. Horváth Gábor hangsúlyozta: a gabonával foglalkozóknak tudniuk kell, hogy ez a helyzet nagyobb problémát jelent, mint az állattenyésztés állapota. Emiatt ugyanis újra felmerül a kérdés, miként hasznosíthatók a legjövedelmezőbb módon a hazai termőföldek, illetve az sem világos, hogy az alacsony hatékonyság mellett megtérülnek-e az uniós összehasonlításban alacsony magyarországi földárak. Keletkezik-e fedezet a vételárak törlesztésére vagy a bérleti díjak kifizetésére?
(mno)
Bal-Rad komm: Az agrárkrízis természetesen nem minden szereplőt fenyeget! NÉHÁNYAT NEM-a nagy többséget igen! A kicsiket! A kisgazdákat. Ma családi gazdálkodóknak nevezik őket. Rájuk hivatkozva, őket felhasználva verték széjjel a szocializmusban kialakított világszínvonalú magyar mezőgazdaságot, Magyarország jólétének meghatározó szegmensét, és azzal együtt Vidék Magyarországot.
Persze a dolog több összetevős, hiszen fölszámolták a rendszerváltást követően a fölvevőpiacokat is, abban a hamis hitben, hogy sikeresen fogják integrálni a nyugati rendszerbe az ágazatot. Amelyet viszont Nyugat-Európa kizárólag konkurenciának tekintett.
Tanulmánykötetetek sorát lehetne arról írni, hogy a magyar adottságokkal versenyezni nem képes Nyugat milyen trükkökkel vette meg a magyarországi politikai elitet saját túlélése érdekében, hosszú távú, kamatmentes részletekre, az azonnali nyereség fejébe!
Napjainkban a Kárpát-medence és Európa legkiválóbb adottságaival rendelkező mezőgazdaságának az átstruktúrálása zajlik.
Az Új Nemmzetthy Elyth Megteremtése jelszavával. Ami csak új, de se nem nemzeti, se nem elit. Magyarnak meg végképp NEM LESZ NEVEZHETŐ, hiszen az EU-követelésére hamarosan meg fog születni a törvény a magyar termőföldek külföldi vásárlóknak való értékesíthetőségéről. A lezavart és még jelenleg is zajló állami földértékesítésekkel “magyar” magántulajdonba juttatott termőföldterületek már attól kezdve MAGÁNSZEMÉLYEKTŐL kerülnek értékesítésre, KÜLFÖLDI VEVŐKHÖZ.
Akik uralják a piacot! És diktálni fognak a “családi gazdálkodóknak”! Az eredmény nem lehet kétséges: valóban agrárkrízis lesz, aminek során a kicsik pénzügyi válságba kerülve kénytelenek lesznek fölhagyni a ráfizetéses tevékenységre! És jó esetben eladják, rosszabb esetben elveszítik földjeiket-értékeiket.
Ez egy gondosan megtervezett, precízen kivitelezett folyamat. A rendszerváltástól kezdődően. A “Magyar”országra gyakorolt hatások figyelmenkívül hagyásával. Bár a gyarmatok jövőjével, a gyarmatosítás következményeivel a gyarmatosítók általában nem szoktak foglalkozni!
A magyar vidék pedig epedezve várja szegény-szerencsétlen búrokat! Akik Dél-Afrikából menekülnek a mocskos niggerek zaklatásai elől, és ITT AKARNAK/FOGNAK birtokokat kialakítani.
Nem kockáztatunk sokat azzal, ha kijelentjük: 30 esztendővel a rendszerváltás után nem sok termőföld lesz “magyar” tulajdonban! És a harminc esztendőből már eltelt huszonhat!
Mezőgazdasági tevékenységhez meg nem árt ha van termőföld is!

 

Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás.
Ha tetszett ez a cikk, oszd meg és/vagy kommentáld a cikket a facebookon, twitteren, hozzászólásokban nagyobb médiafelületeken.
Facebookon: Balrad.com, a Twitteren: @Balradcom
Támogasd a Bal-Rad munkáját pénzadományoddal postai küldemény formájában,
Molnár Erzsébet 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.

vagy paypal utalással:
Kategória: HÍREK | A közvetlen link.

Jöhetnek a búrok! bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Pozsony 907 szerint:

    10 rugót egy tehènèrt, felhőszakadás, belvíz, aszály? Mehet a föld, nem kell senkinek.

  2. öreg kun szerint:

    Az “ősi jogon” /45 után földhöz juttatott/ 89-ben földjét vissza követelő tsz . “gazda ” jutott eszembe…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.