Fogytán az idő

Közdüh és elitfrász

Képtalálat a következőre: „Christine Lagarde-kép”

A globalizáció, pontosabban annak előnyös vonásai védelmére kelt blogbejegyzésében Christine Lagarde , a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezére még a Húszak Csoportjának (G20) minapi csúcstalálkozója előtt. Arra próbálta ráébreszteni a résztvevőket, hogy a globális növekedés már hosszabb ideje túl lassú, keveseknek hoz hasznot, emiatt egyre növekednek a jövedelmi és vagyoni egyenlőtlenségek. Ha semmi nem változik, ha megrekednek a reformok, akkor minden a visszájára fordulhat. Azonnali cselekvésre volna szükség. Ha a gazdasági integráció leáll, akkor odavész minden, ami a korábbi évtizedekben világszerte növelte a jólétet.

Ezt a nézetet tükrözi a növekedés új tényezőinek, az innovációnak, a kutatás-fejlesztésnek, az ipari forradalom következő szakaszának a támogatásáról szóló G20-közlemény is. De a valóságban vajmi kevés történt annak érdekében, hogy öt év alatt két százalékponttal emeljék a növekedés iramát, ahogy azt 2014-ben Brisbane-ben elhatározták.
Amit Lagarde mondott, az csupán diplomatikus összegzése volt mindannak, amire néhány friss esemény kíméletlenül rávilágított. Miközben az IMF-vezér szerint a csata még nem dőlt el, van remény a jövedelmeket egyenlőbben szétterítő globalizáció folytatására, a Morgan Stanley bankház globális stratégája, Ruchir Sharma azt írja a brit The Guardianben, hogy a globalizációnak vége, az antiglobalizáció folyamata már meg is kezdődött.
Ennek talán legjobb példája a brit népszavazás az Európai Unió elhagyásáról. De idesorolható, hogy a jövőre választások elé néző Németországban és Franciaországban szívesen levennék a napirendről – meglehet, átmenetileg – a transzatlanti kereskedelmi és beruházási egyezményről folyó tárgyalásokat, amelyeket a két amerikai elnökjelölt, a republikánus Donald Trump és a demokrata Hillary Clinton sem szorgalmaz.
A globalizáció visszametszése azonban – jegyzi meg Sharma – még súlyosabb helyzetet teremt a növekedés és a világkereskedelem további lassulása és így a jövedelmi egyenlőtlenségek tágulása miatt. Az üzleti világ vezető lapjában, a Financial Timesban pedig amiatt aggódik a tekintélyes szemleíró, Martin Wolf, hogy a világ legerősebb gazdaságában egy „tekintélyelvű populista” indul harcba az elnökségért. Nem meglepő persze, hogy amikor a jövedelmek egyre kevesebb kézben halmozódnak fel, és a jólétből egyes rétegek kimaradoznak, akkor a kapitalizmus és a liberális demokrácia alapjai kérdőjeleződnek meg, esélyt adva illiberális, diktatórikus hajlamú népvezéreknek vagy a plutokrácia hatalmának.
A G20 csúcstalálkozójára készített IMF-elemzés a jövedelmi egyenlőtlenséget a legsúlyosabb kihívások közé sorolja. A kínai csúcson pedig több vezető nyugati politikus a kapitalizmus civilizálásáról beszélt. A reáljövedelmek stagnálása miatt a szavazók jelentős része egyre dühösebben érzi úgy a fejlett országokban, hogy a globalizáció vesztese lett, miközben mondjuk a felső tízezer vagy Kína gyarapodott. Ez ad hátteret a transzatlanti kereskedelmi paktum elutasításának, a globalizáció elleni tiltakozásnak.
Blogjában Lagarde rámutat: az utóbbi húsz évben a fejlett államokban a felső tíz százalék jövedelme negyven százalékkal nőtt, miközben az alsó negyven százaléké nem változott. A fejlődő országokban is szélesedett a szakadék, de a mélyszegénységből tömegek kerültek ki. A brit folyamatról Ruchir Sharma azt mondja, hogy 2008 óta a bérek 13 százalékkal, de a részvényárfolyamok 115 százalékkal emelkedtek. A Credit Suisse 46 országot vizsgált, és azt tapasztalta, hogy 2007 előtt 12-ben, a válság után viszont már 35-ben mélyült a jövedelmi árok.
Az IMF szerint az alacsony termelékenységgel és fokozódó jövedelmi különbségekkel párosuló szerény globális növekedés tovább gyengíti a beruházási képességet és a világkereskedelmet. Vagyis lefelé tartó spirálba kerül a világgazdaság, aminek egyenes következménye a globalizáció elleni fellépés, a kereskedelmi elzárkózás és a politikai torzulás lehet. A spirál egyre mélyebbre hatol. A politikai elitek rövid távon nyerhetnek, ha félelmükben vagy cinikus számításból engednek a köz dühének, de hosszabb távon ettől csak minden rosszabb lesz. Vagy megpróbálhatnak tenni valamit az elégedetlenség levezetésére. Ez a nehezebb, de célravezetőbb feladat.
(vg.hu)
Bal-Rad komm: “…Blogjában Lagarde rámutat: az utóbbi húsz évben a fejlett államokban a felső tíz százalék jövedelme negyven százalékkal nőtt, miközben az alsó negyven százaléké…”
-Persze a felső tíz százalék nyeresége a többi 90 százalék rovására nőtt. Az utóbbi húsz év pedig (ami inkább 26!) fél Európát-közte Magyarországot-teljesen tönkretette a bűvös 10 százalék kedvéért.
Ebből lett a probléma, ami a gondok újratermelődését eredményezte. 2014-ben a fölső 10 százalék tett még egy elvetélt kisérletet a problémái “hagyományos” kezelésére. Új piacot akart megszerezni-egészen Vlagyivosztokig. De Kijevnél elakadtak. A szándék viszont világossá vált. Lehetetlen tovább hódítani!
Ám a felismerés a gondokat nem enyhítette. Azok tovább szaporodnak, amikkel egyenes arányban növekszik a vezető tíz százalékkal szembeni düh. Ennek elterlésére találta ki a vezető tíz százalék Európa eliszlamizálását. Mint a terv végső megvalósítását megelőző, utolsó előtti fázist.
Óriási kérdés, hogy a 90 százaléknyi becsapottnak-kárvallottnak mi lesz a reakciója?
Országunk pedig pontosan a fókuszban van. Ha úgy tetszik, a dolgok esszenciája itt a leginkább megfigyelhető. Sehol Európában ilyen mértékű negatív spirál nem alakult ki, mint nálunk az utóbbi 26 évben. Bármilyen furcsának is tűnik, a közdüh és az elitfrász a MI ORSZÁGUNKBAN a legtapinthatóbb. De a legnagyobb megosztottság is.
A döhösek megosztottak, az “elit” pedig összezár félelmében. A dühösek csak önmagukra számíthatnak, az “elit” pedig külső védelemre-segítségre IS!
Csak idő kérdése, hogy melyik mikor szánja rá magát a másikkal való leszámolásra!
AZ IDŐ PEDIG VÉSZESEN FOGY!

 

Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás.
Ha tetszett ez a cikk, oszd meg és/vagy kommentáld a cikket a facebookon, twitteren, hozzászólásokban nagyobb médiafelületeken.
Facebookon: Balrad.com, a Twitteren: @Balradcom
Támogasd a Bal-Rad munkáját pénzadományoddal postai küldemény formájában,
Molnár Erzsébet 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.

vagy paypal utalással:
Kategória: HÍREK | A közvetlen link.

Fogytán az idő bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. Sub Zero szerint:

    Lagarde-ot valami pénzügyi elszámoltatási eljárás alá vonták. Nem emlékszem pontosan hogy is volt ez? Valószínűleg kimosta magát, ha még mindig osztja az észt, és mond olyan okosságokat, hogy a globális növekedés lassúsága miatt nyílik az olló a leggazdagabbak és a szegények között. Szerintem meg pont a nagyvállalatok rablógazdálkodása miatt, azaz pont ellenkezőleg! Most vagy Lagarde vagy én vagyok a hülye.

  2. istvan szerint:

    Nem!
    Lagarde téged(minket!) néz hülyének!!

  3. forradalom! szerint:

    Egy ilyen förtelmes,szenilis,tapló agyú miért nem megy már szociális otthonba?

  4. Szaszi szerint:

    Sub Zero,ez volt az ügy, http://444.hu/2016/07/22/birosag-ele-all-christine-lagarde
    Nagyon bírom,amikor szorul a hurok,nekiállnak a “volumenek”közösségi médiákban nyekeregni.

  5. Próféta szerint:

    Nem akarásnak nyögés a vége.
    A mai fejlettségi szinten, elég lenne egy héten 1-2 napot dolgozni és mindenki gazdagon és boldogan élhetne. Ezt már a hatvanas években megmondták. Azóta meg eltelt pár év. Csak hát a rabló hatalmasoknak semmi sem elég, főleg a hatalom az amit féltenek a ráérő, unatkozó, gazdag tömegtől. Így inkább legyenek szegény, kiszolgáltatott, teljes megfigyelés és irányítás alatt lévő tömegek….vagy már a tömeg is sok és veszélyes rájuk nézve….szóval a tized emberiséggel is beérnék, mert azokat sokkal könnyebb kordában tartani.

  6. Fergeteg11 szerint:

    A legnagyobb gondjuk a fogyasztással van: nem elég. A növekedést már csak az államok jóléti és egyéb rendszereinek lebontásával ill. minimalizálásával érhetik el. Valószínűleg úgy gondolkodnak, hogy nagy a redundancia, sok állam helyett elég egy is. A világgazdasági válság után kirobbantott háborúk és a korábbiak menekültjei túlterhelték a fogadó országok rendszereit, és azok megszabadultak tőlük, illetve hagyták, hogy továbbálljanak. Kihasználták az alkalmat a velük egyidőben kedvet kapó szerencsevadászok tömegei is (persze “kicsit” rásegítettek). A migránsok túl fogják terhelni az európai országok szociális rendszereit (egyebek mellett), ugyanakkor ez növekedő fogyasztást is jelent az államok kárára. Ha az Európai Egyesült Államok tervét nézzük, ami nem mai gyerek, mindez éppenséggel kívánatos az “alapító atyák” szellemi örököseinek. További csáberő az olajhatalmak elitjének pénze, amely az iszlamizálódás folyamatával együtt mind nagyobb mértékben érkezik, a pórnépnek juttatott anyagi támogatáson kívül milliós-milliárdos befektetések vagy sima költekezéses vásárlások formájában is. Az ezzel járó szörnyűségek méltán vívják ki az őslakók haragját, de tudjuk, nem az elittel van baj, hanem a néppel, amely nem látja át ennek a “nagyszerű” tervnek az “áldásait”.
    Nagyon ajánlom az alábbi elolvasását:
    http://mandiner.hu/cikk/20160727_abdesszamad_belhadzs_interju_iszlam_dzsihad_terrorizmus_bevandorlas_migracio

  7. Galagonya szerint:

    Jajj, de alacsonyan van a füle.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.