Mert megérdemlik…

13 évet kapott Budaházy György

Ma délelőtt első fokon 13 év, fegyházban letöltendő büntetésre ítélte a Fővárosi Törvényszék Budaházy Györgyöt.

Képtalálat a következőre: „Budaházy-kép”

Budaházyt azzal vádolták, hogy ő alapította és vezette a Magyarok Nyilai nevű terrorszervezetet, amely 2007-2009-ben követett el molotov-koktélos támadásokat kormánypárti politikusok, illetve szocialista és szabad demokrata pártirodák ellen, és a csoport verte meg brutálisan Csintalan Sándor egykori szocialista politikust. A csoport egy jegyirodát és egy szórakozóhelyet is megrongált.
A csoport támadta meg a vádirat szerint Hiller István és Kóka János házait, és gyújtóbombát dobtak Szilvásy György házára is. 2008 februárjában pedig egyetlen éjszaka Cegléden, Dunaújvárosban, Rácalmáson, Gödön, Kunhegyesen és Sarudon is megrongálták kormánypárti képviselők házait. 2009 tavaszán futball-labdába rejtett pokolgépekkel három képviselő házát akarták felrobbantani, de a rendőrség ebben megakadályozta őket.
Budaházyt 2009-ben fogták el, és több mint két évet töltött utána előzetesben.
Budaházy 2002-ben vált országosan ismertté, amikor az akkori választási eredmény ellen tiltakozva társaival bejelentés nélül lezárta az Erzsébet hidat.
A mostani tárgyaláson Budaházy ártatlannak vallotta magát, ügyvédje pedig felmentését kérte.
Kedden a Magyarok Nyilai csoport több másik tagja ellen is ítéletek hoztak. Budaházy György egyik társa 12 év fegyházbüntetést kapott terrorcselekmény, lopás, lőfegyverrel visszaélés miatt, négyen 10 évet, egy további pedig 9 évet kapott. Ketten kaptak két év körüli felfüggesztett szabadságvesztést, a többiek pedig 5-7 év körüli letöltendő szabadságvesztést.
Bal-Rad komm: Megérdemlik! A selejt bosszúja utolérte őket!

 

Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás.
Ha tetszett ez a cikk, oszd meg és/vagy kommentáld a cikket a facebookon, twitteren, hozzászólásokban nagyobb médiafelületeken.
Facebookon: Balrad.com, a Twitteren: @Balradcom
Támogasd a Bal-Rad munkáját pénzadományoddal postai küldemény formájában,
Molnár Erzsébet 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.

vagy paypal utalással:
Kategória: HÍREK | A közvetlen link.

Mert megérdemlik… bejegyzéshez 39 hozzászólás

  1. ficko szerint:

    Ez a Magyar igazságszolgáltatás ?
    Akkor valami nagyon nem stimmel ebben az országban !

    • gjhfdhjfh szerint:

      És ehhez gratulál a Bal-Rad! El kéne már gondolkodni azon, hogy kiket is támogat az admin elvtárs!

      Admin:

      Talán csak a “vargaistván” komádhoz tudom hasonlítani a felfogóképességed.

      • gjhfdhjfh szerint:

        A te felfogó képességed viszont nem is létezik, azért irkálsz baromságokat!

    • M G Miklós szerint:

      Ez kazár igazságszolgáltatás, és a nép megfélemlítése. – Ez vár mindenkire, aki nem fogadja el a kizsákmányolást, és fellép ellene.

    • akárki szerint:

      csak most jöttél rá. persze jobb későn mint soha.

  2. Sub Zero szerint:

    A fene sem tudja. Lehet, hogy Budaházyék voltak, lehet, hogy nem.

    • M G Miklós szerint:

      Nos kb. ilyen szinten működött a bizonyítási eljárás is, vagy igen, vagy nem, de a hatalom érdeke mindenek fölött.

  3. D vitamin szerint:

    Érdekes az európai és a magyar jog.
    Tavaly nyáron Budapesten kávézgattak a muszlim terroristák úgy, hogy Orbánék vonattal és buszokkal szállították őket a déli határtól.
    A Kiskunhalasi befogadótábor balhés migránsai még ejnye-bejnyét sem kaptak, a déli határunkat ért feka-muszlim támadás elkövetőit meg legfeljebb kiutasítják majd.
    Egy nő megerőszakolásáért a roma elkövető 3 év börtönt kapott, a gyerekeket halálra gázoló ír köcsög pedig talán 2 évet?

  4. gjhfdhjfh szerint:

    A Bal-Rad kommentje mindent visz! Vagy ócska gazember aki írta, vagy egyszerűen hatökör és fogalma sincs arról, hogy mit is jelent ez az ítélet a magyar társadalomra nézve. (Bár akinek Kohn Béla és Szamuely etalon, azt nem is igen érdeklik a magyarok…)

    • bizony szerint:

      Elfelejtik hogy ugyanolyan szervezkedésre buzdítanak az oldalon.
      Akik pedig akik eddig buzdultak, azok csihadjanak, nehogy még a végén

      megérdemeljék, a selejt bosszúja utolérje őket.

    • Anonymous visszatér szerint:

      +1

  5. vargaistván szerint:

    természetesen balosok éppugy rövidlátok mint orbán vagy csurcsány követök…de nem is ez a lényeg hanem az hogy szinjáték az egész-tehát sosem létezö magyarok nyilaitol egészen mostani birosági szinjátékig——ne legyetek már hülyék budaházy éppugy rohadt zsido mint bayer zsolt-toroszkai-morvai-vona s az egész bagázs…..gyártani kell a hösöket akik majd átveszik orbán zsidocska havertol staféta botot s mérhetetlenül idiota gyagyás magyar gojok lelkesen fognak bégetni hozzá miközben utolso szállig kiirtják magyarokat…

    • gjhfdhjfh szerint:

      Lehet, hogy te is zsidó vagy?! Ha már Budaházy az lehet….

    • M G Miklós szerint:

      Ő még véletlenül sem zsidó. Viszont szájkarate helyett megpróbált valamit tenni, csak nem azt, amit rákentek. Akkor, akik ellenállnak mind a politikai hatalom játékosai és zsidók?
      Ekkora marhaságot hogy lehet írni?
      Bár lennének számosan olyan zsidók, akik szembe mennek a háttérhatalommal, hiszen az egyszerű zsidókat sem kímélik, ugyanúgy áldozatai a világot irányító kazár hatalomnak, még ha ezt nem is tudják.

  6. joci szerint:

    BUDAHÁZY nem jüde, a Jobbik vezetése már teljesen az. Toroczkai pedig jüde, de méginkább ügynök, mert mindenben benne volt, de nem emeltek vádat, vagy felmentették.
    A fidesz tudja, 2018 nem sima meccs, mert a korrupciós vád átfordíthatóvá teszi a sokak által előre lefutottnak tekíntett választást. Az emberek kezdik elfeledni, az Mszp még a fidesznél is többet lopott. (hol a 850 millió dollár ?)

    Admin:

    Megjegyzem-csak úgy halkan-850 millió dollár a döbrögistéknál max. egy heti penzum! Ha a Maszop CSAK 850 millió dollárt lopott volna lopott volna…?-Döbrögi most egy minihorda élén kaffogna csak.

    • joci szerint:

      850 millió dollár durván 240 milliárd Ft. És ezt egyetlen ember, Gyurcsány nevéhez köthető. Ennyit egy fideszes sem tudott még lopni, Orbánnak is csak” 37 milliárdja van pénzben és vagy 6 milliárdja ingatlanban. 6 év alatt.
      Nagyot akartál mondani, de nem igazat.

  7. istván szerint:

    Miért!?Talán Butaházy az etalon!?
    Sok szerencsét hozzá!!

  8. szaszi szerint:

    Én csak azt tudom,hogy Toroczkainak van parlamenti belépője,és polgármester pont a meleg körzetben,Budaházynak pedig 13 éve a sitten.Ha félelem keltésről beszélünk akkor TV székház,a banki műsor,vagy épp a enyingi műsor a Kozma gyilkosság alatt akár ki is meríthetné ugyanezt,azok a pukkantások ha ők is voltak,elég viccesek, Ami nem vicces,az az, hogy Fidesz kormány alatt született ez az ítélet.
    Ha leöl egy cigány valakit,a felét se kapja.Egyébként a szélsőjobboldali szavazóké a lecke,hogy mit gondolnak a pártjukban lévő ellentmondásokban,akár szóvá is tehetnék OTT,nem pedig itt.

    • vitorla123 szerint:

      Teljesen nyilvánvaló,hogy konspirációs hiba történt.Aki nem ért az illegális mun kához,ne csin álja.Ez a kommunisták szakmája.Ott szoktak hibák lennei.Van egy pédám rá:
      Néhány komoly szó a konspirációról.
      I.
      Az utolsó félévben igen sok szó esett pártunkban a konspirációról. Nem volt olyan példánya az “Uj Március”-nak és a Kommunistának, amelyben több helyütt is ne merült volna a szó – nem volt olyan ülése egyetlen szervezetünknek (kezdve a sejttől fel a Központi Bizottságig!) , amelyen ne került volna szóba a – konspiráció! A konspirációról sok szó esett, – a konspirációról mindenki beszélt.
      A hiba éppen abban állt, hogy legtöbben csak beszéltek róla, de magára a konspirációra, arra, hogy valóban konspiráljanak, csak igen kevesen gondoltak. Ez aztán odavezetett, hogy pártunk igen sok tagja – és igy elsősorban a Kommunisták Magyarországi Pártjának akkori legfőbb vezető szerve, a külföldi bizottság – gyakorlati cselekedeteiben lábbal tiporta a konspiráció legelemibb szabályait is!
      Hiba volt hát talán a konspirációról beszélni?
      Nem volt hiba! – A hiba az volt, hogy jó öreg szocdem módra: más volt az elmélet és más a gyakorlat – és ez a kettősség, ez az ellentmondás, mint mindig, most is megbosszulta magát.
      A hibás, rossz konspiráció pártunknak mérhetetlenül nagy kárt okozott, az elvtársak, elsősorban a külföldi vezető elvtársak hanyag, könnyelmü magatartása folytán sulyos veszteségeket szenvedett mozgalmunk.
      Kell tehát beszélnünk a konspirációról?
      Kell – ezerszeresen kell. Csakhogy nem ugy, mint a multban. Nemcsak beszélni, de főleg és elsősorban cselekedni, konspirálni kell!
      Mi hát valójában az a konspiráció?
      Ami a katonának a csukaszürke ruha, amely elrejti őt az ellenség szeme elől: ami a harcosnak a fedezék, amely megvédi őt az ellenség puskatüzétől – az az illegális pártkatonának, az a kommunista harcosnak a konspiráció!
      A konspiráció mindama óvatossági intézkedések és szabályok összessége, melyeket azért alkalmaz az illegális párt, hogy szervezeteit, harcosait megvédje, elleplezze a burzsoázia, a rendőrpribékek és a szociálfasiszta denunciánsok – röviden: az osztályellenség szemei elől.
      Igaz, a konspiráció – tudomány, melynek elsajátitása nem könnyü, sok éves hosszu illegális pártmunkás gyakorlat kell ahhoz, hogy kommunista elmondhassa magáról, hogy jól tud konspirálni! Azonban annak dacára, hogy nehéz tudomány a konspiráció, mégis minden illegálisan dolgozó bolsevikinek kötelessége ezt megtanulni, elsajátitani oly jól, oly mértékben, ahogy csak lehetséges, mert helyes, jó konspiráció nélkül az illegális kommunista pártmunkája olyan, mint a falra hányt borsó; — mert fejtsen ki bár a párt mégoly jó agitációs- és propagandamunkát, legyen bár a pártnak bármily helyes politikája, — egy-egy súlyos konspirációs mulasztás elegendő ahhoz, hogy tönkre silányitsa az illegális párt hónapokon keresztül folytatott mégoly hasznos és eredményesnek ígérkező munkáját is!
      A konspiráció tehát egyik igen fontos fegyvere az illegális kommunista párt¬nak. A jó konspiráció az illegális kommunista párt leghatásosabb védelmi eszköze!
      Illegális mozgalmunkban sajnos még akad számos olyan elvtárs, aki a legális tömegmozgalomban nővén fel, — minthogy ott a hanyagságot, fecsegést és hasonló „jó tulajdonságait” szabadon érvényesíthette — most az illegális mozgalomba csak nehezen tud beleilleszkedni. Ezeket az elvtársakat az illegális mozgalom szempontjából igen rossz, kártékony és elítélendő tulajdonságaik állandóan olyan helyzetbe hozzák, hogy akaratlanul is gyakran vétenek a legfontosabb konspirációs szabályok ellen is. Az ilyen elvtársak azután könnyen hajlanak arra, hogy az egész konspirációt, a konspirálást lebecsüljék, lekicsinyeljék, — és gyakran egyszerűen „nagyképűsködés”-nek minősítsék. Ezek az elvtársak azzal érvelnek, hogy „a rendőrség igy is — ugy is mindent tud”; vagy pedig egyszerűen gyávasággal vádolják meg azokat az elvtársakat, akik az illegális mozgalom egyik legfőbb követelményével: az óvatossággal, megfelelően járnak el.
      Nézzük csak meg ezeket az „érveket” közelebbről.
      Természetes dolog, hogy akadhatnak elvtársak, akik gyávaságukat azzal leplezik, hogy “óvatosak”. Természetes, hogy ezek azután nem konspirálják a dolgokat, hanem – agyonkonspirálják őket. Az is bizonyos, hogy hosszu időn keresztül egyik nagy hibánk az volt, hogy nem értettük meg eléggé, hogy nem a politikánkat, hanem a szervezeteinket és harcosainkat kell konspirálnunk!
      Mit jelent azonban mindez?
      Csupán azt, hogy egyesek visszaélnek a konspirációval, — mások viszont még nem értettek elég jól az alkalmazásához!
      Jelenti-e azonban ez, hogy a konspirálás — „nagyképűsködés?”
      Távolról sem. Ilyet csak ostoba, a dolgokat egyáltalában nem értő ember állíthat.
      És hogy állunk azzal, miszerint felesleges a konspiráció, mert „a rendőrség így is — úgy is mindent tud?”
      Helyes ez az érvelés? — Nem. Még az analfabétának is látnia kell, hogy teljesen helytelen!
      Hogy a rendőrség az illegális pártok belső ügyeiről mindenkor sokat tudott, az tény, azt az illegális pártok története bizonyítja. De hogy „mindent” — tudna, az egyáltalán nem áll. Másrészt csak azért lemondani eleve a védekezésről, mert az nagy nehézségekbe ütközik, mert állítólag „úgyis kilátástalan”, — a legteljesebb fatalizmus lenne. Igy csak a hitüket vesztett pesszimisták beszélnek, akik aztán: „nem lehet itt egyelőre semmit sem csinálni” felkiáltással hamarosan a likvidátorságnál kötnek ki. (Különben ez a szociálfasisztáknak is kedves „érve”, melyet a munkásság megfélemlítésére használnak, hogy távol tartsák őket a Kommunisták Magyarországi Pártjától!…)
      Micsoda silány érvelés! — Egyrészt nem igaz, hogy Schweinitzerék csak megközelítőleg is „mindent tudnának”, — ha ez igaz lenne, ugy nem kapaszkodnának például már hónapok óta fühöz-fához, hogy valami horogra kerüljön, ugy már rég megakadályozták volna, hogy nyomdáink működjenek, akcióink előtt nem találomra vitték volna be a forradalmi munkások százait (akiket azután ki kellett engedniük, mert semmit sem sikerült rájuk bizonyítani!), hanem a párt központi bizottságát fogták volna le, stb.
      Másrészt micsoda érv ez a konspiráció ellen? Hiszen ha és amennyiben „mindent tud” a rendőrség, ugy nyilvánvalóan csakis azért tudhat „mindent”, mert nem konspiráltunk helyesen, hanem kiszolgáltattuk magunkat neki.
      Láthatjuk tehát, hogy mindez nem a konspiráció ellen, hanem ellenkezőleg, — mellette szól!
      Természetes dolog, misem volna veszélyesebb illúzió, mint azt hinni, hogy a konspiráció teljes garanciát nyújthat a lebukások veszélyével szemben. Nem, erről persze nem lehet szó. Minden bolseviki nagyon jól tudja azt, hogy annyira sohasem lehet konspirálni, hogy a rendőrség soha semmire rá ne jöhessen. — Azonban ebből távolról sem következik, hogy helyes, jó konspirációval ne lehetne igen sokat elérni, ne lehetne a pártszervezeteink, apparátusunk jelentős részét elrejteni a rendőrség, a spiclik és a szociálfasiszta denunciánsok szemei elől, ne lehetne igen sokat tenni oly irányban, hogy a lebukási veszélyt és magát a lebukásokat a minimálisra redukáljuk, vagy ilyenek megtörténte esetén — éppen a jó konspiráció segítségével! — a bajt kis területre szigeteljük el, gyorsan gondoskodjunk a veszély elharapód-zásának megakadályozásáról.
      Aki az illegális Kommunisták Magyarországi Pártja munkájában aktív részt vesz, az már bizonyosan nem egyszer tapasztalta a saját gyakorlati munkája során ugy a jó konspiráció előnyeit, mozgalmi hasznosságát, mint azt a mérhetetlen kárt és veszteséget, melyet pártunk, mozgalmunk azáltal szenvedett, hogy egyes tagjai — és sajnos eddig elsősorban vezető tagjai — helytelenül, rosszul konspiráltak, helyesebben sehogysem konspiráltak!
      Hogy a konspirációnak mily nagy hasznát veszi az illegális párt, azt talán az a tény bizonyítja a legjobban, hogy amikor már valamely szerencsétlenség, vagy hiba folytán mégis a rendőrség kezére kerül egy csomó adat, ugy annak értékét, az abból származható bajt tetemesen csökkenteni lehet azáltal, hogy a párttagok a baj megtörténte után helyesen konspirálnak és letartóztatásuk esetén helyes bolseviki módon viselkednek a rendőrségen.

      Ezt az igazságot is mozgalmunk nem egy példájával bizonyíthatnók. Nem is kell a multba mennünk, akad példa a jelenben is. Az 1929 májusi nagy „bécsi lebukás” és az abból következő pesti lebukások során sok súlyos adat került Schweinitzerék kezére: sok adat, sok „bizonyíték” — elannyira, hogy a hamar csüggedők, a kishitüek, a pesszimisták tele tüdővel siránkoztak: „nem lehet itt semmit sem csinálni, — a rendőrség mindent tud”… stb. — És mégis mit látunk? A párt jó és ügyes konspirációja, elvtársainknak a rendőrségen való kitünő bolseviki viselkedése folytán Schweinitzerék csaknem semmire sem mentek az „adataikkal”, csaknem semmi „eredményt” sem tudtak felmutatni mindmáig, — pedig ugyancsak mindent elkövettek, hogy egy „ujabb kommunista összeesküvésnek”, a Kommunisták Magyarországi Pártja nagy akcióinak: augusztus 1., október 13. és november 7. „szervezőinek” kézrekeritésével kedveskedjenek — a Kommunisták Magyarországi Pártja akciói sikere feletti dühtől tajtékzó — kalácsadó gazdáiknak.
      De nemcsak konspirációs hibák, véletlen szerencsétlenség, stb. folytán történhetik lebukás. Sőt, — és ez nagy eredményt jelent a Kommunisták Magyarországi Pártja számára — már tulfejlödtünk azon a korszakon, amikor csaknem kizárólag ilyesmikre voltak a lebukások visszavezethetők. Ma már, hála mozgalmunk fejlődésének, eljutottunk oda, hogy a lebukások elsősorban pártakciók következtében történnek! A kommunistát ma már legtöbbször a tömegek éléről, a harc közben fogják le! De a konspiráció itt sem kevésbé szükséges, a jó konspiráció itt sem kevésbé eredményes és hasznos, mint a multbeli, a konspirációs hibák folytán való lebukásoknál. Mert amelyik kommunista jól konspirált, amelyik elvtárs ügyesen viselkedett a rendőrségen. az sokkal könnyebben „megússza” a dolgot, — sőt ma már igen sok esetben. szabadlábra is kerül, aki ügyesen konspirált.
      ***
      Látjuk tehát milyen fontos a jó konspiráció. Hogyan történhetett akkor mégis, hogy mindeme szempontokat annyira figyelmen kivül hagytuk, hogy ez az utolsó félévben a konspirációnak egy olyan válságára vezetett, melyre még nem volt példa a párt történetében és ami egyik legfőbb feladatunkká tette, hogy kellő önkritikát gyakorolván, a konspirációs hibákat haladéktalanul kiküszöböljük pártunkból, mert ellenkező esetben óriási veszteségek érik a pártot. Hogyan történhettek meg azok a hibák, melyek a májusi bécsi és az azt követő pesti — Weisz- és Hay-féle — lebukásokra vezettek, amelynek folytán a tagság elvesztette biztonság érzetét és amelyek teljesen megingatták a külföldi vezetőkkel szemben táplált bizalmát?
      Ugy történt, hogy pártunk külföldi vezetői — mással, frakciózással lévén elfoglalva! — egész sereg olyan súlyos és eléggé el nem itélhető konspirációs hibát követtek el, melynek eredményeként a nagy bécsi lebukás folytán egy csomó sulyosan kompromitáló (a rendőrséget a Kommunisták Magyarországi Pártja szervezeteinek nyomára vezető!) adat került az osztrák és ezáltal a magyar burzsoázia rendőrkopóinak kezére!
      Ime, pártunk külföldi vezetőinek bűnös hanyagsága, sulyos mulasztása volt elsősorban oka, hogy a Kommunisták Magyarországi Pártja konspirációs válságba jutott!
      A „beavatatlan”, aki az okokat nem ismeri, — csak a következményeket látja — (azt tudniillik, hogy már évek óta, szinte „periodikusan” bekövetkezik a „bécsi lebukás”, mely aztán az otthoni elvtársak nyomára is rávezeti a rendőrséget! —) azt hiheti, hogy ennek ,,igy kell lennie”, hogy az illegális mozgalommal ez már „velejár”, hogy a lebukás olyan, mint az istencsapás, amely ellen nincs apelláta, ami ellen nem lehet védekezni, — és ebből azután egyenes az ut a „végkövetkeztetéshez”, hogy: ha pedig igy van, akkor az illegális mozgalom „nem célra vezető” és igy bármennyire is „egyetért” a kommunista nézetekkel, pártunk politikájával, — elhagyja a pártot, vagy nem lép be a pártba, mert nem akar „potyára lebukni”, stb. És mint hogy az ilyen féligazságok a legveszélyesebbek, — igy sokan követik ezt a példát.
      A dolog azonban távolról sincs igy, — és ezt kell az ilyen munkástársainkkal megértetnünk! Mi, illegális pártmunkások, akik alaposan ismerjük a Kommunisták Magyarországi Pártja belső ügyeit, „kulissza titkait”, mi nagyon jól tudjuk, hogy az egész következtetés alapjában helytelen, — minthogy hibás maga a kiinduló pontja is!
      Ugyanis nem igaz az, hogy: „ennek igy kell lenni” az illegális pártban. Mint ahogy nem igaz az sem, hogy feltétlenül le kell buknia annak, aki annak tagja és főleg nem igaz az, hogy gyorsan és „potyára” bukik le az — aki végül is a burzsoá börtönökbe kerül. Be kell bizonyítanunk ezek előtt a munkástársaink előtt azt, hogy igenis, a lebukási veszélyt a minimálisra lehet csökkenteni a jó konspirációval, hogy a bajok pártunkban elsősorban abból származtak, hogy olyan könnyelmü, hanyag, felelőtlen — vagy legjobb esetben is ügyetlen — módon viselkedtek a külföldi vezető elvtársak, hogy ennek a magatartásnak a konspiráció egy olyan válságához kellett szükségszerüen vezetnie, amelybe pártunk az 1929 májusi lebukással jutott és amelyből csak minden erő megfeszítésével és az Internacionálé segítségével sikerült kilábolnunk.
      De rá kell mutatnunk elvtársaink és a szimpatizáló munkástömegek előtt arra is, hogy ennek nem kell igy lenni, ezen lehet változtatni és ami a fő: akarunk és tudunk változtatni, elsősorban a vezetésnél megteremtendő konspirációval, másrészt a tagságnak a helyes konspirálásra való kiképzése, nevelése utján!
      ***
      Az illegális kommunista mozgalomban dolgozó pártmunkások tízparancsolatának három legfontosabbika igy hangzik:
      1. Légy óvatos — mint a legravaszabb kapitalista!
      2. Ne fecsegj — soha, semmilyen „megbizható elvtárs” előtt sem!
      3. Ne vallj a rendőrségen — ha tüzes fogókkal próbálnának is kivenni valamit belőled!
      Az illegális Kommunisták Magyarországi Pártja vezetőségének a bukott proletárdiktatura utáni első évek nehéz és nagy áldozatokkal járó ujjászervező munkájában eleinte még igen kevéssé állott módjában e fontos szabályokat valóban betartani és azt a párt tagságával betartatni. Azonban amily mértékben erősödött az évek folyamán a mozgalom, oly mértékben vált életkérdéssé a párt számára eme fontos rendszabályok minél hathatósabb betartása.
      S valóban! Ha megnézzük a Kommunisták Magyarországi Pártja fejlődéstörténetét, ugy (kisebb-nagyobb zökkenőktől, ideiglenes, pillanatnyi visszaesésektől eltekintve) azt látjuk, hogy Magyarországon igy is történt a dolog, amilyen mértékben fejlődött a párt, oly mértékben tanultak meg tagjai, funkcionáriusai helyesen konspirálni és igy a konspirálás képessége egy állandóan előre fejlődő vonalat mutatott.
      Igy volt-e ez azonban a Központi Bizottságban, helyesebben, igy volt-e ez a párt eladdig legfőbb vezetőszervében — a Külföldi Bizottságban is?
      Ha a dolgot jobban szemügyre vesszük — sajnos — nagyon szomorú és megdöbbentő tapasztalatokra teszünk szert. Mert csaknem azt lehetne mondani, hogy a Külföldi Bizottságban a dolog ép ellenkezőleg történt. Minél jobban tanultak bele a lenti, az otthoni elvtársak a konspirálás fontos mesterségébe, annál jobban tanult ki abból a Külföldi Bizottság; minél kevesebb konspirációs hibát követtek el az otthoni elvtársak, — melyek lebukásra vezethettek volna — annál több, sulyosabbnál sulyosabb ilyen konspirációs hibákat követett el a Külföldi Bizottság, — elannyira, hogy valósággal szállóigévé vált az utolsó évben, hogy „minden rossz felülről jön”, minden nagyobb lebukás a Külföldi Bizottság hanyag, lelkiismeretlenül és felelőtlenül hibás „konspirációjára” vezethető vissza!
      Nem csoda, hogy mindez azután a párttagság részéről, — egészen magától értetődő módon! — a külföldi elvtársak, a külföldi vezetéssel szemben való bizalmi krizisre vezetett és ez annál könnyebben következhetett be, mivel a konspirációs hibákkal egész sor opportunista politikai hiba is párosult.
      Mert nézzük esak, hogyan tartották be vezéreink, a Külföldi Bizottság tagjai, az illegális kommunistákra vonatkozó fentemlitet három legfőbb parancsot?
      1. Az óvatosság: — nos, ilyesmiről a Külföldi Bizottságnál nem volt szó. „Az óvatosság nálunk a legkevesebb” — mondhatta volna méltán bármely Külföldi Bizottsági tag. És valóban, a hanyagságnak, vigyázatlanságnak, az ügyetlenségnek olyan bizonyitékait, mint amilyent a volt Külföldi Bizottság tagjai szolgáltattak az elmúlt évben, — ilyenre azt hisszük, alig van példa illegális párt történetében. És például a bécsi „apparátusvezetés” iskola példája volt annak, ahogyan illegális apparátust soha és semmilyen körülmények közt nem szabad vezetni!…
      2. A fecsegés: ezzel már máskép állunk. Ha az előbbiről — az óvatosságról — el lehetett még mondani, hogy az távol állott a Külföldi Bizottság tagjaitól, itt már egész máskép állunk. Itt már minden Külföldi Bizottsági tag megtette a magáét, ehhez már minden Külföldi Bizottsági tagnak köze volt — a fecsegésben már mindnyájan kitüntették magukat. És itt nem lehet személyeket kipécézni, nem lehet azt mondani, hogy X vagy Y elvtárs volt a fecsegésből folyó bajok kutforrása, mert fecsegett többé-kevésbbé mindegyik, a fecsegés valósággal rendszer volt a külföldi elvtársiknál!
      Itt nincs helye kitérni azokra az emigrációs körülményekre, amelyek erre vezettek és igy nem lehet rámutatni arra, hogy milyen szerepe volt eme fecsegési rendszer létrejöttében a pártunk külföldi bizottságaiban (és általában az emigrációban) megnyilvánult frakcióharcoknak. Mindezeknek feltétlenül jelentős szerepe volt abban, hogy az emigrációban arra teljesen illetéktelen elvtársak is megtudhattak igen fontos párttitkokat. Ez azonban korántsem kisebbiti az elkövetett hibákat. Ellenkezőleg!
      Amire azonban feltétlenül itt is rá kell mutatnunk, az az, hogy olyan körülmények között, amikor a Kommunisták Magyarországi Pártja legillegálisabb, legtitkosabb dolgairól „emigrációs körökben” diskurálhattak, amikor pártunk külföldi vezetői révén kiszivároghattak a legtitkosabb ügyek is avatatlanok közé, „baráti” vagy „frakciós” alapon, akkor ott megszünt minden „konspirálás”, mert ilyen helyzetből szükségszerüen folynak a legsulyosabb bajok — lebukások!
      Ezért kellett megszüntetnünk ezt a rossz „emigrációs szellemet”!
      Ezért kellett véget vetni ennek a káros, emigrációs fecsegési rendszernek!
      Ezért kellett organizatórikusan is gondoskodni arról, hogy a jövőben ilyen áldatlan állapotok meg ne ismétlődhessenek!
      3. A rendőrségen való viselkedés: ez ismét olyan terület, ahol a külföldről jött elvtársak számára nem sok babér termett. Az első években külföldről vezényelt elvtársak rendőrségi viselkedése még rendben van — ők még általában bolseviki módon viselkedtek. Amit azonban az utolsó időben egyes külföldről jött „vezető” elvtárs produkált, igy elsősorban Weisz és Hay elvtársak, az egyenesen felháboritó és semmikép sem egyeztethető össze azzal a magatartással, amelyet bolsevikitől — és különösen vezetőtől — méltán elvár a párt és az egész proletariátus!
      Ami a konspirációs szabályok lábbal tiprását illeti — már abban is elöljárt Weisz elvtárs. Nemcsak hogy valósággal antitalentum volt mindahhoz, aminek a konspirációhoz bármily köze volt, hanem hibáját tetézte önfejüségével, amennyiben a tapasztalt elvtársak figyelmeztetéseit semmibe véve, a saját feje után járt el és igy aztán elsősorban önmagának köszönhette, hogy rendőrkézre került. Nemcsak hogy a fegyelmezetlenségek sorozatát követte el (amelyek aztán közvetlen okozói lettek ugy az ő, mint más elvtársak lebukásának), nemcsak hogy a legelitélendőbb módon a lakásán valóságos „irattárat” rendezett ibe (amely aztán lebukáskor természetesen Schweinitzerék kezébe került), hanem mindezt betetézte rendőrségi viselkedésével, rendőrségi vallomásával, amely mintaképe annak, ahogy kommunistának a rendőrségen viselkedni, illetve vallani nem szabad!
      Hay elvtárs — nagy elődje, Weisz nyomdokain haladva — a legmagasbb tökélyre vitte azt, hogy hogyan lehet a rendőrségen szégyenletes, helytelen, antikommunista, röviden: áruló módon viselkedni!… Hay elvtárs kommunistához méltatlanul csufos gyávaságot tanusitott. Elkövette a legnagyobb bünt, amit illegális pártmunkás pártjával szemben elkövethet: elárulta elvtársait — elárulta pártunk illegális nyomdáját!…
      Nincsenek szavak, amelyek elég súlyosak lennének egy ilyen eljárás elitélésére — nincsen jelző, amely alkalmas volna arra, hogy megbélyegezze kommunistának — és különösen kommunista vezetőnek! — ezt a példátlanul gyáva árulását!
      És itt nem mentség hogy: „megkinozták”… mert bolseviki — de különösen olyan, aki magát vezetőnek tartja — ha tüzes vasakkal égetik, ha nyársra húzzák sem szabad, hogy a Kommunisták Magyarországi Pártjának harcosait, szervezeteit, nyomdáját elárulja!
      És annál nagyobb a bűne ezeknek a kommunista „vezéreknek”, mert mindezt akkor teszik, akkor tanúsítanak ilyen gyáva magatartást, amikor a párt egyszerü katonái, a párt egyszerü munkástagjai az önfeláldozásnak, a bátor, hősies bolsevik magatartásnak ragyogó, nagyszerübbnél-nagyszerübb példáit szolgáltatják, amikor ma otthon dolgozó elvtársaink százait kinozzák véresre — eredménytelenül! És amikor az otthoni prolik valóban bolsevik viselkedése állandóan jobb és jobb lesz, mind példásabbá válik, amikor valósággal szocialista versenyt folytatnak egymással abban, hogy melyikük viselkedik példásabban a rendőrség kinzókamráiban, melyikük vezeti ravaszabbul jobban félre Schweinitzeréket, melyikük védi meg, ha kell testi épsége vagy élete árán is a Kommunisták Magyarországi Pártjának szervezeteit a fasiszta államgépezet, a rendőr spiclik, és szociálfasiszta denunciánsok testvéri szövetségével szemben!
      És ez, a magyarországi kommunista munkások, a párt magyarországi funkcionáriusainak nagyszerű, lelkes, önfeláldozó munkája az, amely biztositéka annak, hogyha pártunk külföldi „vezetői” közül egyesek helytelenül, hibásan, gyáván viselkednek is, sőt árulóivá is válhatnak a mozgalomnak, mindez nem gátolhatja tartósan a Kommunisták Magyarországi Pártjának fejlődését, mert a párt igazi, természetes vezetői, a magyarországi harcokban kitermelődött és felnőtt funkcionárus gárda, megállja a helyét, mint a gránit-szikla, elöljár a harcokban és valóban megmutatja a párttagság és a forradalmi proletariátusnak, hogy milyen az igazi bolseviki vezető. És ha Weisz és Hay elvtársak rosszul viselkedtek is, ha a Külföldi Bizottságban hónapokon keresztül egészségtelen, hibás szellem uralkodhatott is — a Kommunisták Magyarországi Pártja azzal, hogy véget vetett ennek, azzal, hogy gyorsan és gyökeresen kiirtotta a bajt, bebizonyitotta, hogy bármily nagy átmeneti hibák és nehézségek sem tudják megingatni és letériteni a helyes útról a párt otthoni gárdáját, a párt legfőbb bázisát — magát a pártot!
      Azonban ha ilyen „jó példával” jártak elől a konspiráeiós erények dolgában pártunk legfőbb vezetői a magyarországi párttagság előtt — ugy lehet-e azon csodálkozni, ha az utolsó időben már otthon is érezhetővé vált ennek hatása, már otthon is elharapództak bizonyos mértékben azok a hibák, melyek az óvatosság hiányából és a felelőtlen fecsegésekből származnak?
      Ugy hisszük nem. Azonban ez nem szabad, hogy a hibák bagatelizálását jelentse. Ellenkezőleg! Ugy, ahogy az Internacionálé segítségével rendet teremtettünk a párt külföldi bizottságában, megteremtettük az előfeltételét és a biztositékát annak, hogy a jövőben pártunk külföldi bizottsága jól működjék, helyesen konspiráljon — ugyanúgy, tovább haladva, — Magyarországon is meg kell vizsgálnunk a dolgokat és mindazt, ami káros, ami nem oda való ki kell gyomlálnunk az illegális mozgalom területéről. Gondoskodnunk kell arról, hogy a Központi Bizottság otthon is helyesen és jól konspiráljon; rá kell nevelnünk a tagságot odaadó, aprólékos, fáradhatatlan munkával arra, hogy elsajátítsa a jó konspirálásboz szükséges tudnivalókat.
      És itt szintén nagy mulasztások terhelik lelkiismeretünket, amelyeket hamarosan jóvá kell tennünk.
      A Kommunisták Magyarországi Pártjának tiz éves illegális munkája során felgyülemlett konspirációs tapasztalatokat össze kell gyűjtenünk, rendeznünk és feldolgozva a leggyorsabban a párttagsághoz kell azt eljuttatnunk hogy pártunk valamennyi harcosának közkincsévé váljanak ezek a fontos illegális tapasztalatok — tanulságok.
      Odahaza most elsősorban a fecsegés ellen kell a főtüzet koncentrálni! Meg kell értetnünk elvtársainkkal azt az igazságot, hogy:
      „a fecsegő embert, ha a legönfeláldozóbb is, az illegális munkában használni nem lehet”; „a dicsekvő ember elemi csapás a földalatti munkában” (Landler).
      A legnagyobb hiba, amikor „baráti alapon” mond el egyik kommunista a másiknak pártügyeket. Minden kommunistának csaik annyit kell tudnia az illegális ügyekből, amennyire munkája elvégzéséhez szüksége van: minden kommunista csakis szervezeti uton szabad, hogy értesüljön a párt ügyeiről. Nem szabad, hogy az illegális pártmunkás szem elől tévessze, hogy az illegális bolseviki legfőbb erénye az egészséges bizalmatlanság.
      „A földalatti munkában résztvevő elvtárs mindenkivel szemben, akire a konkrét földalatti munka nem tartozik — legyen néma, mint a sir” (Landler).
      A legkiméletlenebb önkritikával kell rámutatnunk azokra a konspirációs hibákra, melyeket a párt vezető szervei, vagy vezető egyénei elkövetnek. A legnagyobb hozzáértéssel és óvatossággal kell megválogatnunk azokat az elvtársakat, akiket a párt technikai apparátusában vezető funkciókkal bízunk meg, vagy ilyen sulyosan konspirativ munkába egyáltalában bevonunk.
      Még jobban fegyelmezni kell önmagunkat és fegyelmezettségre nevelni a párttagságot. Ki kell irtani sorainkból minden viszásságot, mindent, ami a pártra káros, nehogy egyesek könnyelműsége pártunk szervezeti megerősödését veszélyeztethesse. Irtó hadjáratot kell folytatnunk elvtársaink rossz (az illegális munkával összeegyezhetetlen) tulajdonságaival szemben, mint: hanyagság, vigyázatlanság, fecsegés stb. és inkább kapcsoljuk ki az ilyen elvtársakat a földalatti munkából mindaddig, amíg meg nem változnak, semhogy a pártnak mérhetetlen károkat okozhassanak. A legerélyesebben kell fellépnünk mindenféle konspirációs mulasztással szemben épen ugy, mint ahogy minden eszközzel elő kell segítenünk a párttagság konspirációs képességének fejlesztését.
      Ki kell pécéznünk a vigyázatlanokat, ki kell kapcsolnunk a fontosabb munkaterületről a fecsegőket, el kell távolitanunk az illegális mozgalomból a gyávákat, akik a rendőrségen nem viselkednek bolsevikhoz méltóan!
      Egyedül ez az az ut, amely a jól megalapozott illegális párt kiépítéséhez vezet. Nem szabad, hogy kérlelhetetlen önkritikánkban megakadályozhasson bennünket az osztályellenség örömujjongása, amellyel igyekeznek majd kihasználni aljas céljaiknak az elkövetett hibáinkat — pártunk gyengeségeit.
      A Kommunisták Magyarországi Pártja szenvedésteljes, nehéz illegalitásban végig küzdött évtizedes harcában már eléggé megerősödött, megacélozódott ahhoz, hogy megvetéssel nézzen szemébe azoknak, akik őszinte önkritikáját ellene akarnák kihasználni. Ezeknek csak az a válaszunk: „A kutya ugat — a karaván halad!”
      Most is és a jövőben is azonnal és alaposan rá kell mutatnunk hibáinkra és sürgősen ki kell küszöbölnünk azokat, mer csakis így fejleszthetjük a Kommunisták Magyarországi Pártját olyan illegális párttá, amely valóban élcsapatává válik a magyarországi proletariátusnak, — mert csak igy érdemelhetjük ki, nyerhetjük meg a tömegek bizalmát.
      Az Internacionálé segítségével rátértünk a helyes útra. Szervezetileg biztosítottuk, hogy a múltban előadódott hibák a jövőben ne ismétlődhessenek meg.
      Ha otthon is ilyen szellemben folytatjuk a munkát, ha a jövőben állandóan éber szemekkel kritizáljuk önmagunkat, ugy ez biztositéka lesz annak, hogy a Kommunisták Magyarországi Pártját a konspirációs hibák ne akadályozhassák többé rohamos fejlődésében; hogy a Kommunisták Magyarországi Pártja rohamléptekkel haladhasson a helyes uton, melyet Lenin elvtárs mutatott a világ kommunistáinak! — a proletariátus felszabadítása; a győzelem felé!…
      Acél.
      ***
      Határozat.
      A folyó évi lebukások kivizsgálásának során a Kommunisták Magyarországi Pártjának Központi Bizottsága foglalkozott a letartóztatott elvtársaknak a rendőrségen tanúsított magatartásával.
      A Központi Bizottság megállapította, hogy a letartóztatott elvtársak általában kitünően és bolsevik módon viselkedtek.
      Kizárólag két esetben történt ezzel ellenkező magatartás. Weisz Nándor és Hay Mihály elvtársak részéről, akik gyáva, illetve áruló magatartásukkal a KMP-nek mérhetetlen károkat okoztak.
      A KB. megállapítja, hogy Weisz és Hay elvtársak hibája, a párttal szembeni bűne annál súlyosabb minthogy nevezettek a KMP.-ben vezető funkciót töltöttek be és igy a rendőrségen is példát kellett volna mutatniok. Ezzel szemben a legelitélendőbb. bolsevikhoz méltatlan módon viselkedtek ugyanakkor, amikor a párt legegyszerűbb sejttagjai is a bolseviki hősiesség legragyogóbb példáit szolgáltatták a rendőrségi kinzókamrákban, — és testi épségük árán is megvédték a párt szervezeteit.
      Minthogy az illegális KMP.-ben árulóknak helye nincs, minthogy a gyávákat el kell távolítani a földalatti pártmunkától, — a KMP. KB.-a egyhangúlag elhatározta, hogy:
      1. Hay Mihályt a pártból kizárja;
      2. Weisz Nándor elvtársat szigoru megrovásban részesiti, összes funkcióitól megfosztja és szabadulástól számított öt évre eltiltja a KMP.-ben való pártmunkától.
      Kimondta továbbá a KB., hogy a jövőben párttagjainak a rendőrség előtt tanusitott magatartását még szigorubban ellenőrzi és a bolsevikhoz méltatlan viselkedést a legszigorubban fogja elbirálni.
      Budapest, 1929 augusztus 2.-án.
      A Kommunisták Magyarországi Pártjának Központi Bizottsága.
      A Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetségének Titkársága.
      ***
      Vörös Ujság, II. évfolyam, 56. szám, 1919. április
      A proletárok szükségleteinek biztositása.
      A proletár diktatura oly hirtelen jött, oly nyugodt és impozáns menetet vett fel, hogy a burzsoáziának sem ideje, sem ereje nem volt ellene azonnal ellenállást kifejteni. Látszólag tehát belenyugodott sorsába és semmi tanujelét nem adta annak, hogy az uj korszak ellen bármi módon küzdeni akarna.
      Osztályöntudatos proletár előtt nem lehetett titok, hogy ez az állapot sokáig nem tarthat s a burzsoáosztály, mely oly kiméletlen volt kizsákmányoló eszközeinek megválasztásában, nem fogja nyakát önként a bárd alá hajtani. Öngyilkosságot egy osztály sem követhet el, legkevésbbé az az osztály, amely a profitért a haszonért öt év óta láng- és vértengerbe boritja az országot. Mikor a magyar burzsoázia első meneteléséből felocsudott, azt a harci módszert kezdte alkalmazni, amelyet az állatvilágban mimikri néven ismerünk. A proletariátus régi harci eszközéhez hasonlóan ők is “szakszervezeteket” alakitottak, pl. a Gabona ügynökök Egyesülete “Gabona Szakmunkások Szakszervezeté”-vé alakult át s a kereskedők és iparosok is hasonló “szakszervezetek”-be tömörültek. Igy vált lehetségesssé, hogy akik még tegnap a munkások kizsákmányolói vagy a tőkés társadalom élősdijei voltak, most szakszervezeti tagkönyvecskével felvértezve ott nyüzsögnek és tolakszanak, ahol a proletárdiktatura az igazi proletároknak akarja osztani az uj rend eredményeit.
      Mikor a szocializáló népbiztosság átvette a régi kereskedelemügyi minisztériumot, első tette volt, hogy az összes üzleteket bezáratta és az áruraktárról pontos leltárt vétetett fel. Mindannyian tudjuk, hogy a négy és féléves háboru és az utána következő rablógazdaság teljesen kimeritették készleteinket s ezért minden igyekezetünk odairányult, hogy legalább a még meglévő árukat azoknak juttassuk, akik arra leginkább rászorulnak: a háboru szenvedései által lerongyolt proletárságnak. Ezért választottuk meg a házbizottságokat, amelyeknek tagjaitól elsősorban azt követeltük meg, hogy szakszervezett proletárok legyenek. A munkásnegyedek proletár-lakói eleget is tettek ennek a rendeletnek, s az ő bizalmi egyéneik azoknak adtak vásárlási engedélyt, akik erre igazán rászorulnak. Nem igy azok a negyedek, amelyekben a burzsoázia lakik. Itt álszakszervezeti tagok lettek a bizalmiférfiak, akik összejátszva a gazdag lakókkal, megadták ez utóbbiaknak a lehetőséget arra, hogy bevásárlásaikat majdnem az eddigi keretekben folytathassák.
      Az uj vásárlási rend két hetes tapasztalatai azt mutatják, hogy a burzsoázia mint a háboru alatt ugy most is árukészletek felhalmozására törekszik s azt a szándékunkat, hogy a rendelkezésre álló csekély mennyiségü árut csak a proletároknak juttassuk, kijátszani igyekszik. Csakhogy arra nem gondolnak, hogy azt a vásznat, amelyet ők most a proletár asszonyok elől elvásárolnak, mi ingek formájában fogjuk tőlük visszavenni, s minél kevesebb készletünk marad az igazi dolgozók számára, annál erélyesebben és kiméletlenebbül fogjuk elvenni a burzsoáziától azokat a készleteket, amelyeknek felhalmozását a proletárdiktatura alatt is folytatni szeretnék.
      Tudja meg a proletariátus, hogy a burzsoáziától mindent el fogunk venni, ha másként nem birjuk a munkásságot felruházni és tudja meg a burzsoázia, hogy azokat az árukat, amelyeket ők most az üzletekből elvisznek, mi az ő szekrényeikből fogjuk kiosztani azoknak, akik arra igazán rá vannak szorulva.
      Mi tudjuk jól, hogy a proletariátus öt év óta nem juthatott ahhoz, hogy megfelelő ruhát és fehérnemüt vehessen magának és természetesnek tartjuk, hogy mindenki éppen most igyekszik öt év óta visszaszorított vásárlási kedvét kielégiteni, csakhogy éppen most van az az idő, amikor készleteink a legcsekélyebbek, termelésünk a szénhiány és terülteink megszállása miatt éppen a legszükségesebb anyagokban a legkisebb s éppen ezért most kétszeresen fontos, hogy csak az vásároljon, akinek erre okvetlenül szüksége van. A proletárházak bizalmi egyéneit ezért arra kérjük, hogy értsék meg azt a feladatot, amelyet a proletárdiktatura reájuk ruházott, mikor őket bizta meg azzal, hogy áruink igazságos elosztásánál segítségünkre legyenek.
      Aki ma többet vásárol, mint amennyire elkerülhetetlenül szüksége van, az proletár testvéreinket kárositja meg ezzel. A burzsoá pedig, aki még ma is vásárol, s ezzel maga provokálja a saját fejére a proletariátus haragját, csak sietteti azt, hogy tőle a nálalevő készleteket a legkiméletlenebb módon a proletariátus számára elvegyük.
      Azokat a házbizalmi egyéneket, akik erre nem jogosult vásárlóknak, vagy fölös mennyiségben adtak vásárlási engedélyeket, a bekért üzleti könyvek alapján kinyomozzuk és forradalmi törvényszék elé állitjuk őket. Ugyan e sorsra jutnak azok, akik fölös mennyiségben vásároltak.
      Azok a házbizottsági egyének, akik nem érzik magukat megfelelőnek arra, hogy a készletek helyes elosztásában segédkezzenek, inkább mondjanak le megbizásukról, az álszakszervezeti bizalmiakkal szemben a legnagyobb szigorral fogunk eljárni s gondoskodni fogunk arról, hogy a jövőben mint szakszervezeti tagok ne szerepelhessenek.
      Az üzletekben lévő proletártestvéreinket pedig arra kérjük, hogy ők is gyakoroljanak ellenőrzést s ne szolgálják ki az általuk ismert burzsoá-vevőket. A maguk részéről ne engedjenek meg semmiféle visszaélést s jelentsenek nekünk minden esetet, ahol ilyenről szó van. Egyébként már folyik az a szervező munka, amelynek eredményeképpen biztositani tudjuk a proletártömegek szükségleteinek kielégitését és azt, hogy közszükségleti cikkeket csak munkások kaphassanak. Reméljük, hogy rövid időn belül annyi anyag felett fogunk rendelkezni, amellyel a magyar proletariátust legalább ideiglenesen elláthatjuk. Minden szándékunk és minden tervünk kivitele és sikere azonban elsősorban azon fordul meg, hogy a proletariátus mennyiben támogat bennünket. A legjobban átgondolt terv is csődöt mond, ha a végrehajtószervek nem müködnek megfelelően. Mi az áruk elosztásánál a proletariátust biztuk meg, hogy célunk megvalósitásában segitségünkre legyen s rendelkezéseink végrehajtását ellenőrizze.
      Azzal a burzsoáziával, mely elvásárolta a proletárok elől az árukat, érdeme szerint bánunk el, a munkásságot pedig arra kérjük, hogy ő legyen az a millió szemü ellenőr, amely rendelkezéseink kijátszását megfigyeli és nekünk módot ad arra, hogy ez utóbbiakat a forradalmi törvényszék elé juttassuk.

  9. Ghandi szerint:

    Évek óta nem világos számomra a Budaházy ügy. Nem tudom, mi a valódi bűne, ha jól emlékszem, éveket ült vádemelés nélkül… Mintha a mindenkori hatalom sem tudná, pontosan mi is a baj vele?

    A terrorizmus vádjáról szólva: Ha nem a polgár kezében összpontosul a jog és az igazságszolgáltatás, akkor a polgárnak nincsenek eszközei. Mert ebben az esetben demokráciáról szó sem lehet. A szavazatát tetszés szerint elcsalhatják (Ausztria közelmúltja). Tehát érdekeit nem érvényesítheti demokratikus eszközökkel, mert azok nem léteznek. Két választása van: Látszólag a demokratikus elvekkel szemben fellépve, erővel próbál érvényt szerezni az akaratának.

    És Kedves kommentelő társaim, nem Benneteket akarlak ostorozni, de a másik választás, hogy mind bégetünk birka módjára. Ha nem egyetértést bégetünk békemeneteken, akkor dühösen nyekergünk, de jelentősége ennek sincs.

    Tudatos tömeg nélkül a szavunk erőtlen dünnyögés…

    Amúgy az ítélet kihirdetésekor a felmorajló terem… Majd a Himnusz és a Székely Himnusz… Van egy olyan érzésem, hogy a Budaházy ügy most kezdődik csak igazán! Majd figyeljétek csak, a liberális szennycsoportok hogy felkarolják azt a Budaházy-t, aki szerintem teljes szívvel gyűlöli őket.

    Nézzétek el nekem, de asszem, csak ballagunk bégetve mind, talán a mezőre, talán a vágóhídra… Nincs öntudatunk… És a legtöbben nem is akarjuk, hogy legyen, mert a szilárd véleményünk mögül nem vagyunk hajlandók a valóságra is vetni pár pillantást. Mi az erősebb, a hit, amibe beletemetkeztünk, vagy a valóság, ami láthatólag érdektelen a számunkra?

    Némi vigasz, hogy van pár ezer olyan egyed is, aki figyeli és kommentálja az eseményeket… Bár a bégetésünk akkor sem lesz több annál, ami…

    Bocs, hogy előfordultam. Amúgy őszinte üdv mindannyiótoknak!

    🙂

    • Öcsi szerint:

      Valakik Európát újra lángra akarják lobbantani !
      Magyarország
      Törökország , Németország, Ukrajna, Franciaország, Svédország, Ausztria,Görögország, Balkán
      Vajon ki lessz a befutó?
      És igen igazad van Ghandi nem hinni kell hanem tudni !

  10. szaszi szerint:

    Ghandi is befutott.Helló!
    Rég jártál erre.Esemény van kis hazánkban.

  11. egon szerint:

    Egy fontos közös vonás van a nemzeti radikálisok és a szocializmus hívei között, a jelenlegi rendszert és a hatalmat gyűlölik de más és más okokból, előbbiek a volt kommunisták átmentett regnálását látják benne, utóbbiak pedig a régi rendszer, a szocializmus alantas elárulóit. Közös még a szíriai Bashr-al Aszad rendszerével és az oroszokkal való szimpatizálás is, de a palesztinok is ide tartoznak. Én az utóbbiak közé tartozom, Népköztársaság párti vagyok, ezért bármennyire is ambivalens, mégis van egyfajta szimpatizálás részemről a radikálisokkal, bár az is tény ez a minimális szimpátia a részükről is megvan a Munkáspárt irányába, viszont jelképeink, a múlt megítélése a barikád két oldalára állít majd egyszer bennünket, mindenesetre felháborító mértékű megtorlásnak vagyunk szemtanúi és ez tény. Azt is tudni kell a kubai forradalom is részben nacionalista jellegű volt, és későbbi szakszában vált egyértelműen a szocializmus forradalmává. Sokan akik azon a másik oldalon állnak ugyanahhoz a társadalmi osztályhoz is tartoznak, csak a vallott ideológia különböztet meg minket, de az alaposan. Mindenesetre engem felháborít ez a kegyetlen megtorlása a lázadóknak, de a kapitalista állam természetével kapcsolatban nincsenek illúzióim, lehet itt 5-6 millió gazdag, sikeres magyar is, de minden egyes év amit ebben a rendszerben kell élünk, rombolni fogja a társadalmunkat és ezt tudjuk.

    Admin:

    Nagyon érdekes eszmefuttatás! Sőt! Több mint érdekes!

    • vitorla123 szerint:

      A fene tudja!Inkább ez szofisztika.Azonos az érdekünk egy jóléti magyar társadalom megteremtése..Nem csak a harácsolóknak,hanem minden drága hazai magyarnak!Egyszer megcsináltuk,megbuktattak minket a harácsoló,látszik az eredménytelensége.Ami hatásosnak tűnik,az a korrupció elleni harc amit nyílt és illegális eszközökkel kell a rendszer saját bíróságára vinni. Bebizonyítani,hogy a rendszer magyar ellenes.Jól példázza Budaházi esete.Katonai kérdések megoldásához meg katonai vezetők kellenek. Budaházi nem az!Szerintem,minden jó szándéka ellenére fordítva sűlt el a dolog.A kommunita ellenességnek itt a hátulütője.A székelyhimnusz ehhez kurvára kevés!Látható,hogy nincs pénzalap,amit a Bal-Rad szorgalmaz.Pénz nélkül nem fog menni.Számlákat meg nem írhatunk a közreműködő ügyvédek tiszteletdíjáról,amint néhány olvasónk szorgalmaz!

    • Fergeteg11 szerint:

      A “kedvenceink” és aktuális politikusaink (egy része) iránti ellenérzések, meg valamiféle hanyatlás érzékelése közös pontot jelentenek, de nagyjából ennyi. Még az oroszok és Aszad megítélésének tekintetében is megosztottságot tapasztalok, hát még a palesztinok esetében! Csak itt, ezen az oldalon nem egy alkalommal láttam internetes guruk, “emigrációban” élők és egyéb “erős” személyiségek világértelmezéseinek negatív hatásait. Nincs rend a fejekben, hála az Internetnek, amit kevesen tudnak ebből a szempontból előnyösen használni. A jónak tartott megoldások pedig sokfélék, gyakran egymást kizárók.
      Egyébként a szíriai háború hazafiasnak álcázottan indult a bomlasztók részéről, de hamar nyilvánvalóvá válhatott a külső szemlélőknek, hogy egy ilyen erős rendszer elleni szervezkedést csakis nemzeteken túlmutató ideológiai bázisra alapozva lehet sikerre vinni, így a képben már a kezdetektől jelen voltak az iszlamista csoportok. Az amerikaiak és társaik (köztük “a Közel-Kelet egyetlen demokráciája”) régóta ezeket részesítik előnyben. A nemzeti érzések ma már sokszor kevésnek bizonyulnak mind a támadók, mind a védekezők részéről, annyira összetetté vált a világ. Bár fontosak.

  12. joci szerint:

    Lassan mindenki elfeledi, hogy a Szír események, annak az arab területeken így É afrika is – megszervezett láthatóan külső erők által történő fellazítás részei.
    Kinek az érdeke ? szól a mondás.

  13. Ghandi szerint:

    Sziasztok! Meg vagyok lepve! Igen jó hozzászólások! joci, Neked totál igazad van! Ha Kína nem lenne totalitárius alapon működtetett társadalom, már ott is káosz lenne, és az oroszoknál is, ha Putyin nem lenne ennyire eltökélt. Tudjuk, kik mozgatják a szálakat! (Most nehogy nekilásson valami okostojás fasisztázni, mert nem konkrétan a zsidókra, hanem kifejezetten gazdasági érdekcsoportokra gondolok). Minden demokrácia szégyene, hogy erről nem beszélhet nyíltan a média, az meg még a szégyennél is nagyobb gyalázat, hogy a média semmilyen formában nem is akar erről beszélni! De igen, káoszt akarnak mindenütt. Úgy tűnik, megelégelték a lassú építkezést, vagy arra a következtetésre jutottak, hogy csak radikális lépésekkel érhetik el a céljaikat. Szerintem tévednek. (Úgy értem, egyáltalán nem érhetik el). Túl azon, hogy a németeket és a franciákat bedöntik (lehet, azt is csak átmenetileg), nem érnek el többet, minthogy kiszorítják magukat a politikai szerepből, valamint megerősítik a nemzetállamok identitását… Szerintem… (Remélem…)

    Nem hiszek a homogén, csak angolul beszélő, nemzettelen, hagyományok, vallások nélküli, élhető világ gondolatában. Főleg úgy nem, hogy a tervek szerint ez a világ azért lenne színtelen, mert bolygószintű diktatúra uralná. Ez egy agyrém!

    A másik: Akár jobb, akár baloldali gondolkodásúak vagyunk (én jobbra sorolom magam), azt mind látjuk, hová vezet a korlátozás nélküli kapitalizmus: Tömegesen megvásárolt politikusok ámokfutásához milliók kárára! Gyermekmunkásokhoz, végtelenül kizsákmányolt melósok nyomorához, adósrabszolgasághoz! Szeintem félre kell vetni a szimbólumok fölötti vitákat, nem segít sem az árpádsávos lobogó, sem a vörös csillag, csak a józanész, és a jóakarat. Nem számít, vallási alapú erkölcsök, vagy az élet és a törvények tisztelete tartja egyben a társadalmat, egyelőre csak tartsa egyben! Aztán ráérünk vitákra és konszenzusokra… Én így gondolom.

  14. Zls-179 szerint:

    Tisztelt Ghandi! Tudjuk hogy kik mozgatják a szálakat, ez idáig rendben is volna!De én arra is kíváncsi volnék hogy a szálakat mozgatókat, kik vagy mik és MI céllal mozgatják?
    A demokráciáról pedig annyit, hogy maga Putyin elnök mondta hogy az nem más:MINT A TÖRVÉNY DIKTATÚRÁJA! Már csak az a kérdés, hogy igazából kik és milyen céllal
    hozzák itt a törvényeket?

    • Ghandi szerint:

      Kedves Zls-179! Hogy ki és mi mozgatja őket? Ezt nekünk nagyon nehéz lehet megértenünk, mert nem tartozunk közéjük. Az infónk is nagyon kevés, de ha sok apró darabkából próbáljuk összerakni a képet, hát… Nekem valami olyasmi jön le, hogy valamiféle testvériségi szervezeti formába tömörülő bandáról lehet szó. A szervezet nem feltétlenül szabadkőműves, de a szervezeti felépítésnek a szabadkőműves páholyok adhatják a mintát. (A dolláron a piramis a 18. században jelent meg, szinte amióta dollár van, fölötte a “Perennis” /halhatatlan, örök, állandó/ felirattal, majd a feliratot kiváltotta a mindentlátó szem). Szerintem, mivel a szabadkőművesek között eredetileg haladó szellemű, de egyszerű polgárok is voltak, a pénzes krém kivált belőlük, és egy másik, belsőbb testvériségben gyűltek össze. Miért? Csak feltételezem, hogy azért, mert a pénz egy idő után olyan természetes lett a számukra, mint a levegő, amit észre sem veszünk, hogy létezik, csak belélegezzük. (Bankrendszer és kamatok) Olyan irdatlan mennyiségű pénz van a birtokukban, amit már elkölteni sem lehet. Amikor az adósságválság megjelent Európában, azt mondták, akkora adósságról van szó, ami a bolygó teljes vagyonának az ötszöröse. Mára inkább arra hajlanak,hogy a teljes adósság a bolygó vagyonának a 15-20-szorosa lehet! És nagyjából ennek a bandának a kezében van a követelés. Úgy becsülik, a világ vállalatainak mára legkevesebb 30%-a az övék. Gondold el, ezek az emberek – a fiatalabb generáció – úgy születik, hogy MINDENE megvan, amit csak akar. Ha Ferrarit akar, az, Ha Maseratit, ha Bently-t akar, akkor az! Sőt, egyedi megrendelésre is legyártanak luxusautókat, amikből csak pár darabot, sőt akár egyetlen egyet gyártanak le. Akár tucatnyi repülőteret meg tudna venni, ha lenne annyi eladó. Tehát az anyagi javak számukra nem jelentenek már játszmát, akiknek igen, (Goldman Sachs), azok az alsóbb rétegbe tartoznak. Mire vágyhat egy ilyen fickó? Pénzre? Ingatlanra? Nőre/pasira? Egyetlen játszma lehetséges a számára: A Testvériség, a hatalom, és a mélyebb tudás, mint amit a nincstelen milliárdok magukénak tudhatnak. Nincs élvezet az anyagiakban, dögunalom élet. Cél nélkül dögunalom. De a hatalomszerzés izgalmas.

      Kétlem, hogy Rothschildék állnának a csúcson, ők szem előtt vannak, így sebezhetők. A “Testvériségnek” meg valószínűleg a mélyebbnek hitt tudás tenkintélye elve alapján kell működnie. Az élen olyasvalaki állhat, akinek talán egyetlen vállalata sincs, vagyona a páholy tagságának adományából származik, szimplán csak szellemi vezér, aki elhomályosítja Sorosék elméjét az elveivel és az utasításaival…

      Amúgy minden egyes megszerzett dollárral a világ egy atomját kebelezik be. (Itt egy ellentmondás is keletkezik, mert mindent megvehetnének, de minden nem eladó. Addig nem adjuk el a házunkat, amíg nincs helyette másik. Így aztán, bár mindennek megvan az ára, mégsem minden megvásárolható. Lehetetlen hagyományos eszközökkel – például pénzzel – az emberek minden tulajdonát megszerezni). A cél az önmagáért való hatalom, amit homályos elméletekkel igazolhatnak: Fajfennmaradás, szellemi evolúció, az “erősek” kiválasztódása, genetikai szelekció… Valójában nincs céljuk, csak játszmájuk. Egy izgalmas játék. A háborúk, a zsidók elgázosítása, népirtások, mind személytelenek. A stratégiai játék részei, és az áldozatok értéktelen emberek, akik mélyen-mélyen alattuk állnak, akiknek nem kell látniuk a haláltusáját, nem is fontos ebbe belegondolniuk. Elgendő információ, hogy megnyertek egy háborút vagy sem, elértek-e egy adott célt, vagy sem? Tulajdonképpen a játék lényege a világ legyőzése. Megnyerni a háborút a világgal szemben pusztán maguknak, a kifordult tudatuk számára. Ezt okozza az elanyagiasodás… Én valami ilyesmit tudok elképzelni.

      Hát, ez kicsit tömény így, de biztosan érted, mire gondolok?

      • Ghandi szerint:

        És a poén: Vajon miért üldözték a nagy szellemeket? Mert tudásra tehetnek szert, de ezek a “testvérek” a megvilágosodást soha nem érhetik el, soha nem szerezhetik meg, csak mert nem anygi természetű. Mivel nem érhetik el, le sem győzhetik!

        A “Testvériség” ellenszere csak a tudatosság lehet. És ezt nekik tudniuk kell. Ha tudják, rettegnek tőle. És amíg mi nem tudunk, mi rettegünk tőlük!

        • Öcsi szerint:

          Az emberiség mióta tudatosságra ébredt 2 dolgot után vágyott.
          Az örök fiatalság, és a halhatatlanság után.
          Bizonyos körök ősszelopták maguknak a tudást az emberiségtől és ezzel a tudással hatalmat gyakorolnak a föld nevű börtönbolygón.
          A tudás generációról generációra rakótódd csiszolódott .
          Senkinek nincs joga a világon a tudást elzárni.
          Már már istent játszanak ezek a szürkeeminenciások mert az orvostudomány és a technológia 100 évvel előttünk jár amit páncélszekrényekben őriznek.
          Adam Weisshaupt az illuminátus rend alapítója, eszmeisége és az Eugenika volt a Náci ideológia csírája.
          Hatalom és az örök élet forrása utáni vágy minden hatalmaskodót elvakított a történelem folyamán.

      • vitorla123 szerint:

        Igen jól látod!A vagyon elidegenedik,a tulajdonostól.Ezért a Kínai modell,hogy a tőkés fizetést kap amiből úri módon megél jó megoldás.Ugyanis a profit és a bővítmény a Kínai Államé.Ez a folyamatos életnívó emelés alapja.Persze van honnan.A Kádári hasonló volt.Ott a lényeg a háztáji gazdálkodésban jelent meg,később ennek mintájára a GMK.Óriási fejlődési lehetőség volt benne.Ma akár Osztrák,vagy Svájci életnivón élhetnénk.Egyik paraszt asszony mondta:”Tudja megirigyelték tőlünk,hogy boldogúlunk!”

  15. Szaszi szerint:

    A fejlődésnek is van egy határa,ha átlépik,rombolni kell a további profitért.
    Hacsak nem a lelked kell nekik,amit a profiton keresztül érnek el.
    Kína is csúnya jövő elé néz előbb utóbb.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.