Foszladozó álmok

Nem tudunk közelebb kerülni Orbán céljához

Idén a korábbiakhoz képest már csak döcög az iparunk, ezért nem meglepő, hogy a GDP-hez való hozzájárulása egy helyben toporog.

Orbán Viktor miniszterelnök az elmúlt években többször is kijelentette nagy álmát, miszerint szeretné elérni, hogy az ipar GDP-n belüli részaránya éves szinten elérje a 30 százalékot 2020-ra és így hazánkat az Unió legiparosodottabb országává tegye.
A tavalyi évre vonatkozó adatok alapján a cél elérése, ha lassú tempóban is, de zökkenőmentesen zajlott, azonban 2015 utolsó negyedévétől kezdve megtorpanás történt. Az ipar tavaly a GDP 22,9 százalékát tette ki, ami 0,3 százalékponttal magasabb részesedést jelent a 2014-esnél, aminél nagyobb részarányra utoljára az 1990-es évek végén volt példa. Tavaly márciusban egyébként a kormányfő már azt állította, hogy a dobogó harmadik fokán állunk Európában, amely kijelentést azonban az Eurostat adatai cáfolták.
A KSH által nemrég publikált 2016 második negyedéves adatai szerint a céltól még igencsak messze vagyunk. Az ipar hozzájárulása a nemzeti össztermékhez évesített gördülő összeggel számolva 22,8 százalék volt 2016 második negyedévében. (szerk.: az évesített gördülő adatokkal ki tudjuk szűrnii a szezonális ingadozásokból adódó torzításokat.) Ez az arány az idei év kezdete óta fent áll, ráadásul a tavalyi év utolsó negyedévének 22,9 százalékos ipar/GDP arányához képest is mérséklődött némileg.

Lássuk csak a negyedéveket!
2015 második negyedévétől csökkent ez az arány, ami még mostanra sem érte el a 2015 első negyedévi szintet, vagyis az akkori csúcsot, a 24,1 százalékot. Az idei év második negyedévében ez 23,1 százalék volt.

Ráadásul ezek első és második negyedéves adatok, amikor az alacsony év eleji fogyasztás miatt általában nagyobb az ipar hozzáadott értékének aránya a teljes gazdaságon belül, ahogy ez a fenti grafikon szezonális ingadozásaiból is látszik. Feltételezhető, hogy év végére, amikor eleve csökkenni szokott ez az arány, akkor folytatódni fog a tendencia, így az idei év akár még a korábbinál is alacsonyabb számot produkálhat.
Persze az ipar GDP-n belüli arányának növekedését a többi ágazat emelkedése mérsékli, vagyis ha például a szolgáltatások, amely a termelői oldal legnagyobb tényezője, olyan mértékben nő, mint az ipar, akkor értelemszerűen az ipar aránya a GDP-n belül nem tud emelkedni.
Emellett a feldolgozóipar a legmeghatározóbb hazánkban az iparon belül, míg a bányászat jóval kevésbé befolyásoló, tehát érdemes csak a feldolgóziparra is megvizsgálni a helyzetet. A GDP-hez viszonyított aránya évesített összegekkel számolva 20,2 százalék volt 2016 második negyedévében az összesített 22,8 százalékos ipar/GDP arányhoz képest.
Az ipar/GDP-arány stagnálását főként a győri Audi-gyár idei megtorpanása eredményezi.
(mfor)
Bal-Rad komm: “…már csak döcög az iparunk…”
-Hogy mink döcög? AZ IPARUNK? Hát olyanunk nincs is! Ennélfogva nem is döcöghet.
GAZDASÁGUNK sincs! Saját! Úgyhogy az sem döcöghet!
Döbrögink álmai persze ettől még szárnyalhatnak. Szárnyalnak is!-hiszen ő mindig mert nagyokat álmodni. (Be is jöttek a Családot illetően!)
A statisztikai hivatal meg majd igazolja a szárnyaló álmokat. Mintavétel kérdése az egész! A növekedés a kulcsszó! Az itt a lényeg. Jah! Hogy negatív? Az is növekedés.


 

Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás.
Ha tetszett ez a cikk, oszd meg és/vagy kommentáld a cikket a facebookon, twitteren, hozzászólásokban nagyobb médiafelületeken.
Facebookon: Balrad.com, a Twitteren: @Balradcom
Támogasd a Bal-Rad munkáját pénzadományoddal postai küldemény formájában,
Molnár Erzsébet 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.

vagy paypal utalással:
Kategória: HÍREK | A közvetlen link.

Foszladozó álmok bejegyzéshez 15 hozzászólás

  1. Vászoly szerint:

    Orbán célja ugyanaz, mint amit Rákosi is megcsinált. Ipari “nagyhatalommá” tenni Magyarországot.
    Rákosi kijelentette, hogy a “vas és acél országává tesszük Magyarországot.” Ez egy megalomán ember lázálmai voltak és célját úgy akarta elérni, hogy az ország többi részét – itt értsd a vidéket szó szerint kizsigerelte.
    (padlássöprések) Viszont amit csak lehetett, azt a hazai erőből kívánta megvalósítani.
    Orbán a hazai erő helyett inkább behívta/behívja a multikat, a béreket alacsonyan tartja a “versenyképesség” érdekében, olyan adó és járulékkedvezményekben, pályázati pénzekben és állami támogatásba részesíti a külföldi multinacionális vállalatokat amilyen talán a 90-es években a világon egyedül Kínában volt tapasztalható. Ma Magyarország Európa “Kínája”. A bérek és a munkaviszonyok bő 20 évvel szinte ugyanott vannak.
    Mindeközben Orbán a multiknak adott kedvezmények miatti kiesést főképpen a hazai kis és középvállalkozásokon hajtja be. A világon szinte egyedülállóan magas adó és járulék terheket ró ki rájuk, ami által szó szerint százával mennek azok tönkre. A pályázati lehetőségeket is úgy szabályozzák, hogy csak egy nagyon szűk kör, a saját oligarchái tudjon abban részt venni. Az állami (járulék és adó) támogatásokról nem is beszélve, mert abból eleve kihagyják őket mint ama híres Gyevi bírót.
    Orbán tehát szó szerint kiszolgáltatja (akárcsak elődei) az országot a külföldieknek, főleg a nyugati multiknak.
    Mert mi is egy gazdaságilag sikeres ország jellemzői?
    Importálj keveset, exportálj sokat. Amit csak lehet hazai vállalkozásokkal gyárttasd le és azt add el külföldre.
    Támogasd a hazai kisvállalkozásokat, hogy erős konkurrensei lehessenek a piacainkra betörni akaró külföldieknek.
    Orbán pedig ezt pont fordítva csinálja.
    A hazai kisvállalkozókat sarcolja, a külföldieket pedig felkarolja.
    Az ázsiai, afrikai és latinamerikai állapotokat idéző Fideszen belüli korrupciós hálózat kiépítéséről nem is beszélve. Magyarországnak Orbánékon kívűl még nem volt olyan kormánya, amely ennyire összeszövődött volna az alvilággal.
    Orbán ezeket a dolgokat (is) elfedve Vona Gábor szavaival élve a “menekültválságba menekül”, így szerezve olcsó politikai sikert.
    A magyarok nagy része pedig tapsol hozzá.
    Amíg nem sikerül egy olyan kormányt felállítanunk amely ezeket a dolgokat felszámolja és megfordítja ezt a tendenciát a dolgok jobbra fordulásában reménykedni csupán egy hiú ábránd.

    • Bocsanat Orsos csavo a 40 év kommunista terrorert szerint:

      Németben csak az a neve TTIP Viktor.
      Soros táska hordozoja.
      Természetesen ripcskodik,hogy Svarc Gyürkávak rosszban van,
      azt a kuliszák mőgőtt a gyurka cipőpucoloja.

    • zz szerint:

      És létrejött a dolgozói szegénység Intézménye !!!
      Régi mondás: Aki dolgozik, nem ér rá pénzt keresni !

      • Ló Béla szerint:

        Ha csak azért dolgozol, hogy megélhess (nincs megtakarításod), már rabszolgának minősülsz. És itt ez megy nagyban. 😛

  2. Gonda István szerint:

    Vászoly: “A pályázati lehetőségeket is úgy szabályozzák, hogy csak egy nagyon szűk kör, a saját oligarchái tudjon abban részt venni. ”
    Ez nem igaz. Mint pályázatíró tudom, hogy rengeteg uniós pályázat volt és van kifejezetten kisvállalkozások fejlesztésére. Sőt fejlesztésre nem is pályázhatnak a nagyok. Ők csak az infrastruktúra építési EU-s pályázatokon indulhatnak (út, vasút, kikötő, stb., de ott meg a kicsik nem tudnának indulni). Vagy egyedi kormánydöntéssel kaphatnak magyar pénzt a nagyok, mint pl. a Béres kapott 1,6 milliárdot a szolnoki gyárának fejlesztésére.

    • Vászoly szerint:

      Tisztelt Gonda István
      Itt a feltételrendszerek kialakítására gondoltam. A 30/70, 40/60, 50/50 önerő+támogatásra értettem. Mint pályázatíró akkor tudja, hogy egy magyar KKV-nak 20millió alatt nem is érdemes erőlködnie. Ehhez minimum 8milliós önerő kell/ene. Persze az önerőt hitelből is megoldhatja a KKV de csak akkor, ha bebizonyítja a banknak, hogy végső soron neki nincs is szüksége hitelre.
      A másik gond az utófinanszírozás. Tudja Ön, hogy hány magyar KKV képes előre “befeccolni” 20 milliót ilyen adó és járulékterhek mellett?
      Az éktelenül hatalmasra duzzadt bürokratikus dolgokról nem is beszélve.
      Mint pályázatíró Ön is tudhatja (ezek a tények, erről szól a statisztika), hogy a magyar KKV-ék alig 3%-a tud élni ezekkel a lehetőségekkel. Azok is valamelyik helyi polgármesterhez (így vagy úgy) köthető vállalkozások. A LEADER programok is egy nagy átverések.

  3. Bocsanat Orsos csavo a 40 év kommunista terrorert szerint:

    Orsos csávo szeretnék bocsánatott kérni KÁDÁR JÁNOS nevében,
    hogy őnnek gyerekorába nem épitettek a kommunisták kisvasutat,
    és stadiont a kertje végébe felcsuton.

    Helyette ilyen baromságokra fecsereltek a kőzpénzt
    OKTATÁS
    EGÉSÉGUGY
    TERMELŐSZŐVETKEZETEK
    SZOT ÜDÜLŐK stb

    őn mondta a Brüsseli kulugyernek,hogy őn tudja mi az a kommunista terror,
    mert ön 40 évig abban élt.

    A szemét büdös komcsik nem épitettek a felcsuti teknő vájonak kisvasutat stadionnal
    ez ám a terror. Szegény more alig élte tul ezt a nélkülőzést.

    Viktor 1szer a plafon rád szakad akkorákat hazudsz.
    Hol volt itt kommunista terorr

  4. istvan szerint:

    Vászoly!
    Rákosi álmai nagyon is valósak voltak,a nehézipar,a könnyűipar,és a mezőgazdaság fejlesztését illetően!Az más kérdés,hogy ilyen agyament károkozók is,mint te is vagy,azok
    keresztbe tettek lehetőleg mindennek!Nem csak Rákosi idejében,hanem Kádár idejében is,lássd az Új Gazdasági Mechanizmus bukását,amit többek között,a hozzád hasonlók buktatták meg!Nem beszélve a külföldi aknamunkáról,aminek következtében 56-ig 250-nél több összeesküvést lepleztek le,amiből arra lehet következtetni,hogy a nemzetközi helyzett valóban felfokozott volt,amin csak az idióták,meg a 89-ig defenzívában levő aljas ellenzék vihog manapság!
    Az ,persze ,cseppet se zavarjon,hogy Rákosi megbuktatása után a belföldi reakció,(56 után persze!) is behúzta a fülét-farkát egy ideig,és a külföld is időlegesen visszafogta magát!Ez tette lehetővé.hogy ami jó volt a szocializmusban,az akkor tudott felépülni a SzU segedelmével!!
    Amit a nagy USA segedelmével mára a nullával tettétek egyenlővé!Erre a mai Mo.-ra,na,meg Orbánra nagyon büszkék lehettek!

    • Vászoly szerint:

      istvan!
      A hülyeség tolásában az élen jársz! Az 1963-ban előkészített és kidolgozott, majd bevezetett 1968-72ig tartó “Új Gazdasági Mechanizmus” (több teret a magánszektornak) épp az ortodox kommunisták buktatták meg. Mint amilyen te is vagy. Ennek folyamodványa képpen Kádárnak 1985-ig NÉGYSZER!!! kellett IMF hitelt felvennie. Ugyanis a KGST termelékenysége szinte teljes mértékben a Szovjet hadiiparnak volt alárendelve. A Szovjetunió pedig a csúcsra járatott fegyverkezési verseny miatt a saját gazdasági igényeit sem tudta kifizetni főképpen a civil szférában. Nem tudom mennyi idős lehetsz, de én még emlékszek a filmhíradókban sokszor emlegetett “hiánygazdaságra”, hogy azt a termelékenységet fokozandóan és korszerűsítendően külföldi hitelekkel akarják majd legyűrni. Nos azokat a hiteleket “megettük”. Értsed, szociális juttatásokra fordítottuk zömét, hogy létrejöhessen itt a sokat emlegetett “gulyáskommunizmus”.
      Én éltem benne, nem volt rossz. Csak a kása árát mindig ki kell fizetni!
      1967-68 környékére a tervgazdálkodás elérte amit azzal el lehetett érni. Az ország többé kevésbé felépült és egyenesbe jött. De fejlődni azzal már tovább nem lehetett, sőt az ország gazdasági szintjét sem tartani!
      Fehér Lajos, Fock Ernő, Aczél György, Ajtai Miklós, Párdi Imre és még sokan mások egy tényleg jól működtethető reform tervezetet dolgoztak ki. Ezt Kádárral 1967-ben el is fogadtatták. Kádár is látta, hogy itt az “út vége és újítani kell”, különben először a stagnálás, majd a recesszió, végül a megállíthatatlan lejtmenet fog következni. Kádár látta, hogy változás nélkül nem lehetséges az életszínvonal állandó emelése. Kádár előtt egy „emberarcú szocializmus” néven egy piac vezérelte államgazdaság és korlátozottan plurális politikai rendszer körvonalazódott, ahol jóval nagyobb teret engednek a civil kezdeményezéseknek és a magánszektornak is.
      Máig nem tudhatjuk, hogy Kádárt 1972-ben mivel “fogták meg” az ortodox elvtársai. Történészek szerint az akkor még hatalmi pozícióban lévő “suszterekből, szatócsokból” álló ilyen olyan pártpozíciókat betöltő vezetők lehetetlenítették el a reformok továbbvivését. Kádár 1972 után már csak sodródott az árral. Az akkori fejlődést megakadályozó ortodox “őskommunisták” kiveszése után pedig jött egy “új kommunista generáció”, amely megágyazott a mostani helyzetnek.
      Tehát épp a komcsik kúrták el. Nem kicsit, hanem nagyon! (Fletó szavaival élve)
      Az egyéb összeesküvés elméleteid pedig egy tudatlan alultájékozott ember arrogáns megnyilvánulásai.

      Admin:

      A történeted CSAK ALAPJAIBAN sántít!

      A magyarországi rendszerváltást NEM a kommunisták kezdeményezték, hanem Gorbacsov. Mint ahogy mindegyiket! Ha elolvasnád Gorbacsov “Legfőbb célom a kommunizmus elpusztítása” vallomást, akkor nem írnálilyen jobbos eszmefuttatásokra alapuló áltudományosságot.

      Tény, hogy a Szovjetunió nélkül egyetlen volt szocialista ország sem tudott volna talpon maradni! A Szovjetunió kifarolása Közép-Európa mögül-ergo Gorbacsov és Jelcin árulása-jelentette a szocializmus végét.

      Az MSZMP PÁRTTAGJAIBÓL pedig (nem a kommunistákból) kinőtt a mai klientúra.

      Az pedig történelmietlen kérdés, hogy mi lett volna ha…?

      MINDEN VOLT SZOVJET TAGKÖZTÁRSASÁG UGYANIS JÓL EL VAN!

      • Fergeteg11 szerint:

        Remek feldolgozás a Wikipédiáról (egy teljes mondat szó szerinti beemelése egy oda nem illő – Csehszlovákiáról szóló – szövegkörnyezetből különösen tetszett), de akkor ezt is a figyelmedbe ajánlom:
        https://hu.wikipedia.org/wiki/1973-as_olajv%C3%A1ls%C3%A1g
        “Történészek szerint […]” Kik szerint? A “komcsik kúrták el”? Én inkább Fekete Jánosra mutogatnék, nem hiszem, hogy ő “komcsi” volt, bár Kádár János a védelmébe vette. Idézet Feketétől (keresővel megtalálható, honnan):
        “Kádár 1964-ben azt kérdezte: »Fekete, mikor lesz ebben az országban normális élet?«, azt feleltem, hogy két lehetőség van: az egyik az, hogy megpróbálunk saját erőből talpra állni. Ez legalább huszonöt évbe kerül. Kádár azt mondta: »Ennyi szenvedés után még huszonöt évet várni, ebből baj lesz. Mi a másik megoldás?« Azt feleltem, hogy azt az összeget, amivel nő a gazdaság, osszuk szét az emberek között, a beruházásokat pedig finanszírozzuk hitelből. Kádár ezt az utóbbit választotta, és azt mondta: »Én megvédem magát, maga pedig menjen és intézze a dolgokat.« Attól kezdve minden beruházást hitelből finanszíroztunk, és az ország felépült.”
        Az új gazdasági mechanizmus 1972-ben leállt, de jött az olajválság, és ez kedvezett Fekete ötletének. Hitelek, devizaárfolyam-veszteségek (már 1978-bam feltűntek, lásd Boros Imre: Az a bizonyos adósságcsere c. írását), kényszerű alkalmazkodások, majd végül teljes ellehetetlenítés keletről (ahogy Admin írja), nyugatról és belülről is az új szeleket kihasználók által.

        • Vászoly szerint:

          +1 Fergeteg11!
          De az “idézetet” nem wp-ből vettem. Már hadd ne keressem meg a linket, mert az sok idő lenne.
          Nem akarok hülyeségeket írni, de mintha Óvári Miklóst említette volna abban a cikk mint forrást.

      • Vászoly szerint:

        Nézd Admin.
        1968 és 1972 között a magyar gazdaság teljesítő képessége (reál-értékteremtés)

        Gazdasági, politikai és mechanizmus 1968-1972 nagyobb vállalati önállóság árrendszer és piaci hatások átlagbérek … 4-5%-os éves növekedést értek el. És még csak kezdett kiépülni az új Kádár által megálmodott “emberarcú szocialista rendszer”. Nos ezt fúrták meg az ortodoxok. Kádár nem feladva a szocialista eszméket, de haladó szellemű volt. Tudta, hogy a gazdasági váltás egy bizonyos szintig szükséges.

        A Szovjetunió széthullása miatti okfejtésed részben igaz.
        Másik részben pedig ugye nem Magyarország exportált közvetlenül, hanem a KGST. – De minőségi termékeket (élelmiszer egy bizonyos része, a híres turbináink, Ikarus buszaink, mozdonyaink, vagonjaink, stb) adták a KGST export termékeinek javát. Majd 60%-át. Ez az export nagyrészt az arab és észak-afrikai országokba, egy része Ázsiába és Dél-Latin Amerikába ment. A Szovjetunió és a KGST széthullása után a” rendszerváltó újkommunisták” simán odadobták ezt a piacot a nyugati cégeknek. Ennyi történt.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.