Amikor a “bűnözők” megjelennek az idézésre

Hogy azért legyen egy kis vidámság is az életünkben…
(Az alábbi humoreszk annak kapcsán készült, hogy Szergej Sojgu orosz hadügyminiszter – és számos magas rangú orosz katonai vezető – idézést kapott az ukrán katonai főügyészségtől. Ahová ama peres eljárás alapján rendelték őket, mely ellenük kezdődik Kijevben, „Ukrajna nemzetbiztonsági érdekeinek megsértése miatt”.
Ismerve a náci juntának a földi valósággal meglévő tudati kontaktusát, még az is elképzelhető: úgy gondolták, hogy a megidézett orosz politikusok csakugyan meg is jelennek Kijevben. Ahol azon nyomban kattanhat kezükön a bilincs, a junta és jenki gazdáik végtelen örömére. Talán még az ukrán gestapó kínzókamráiban is készültek már a verőlegények a ritka, kedves vendégek fogadására…

Hasonló „idézést” kapott pár nappal később Szergej Glazjev, neves orosz közgazdász, Putyin elnök tanácsadója is. Aki eleddig példátlanul kemény hangú nyílt levélben szedte ízekre a minden ízében törvénytelen puccsista rezsim jogi létalapjának kérdését. Az elnöki tanácsadóról nem feltételezhető, hogy levelét legfelsőbb jóváhagyás nélkül írta volna meg. Így talán végre remélhetjük, hogy az orosz államfő végre feléledt az áruló külügyminisztere által két és fél éve rá bocsátott álomból – és végre ismét a maga helyén kezeli a mindenféle jogi létalapot nélkülöző bandita, tömeggyilkos, háborús bűnös kijevi bandát.)
ARRÓL: HOGY ADTA FEL MAGÁT SOJGU
… Sojgu szigorú tekintetével végigmérte a zavartan toporgó tábornokokat.
– Azért kérettem ide sürgősen önöket, elvtársak (1), mert egy roppant kellemetlen hírt kell közölnöm: Ukrajna körözést adott ki ellenünk. Szedjék össze tehát a bátorságukat. Mindenki csak a legszükségesebbet, a számára legkedvesebbet hozza magával. És természetesen ne felejtsenek el fogkefét is hozni.
… Reggel Szergej Kuzsugetovics kinézett az ablakon. És nyugtázta, hogy a tábornokok valóban csak a számukra legkedvesebb dolgokat hozták magukkal: két hadseregcsoportnyi katonaságot, nyolc légierő ezredet, három páncélos hadosztályt, négy légideszant hadosztályt és két tengerészgyalogos ezredet. És – fogkefék gyanánt – elhozták magukkal a katonai felderítés különleges osztagainak öt brigádját.
… Három óra múlva „a bűnösök” már Kijevben voltak.
– Adják át, hogy Sojgu és a vádlott tábornokok megjelentek, hogy feladják magukat! – közölte Sojgu.
… Kijev fölött egész nap helikopterek köröztek, az utcákon páncélosok vonultak, szóltak a hangosbeszélők: „pán Lucenko (2), pán Porosenkó! Megadjuk magunkat! Kéretjük Ukrajna azon képviselőit, akik előtt feladhatnánk magunkat!”
Ám minden hiábavaló volt. Csak a szél zörgette plakátok százait: „Dicsőség az Orosz Hadseregnek, a felszabadítók seregeinek!” Miközben a gulyáságyúk előtt éhes kijeviek ezrei sorakoztak fel.
Sojgu, a „Kurganyec-25” parancsnoki páncélautóban ülve, érdeklődéssel nézte a mellén György-szalagot (3) viselő Szavik Suszter talk-showját (4). Aki éppen azt a kérdést tette föl a nézőknek szavazásra: „Kik azok a banderisták? Mocskos gazemberek, vagy egyszerűen csak állatok?” Segédtisztje zavarta meg a minisztert.
– Hadseregtábornok elvtárs! Megtaláltuk az SZBU (5) kazamatáit (6). Sajnos, ott már nincs senki. Csak több tucat akasztott embert találtunk ott, közöttük a főügyészt – továbbá nyitott páncélszekrényeket és a földön szanaszét dobált iratokat.
Sojgu összeráncolta a szemöldökét:
– De hát akkor kinek adjuk meg magunkat? Én civilizált ember vagyok. És ha egyszer beidéztek a bíróságra, akkor vallomást akarok tenni!
A segédtiszt széttárta a karját:
– A különleges erőktől jelentették, hogy az ukrán elnök már Berlinben van.
– Megyünk Berlinbe! – adta ki a parancsot Sojgu.
A megadás jeleként Berlin a házak ablakaiból, kivétel nélkül kilógó, patyolattiszta fehér zászlókkal fogadta az önmagukat feladni készülőket.
– Mi van itt ezeknél? – csodálkozott Kuzsugetovics, kidugva fejét egy „Armatából” (7) Csak nem éppen az „Ariel” mosópor napja?
– Nem, csak a génjeikben hordozott emlékezet lépett működésbe – sóhajtott fel a segédtiszt. – Ezek civilizált emberek, szigorúan betartják a régi szokásokat.
– Elfáradtam már, valahogy – sóhajtott fel Sojgu. Adjuk már meg végre magunkat valakinek!
Egy óra múlva Steinmayer alkancellár járult elébe. Aki közölte, hogy a Frau Kanzlerin (a kancellár asszony) előbb egy ciánkapszulát dugott Porosenkó szájába, majd maga is megmérgezte magát (8). Aki előzőleg parancsba adta, hogy a Spree (9) vizével árasszák el a berlini földalattit. (10) És hogy az új és szabad Németország örömmel látja az orosz felszabadítókat. (11)
Sojgu elégedetlenül mormolta: „Már megint…” És megparancsolta – mindenkinek: irány haza!
MEGJEGYZÉSEK:
(1) Az „elvtárs”: az orosz hadseregben mindmáig használatos megszólítási forma.
(2) Lucenko – az ukrán főügyész neve. (Neki írta Szergej Glazjev orosz elnöki tanácsadó is nyílt levelét, mint aki a kezdeményezője ezeknek az „idézéseknek”. Objektívebb kijevi források megkérdőjelezik a főügyész beszámíthatóságát. Mindenesetre Porosenkó megmaradt, igen kevés hívei egyikének számít. A „pán” – a lengyelhez hasonlóan – megszólítási forma: „urat” jelent.
(3) A György-szalag viselése immár jogszabályilag is tiltott Ukrajnában.
(4) Szavik Suszter – oroszellenességéről hírhedt tévé műsorvezető (mellesleg, ki nem az a mai hivatalos ukrán sajtóban?)
(5) SZBU – Ukrán Nemzetbiztonsági Szolgálat (az ukrán gestapó)
(6) Az SZBU kazamatái (titkos börtönei): oda hurcolják, vallatják és kínozzák a rendszer ellenfeleit, illetve a valamiért fontosabb hadifoglyokat. Az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának tényfeltáró küldöttsége öt titkos börtön létére derített fényt. (Valójában ezek száma sokkal több is lehet). Tavaszi látogatásakor a küldöttségnek nem tették lehetővé e látogatásokat – így az, idő előtt, haza is utazott.
(7) „Armata” – az ez idő szerinti legkorszerűbb orosz harckocsi típus a világon. Az amerikai (NATO) hadseregben egyelőre nincs ellenpárja.
(8) Az utolsó nap Hitler feleségül vette addigi kedvesét, Eva Braunt. Mindjárt a házasságkötés után újdonsült felesége szájába ciánkapszulát dugott, majd magával is végzett.
(9) A Spree: Berlin folyója
(10) 1945. április utolsó napjaiban a szovjet csapatok már lendületesen törtek elő a Führer bunkerje felé. A halálosan rettegő diktátor ekkor parancsba adta: nehogy a Vörös Hadsereg az U-Bahn – a földalatti – alagútjain törhessen előre, ezért azt el kell árasztani a Spree vizével. Az embertelen parancs ellen még beosztottainak egy része is tiltakozott: a földalattiban berliniek tízezrei kerestek menedéket a bombázások, az állandó tüzérségi tűz, az utcai harcok elől. Hitler azonban hajthatatlan maradt. A Vörös Hadsereg katonái viszont rájöttek a földalattiba betört víz okára – és az utolsó pillanatban sikerült megtalálni és elzárni a zsilipeket, megmentve ezzel az ott meghúzódó berliniek életét.
(11) Közvélemény-kutatási adatok szerint (a németül jól beszélő) Putyin németországi népszerűsége meghaladja a kancellár asszonyét. Egy másik közvélemény-kutatási adat szerint a németek viszonylagos többsége Putyint látná a legszívesebben Németország élén. Egy legutóbbi hír szerint pedig Szászország (állítólag) csatlakozási kérelem ügyében tapogatózik Oroszország irányában. (A menekültügy ezen az adaton még csak tovább javít, illetve – a német elit szempontjából – ront.)
(Csikós Sándor)

 

Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás.
Ha tetszett ez a cikk, oszd meg és/vagy kommentáld a cikket a facebookon, twitteren, hozzászólásokban nagyobb médiafelületeken.
Facebookon: Balrad.com, a Twitteren: @Balradcom
Támogasd a Bal-Rad munkáját pénzadományoddal postai küldemény formájában,
Molnár Erzsébet 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.

vagy paypal utalással:
Kategória: HUMOR | A közvetlen link.

Amikor a “bűnözők” megjelennek az idézésre bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Kalányosi Vendel szerint:

    süßen Traum.

  2. Realista szerint:

    Jó lenne elolvasni egy az egyben Szergej Glazjev nyílt levelét. Ha ez lehetséges lenne. Köszönettel.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.