Donbassz

Nyalókakirály tegnap New Yorkban minden USA-potentátot végignyalt.
mj
Obamakival együtt ebédeltek, Szivaros Billyvel pedig a jövőt hányták-vetették meg.
clny
Ajánlkozott Donald Trumpnál is egy traccsra, ám a republikánus elnökjelölt nem is reagált Valcman megkeresésére.

Alekszander Zaharcsenko tegnap délután arről beszélt, hogy valódi és végleges tűzszünet csak a minszki megállapodás batartásával érhető el Donbasszban. Márpedig a minszki megállapodás erősen megbicsaklott. A mostani-egyoldalú-tűzszünetet a donbasszi Népköztársaságok azért hirdették meg, hogy a tegnap kezdődött újabb minszki tárgyalási fordulónak kedvező hátszelet biztosítsanak.
Aztán néhány órával később ismét nyilatrkozott a Donyecki Népköztársaság vezetője.
Ez már kevésbé volt udvarias és nyájaskodó stílusú. Azt nyilatkozta, hogy “Donbassz türelme elfogyott! Amennyiben Kijev fegyveres erői nem állítják le a Népköztársaság lakossági szektorainak ágyúzását, kész vagyok bármelyik pillanatban kiadni a támadási parancsot!”
Az esti nyilatkozatának stílusa a tegnapi nap eseményeinek tükrében érthető is.

Pedig még tegnap is “csendes üzemmód” zajlott!
ttr
Igaz, hogy közben Luganszkban Igor Plotnyickij puccskísérlet meghiúsításáról beszélt mind az LNR, mind a DNR vonatkozásában, amelyben még orosz hátterű mecénások is szerepet játszhattak.

Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás.
Ha tetszett ez a cikk, oszd meg és/vagy kommentáld a cikket a facebookon, twitteren, hozzászólásokban nagyobb médiafelületeken.
Facebookon: Balrad.com, a Twitteren: @Balradcom
Támogasd a Bal-Rad munkáját pénzadományoddal postai küldemény formájában,
Molnár Erzsébet 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.

vagy paypal utalással:
Kategória: HÍREK | A közvetlen link.

Donbassz bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. TERMIN8ATOR szerint:

    Szerintem, ha a DNR,-LNR kormányai nem fognak radikálisan változtatni az ottani szituáción bizony nagy a valószinüsége, az én feltételezésem szerint, hogy várhatóak lesznek továbra is ilyen álamcsiny kísérletek. Szerintem az ezuttal sikertelen álamcsíny hátterében áló álitólagos orosz mecénások, a Kijevi banderista szimpatizánsai lehetnek, no meg, talán a busás haszon elvesztése ujra megkaparintása is sarkalhatja őket, mint például Rinat Achmetovot is, aki nem elégszik meg Mariupol uralásával, vissza szeretné szerezni a Donyecki szénbányákat, az acélgyártás fontos alap enrgia részére,ami, ha jók az értesülésem Mariupolban van. Nem lennék meglepődve, hogy ennek az oligarchának nyakig benne van a keze a Luganszki,- ezuttal hál istennek sikertelen,- álamcsinyben.

  2. zls-179 szerint:

    Első körben elég volna az ellenséges ütegállások megsemmisítése, kezelőszemélyzettel együtt! A folytatást, a szakemberekre bízva…

  3. zls-179 szerint:

    A második kép kommentje lehetne.Bill kérdi Janekot, te mennyi embert öltél meg idáig?
    Mire Janek:Sokat, de nem eleget!Mire Bill:Na látod, én és a párom, sokat is eleget is,de még mindig nem mindet!!!

    • vitorla123 szerint:

      Sandor Csikos
      3 órája
      http://svpressa.ru/war21/article/156909/…
      Alekszandr Zaharcsenko, a Donyecki Népköztársaság államfője kijelentette: kész parancsot adni a hadműveletek megindítására. Mint az a helyi tömegtájékoztatási eszközök közlik: abban az esetben, ha az ukrán hadsereg nem hagyja abba a Donbassz lakótelepeinek ágyúzását, a DNR kész felmondani a fegyverszünetet.
      Hozzátette: a DNR vezetése nem a gyengeség jeleként hirdetett fegyverszünetet a harcoló feleket elválasztó vonal mentén. Elmondása szerint az a kezdeményezés, hogy szeptember 15-én éjféltől vezessenek be fegyvernyugvást, afféle sajátos jóakaratú gesztus volt. Amely kísérlet volt arra, hogy a konfliktust politikai mederben oldják meg. Ennek során a népköztársaságok remélték, hogy a hivatalos Kijev hajlandó lesz válaszlépésekre. „Az ukrán fél azonban nem viszonozta a gesztust.” Zaharcsenko hangsúlyozta, hogy csupán szeptember 16-án érzékelték a tüzérségi támadások hevességének csökkenését.
      Emlékeztetőül: Zaharcsenko, illetve Igor Plotnyickij, a Luganszki Népköztársaság vezetője szeptember 13-án aláírták azt a parancsot, amelynek értelmében szeptember 15-től kezdve a Donbassz területén egyoldalú fegyvernyugvást hirdetnek meg a frontvonal teljes hosszában. Az LNR elnöke által kiadott nyilatkozat szerint „A Népi Milícia (1) valamennyi egysége számára szigorúan tilos válaszolni bármilyen, az ukrán hadsereg és a Nemzeti Gárda részéről érkező tűzcsapásra, illetve provokációra. Reméljük, hogy ez a lépés példamutatásul szolgál majd az ukrán vezetés számára és Kijev követi példánkat”. Plotnyickij ennek kapcsán felhívta az EBESZ megfigyelőit, hogy ellenőrizzék a fegyvernyugvás betartását.
      A fegyvernyugvást egy hétre hirdették meg.
      Azt jelenti-e mindez, hogy Zaharcsenko kész kiadni a parancsot a hadműveletek felújítására? Hiszen kevesen kételkednek abban, hogy Ukrajna figyelmen kívül hagyja ezt az ultimátumot.
      Ugyanakkor a DNR és az LNR vezetői már nem egyszer kilátásba helyezték a hadműveletek felújítását, és különféle határidőket is szabtak Kijev számára, ameddig az ukrán félnek be kell szüntetnie az ágyúzást…
      – Alekszandr Zaharcsenko már valóban tett ilyen lépéseket és nyilatkozatokat – mondja Eduard Popov politológus.
      – A Donbasszban manapság sok minden kelti a déja vu érzését– így az egyoldalú fegyvernyugvás meghirdetése is. Ám ahogy kiadatott a tűzszüneti parancs, úgy adatik majd ki a parancs a válaszcsapások felújítására is.
      „Szvobodnaja Pressza (SZP”: – A fegyvernyugvás csütörtökön lejár. Nem lenne egyszerűbb megvárni a csütörtököt, és hivatalosan bejelenteni, hogy annak meghosszabbítása nem lehetséges?
      – Úgy gondolom, jól lett megválasztva az idő annak bejelentésére, hogy a moratóriumot föl is lehet mondani. A legfontosabb: időt hagyni az ellenfél számára, hogy észhez térjen és megjavuljon. Nem szabad elfelejteni, hogy a Donbasszban zajló háborúságnak összeurópai, sőt világpolitikai összefüggései is vannak. Nem csak Kijevben, de az európai fővárosokban is figyelemmel követik a DNR elnökének programadó szavait és gesztusait. Zaharcsenko számára fontos megmutatnia, hogy nem csak kész volt az egyoldalú fegyverszünetre, de még akkor is időt hagy Kijev számára álláspontjának felülvizsgálatára, amikor ukrán részről folytatják a szüntelen ágyúzásokat. Persze az effajta, úriemberek módjára tett figyelmeztetés kizárólag európai politikusoknak való. Kijevben viszont mostanra már nem maradtak a hatalomban úriemberek, vagy egyszerűen csak beszámítható politikusok.
      „SZP”: – Mi szükség volt akkor egyáltalán az egyoldalú fegyvernyugvásra? Hiszen világos volt, hogy Kijev figyelmen kívül fogja hagyni…
      – Maga Zaharcsenko és tanácsadó természetesen nem olyan naivak, hogy Porosenkótól elvárják a békevágy rohamát. Ám, ismétlem, a Donbassz körüli játékból nem csak Kijev, Donyeck és Luganszk veszi ki részét, de jó egynéhány európai, illetve világpolitikai főváros is. Éppen szeptember 15-én érkezett Kijevbe egy tekintélyes delegáció, élükön a francia és a német külügyminiszterrel. Az, ahogy Herrot, a francia diplomácia vezetője meghirdette ama három pontot – ráadásul az általa összeállított sorrendben –, amelyek a minszki megállapodások végrehajtásához szükségesek, hideg zuhanyként érte Porosenkót. Aligha vonhatjuk kétségbe, hogy Zaharcsenko nyilatkozatát Herrot és Steinmeier látogatásához időzítették. A donyecki elnök, pontosabban politikai tanácsadói, szerintem nagyon helyes lépést tettek, és demonstrálták, hogy a DNR betartja a minszki megállapodások elveit. Ha ez a feltételezés beigazolódik, úgy a válaszcsapásokkal kapcsolatos moratóriumra tett kezdeményezést egyedül és kizárólag diplomáciai, illetve propagandahúzásnak tekinthetjük. A kezdeményezés nem befolyásolja a DNR katonai helyzetét – pontosabban szólva, annak kárára van. Ezért a kezdeményezés csupán időleges természetű. Azt a feladatát azonban teljesítette, hogy ország-világ előtt megmutatta, hogy a DNR kész „Minszk” betartására. És merem feltételezni, hogy ez nem kerülte el az ukrán főváros magas rangú vendégeinek a figyelmét.
      „SZP”: – Ön szerint minek kell ahhoz történnie, hogy kiújuljanak a teljes értékű hadműveletek? Ön szerint kinek mondják fel majd hamarabb az idegei?
      – Az idegei, kétség kívül, a Donbasszéi erősebbek, és nem az ukránoké. A Donbassz általában véve is az egykori Ukrajna (2) legerősebb régiója. Ám itt nem is az idegek, hanem a számítás a lényeg. Az új háború megindításához több ok is fennáll – úgy ukrán belpolitikai, mind a nemzetközi nagypolitika területéről. Ami a legkézenfekvőbb: Ukrajna meg van győződve, hogy fegyveres erői jelentős túlsúlyban vannak a DNR és az LNR erőivel szemben. Okként szolgálhat Porosenko elnök ellenfeleinek provokációja (erről nemrégiben beszélt Mihail Pogrebinszkij /3/), akik az ukrán helyzet destabilizálásában érdekeltek. Amihez remek kiindulási pont a Donbasszban felújuló háború. Vagy az ukrajnai szociális és gazdasági helyzet kritikus megromlása, illetve ennek politikai következményei a Porosenko rezsim számára… A kiadványunk angol nyelvű változata számára írt cikkemben annak a feltételezésnek is hangot adtam, hogy az amerikai elnökválasztás ilyen vagy olyan kimenetele szintén a háború elindítására ösztönözheti Kijevet. Hogy ez mikor következik be: ez olyan kérdés, amire ma még senki sem tudja a választ. Csupán az a biztos, hogy a háború ki fog újulni, és a „Minszk-2-re” mindenki csupán úgy fog visszagondolni, mint a harcok közötti, hosszan elnyúlt szünetre.
      „SZP”: – Az, hogy az ukrán fél nem akar felhagyni az ágyúzással – ez annak-e a jele, hogy Porosenko képtelen kézben tartani erőszakszervezeteit, vagy pedig ez céltudatos politika-e Kijev részéről? Végül is mi a célja ennek a politikának?
      – Porosenko abban érdekelt, hogy a Donbassz területe elleni tüzérségi támadások felelősségét áthárítsa a területi zászlóaljak (4) és újnácik hibbant fejvadászaira. A tehetetlenségnek való effajta megjátszása egyszerűen minősíthetetlen. Kijev, ha akarná, nagyon is erélyesen fel tudna lépni a neonáci zászlóaljakkal szemben, ahogy azt nemrég láthattuk, amikor az „Azov” ezredet (5) nemrégiben átvezényelték Mariupolból Zaporozsje megyébe (6). Vagyis ha a területi zászlóaljak és náci hadosztályok anarchistái, Kijev parancsainak ellenére lőnék a DNR és az LNR városait, akkor igen hamar visszavonnák őket a tűzvonalból. Sajnos Kijevnek ezeknek a meséit szívest-örömest visszhangozzák Donyeckben is – például Gyenyisz Pusilin, a DNR Néptanácsának (parlamentjének) elnöke (7). Mindennek oka: a tapasztalat hiánya, a politikai gondolkodás szűkössége. (8) Porosenkónak szüksége van az önkéntes zászlóaljakra (9), mint a saját népével vívott háborúra motivált erőre. E zászlóaljakat jelenleg az ukrán vezetés kézben tartja.
      Az elvhű ukrán neonácik által „belső megszálló rezsimnek” minősített Porosenko rezsim (10) taktikai célja, hogy ellenségeinek egyik részét (a neonácikat, a területi zászlóaljak „patriótáit”) az ellenségek egy másik részének, a Donbassz „szakadárjainak”, a kezével verje szét. De, gondolom, a kijevi politika célkitűzésével összefüggő kérdésének nem is ez a tárgya. Kijev célja: maximálisan felőrölni és kivéreztetni donbasszi ellenfeleiket. Ezért vannak a szüntelen ágyúzások, a térség maximális szociális és pénzügyi, gazdasági blokádja. A köztársaságok területére még a fegyverszünet idején is mért tüzérségi csapások, illetve a DNR és az LNR idős állampolgárainak járó nyugdíjak kifizetésének megtagadása: mindez egy egységes, a Donbassz orosz lakossága elleni népirtásra irányuló terv része (11).
      – Ez egy olyan újabb, kínai típusú figyelmeztetés (12), amire, minden jel szerint, Kijev semmiképpen sem fog reagálni – vélekedik Alekszandr Dudcsak politológus.
      – Ezzel együtt is, meg kellett próbálkozni ezzel a kísérlettel. A DNR-nek ez a válasza aligha lesz a korlátlan harci cselekményeket befolyásoló esemény. De valójában megoldható feladat az, hogy Donyecket megóvhassák az ukrán tüzérség ágyúzásától.
      „SZP”: – De, egyáltalán, mi szükség volt erre az egyoldalú tűzszünetre? Csak nem volt olyan, aki elhitte volna, hogy Kijev kész ahhoz csatlakozni?
      – Nem olyan nagyon fontos az, hogy hitt-e ebben valaki, vagy sem. „Tedd meg, amit kell…” Nem tűnik lehetségesnek az, hogy ebben a szembenállásban valaki is kiütéssel győzzön. Már csak azért is, mivel az orosz reguláris egységek nem vesznek ebben részt. Ám az ilyesfajta békeszerető kezdeményezésekkel „jó pontokat” lehet szerezni. A nemzetközi megfigyelők, illetve az un. nemzetközi közvélemény lehetőséget kap annak felmérésére, hogy ki az, aki a békére, a minszki megállapodások végrehajtására törekszik, és ki az, aki ezeket állandóan meghiúsítja.
      „SZP”: – Mennyiben hajtanak hasznot az ilyesfajta „jóindulatú gesztusok”? Értékelik-e azokat a nyugati megfigyelők?
      – A mennyiség egyszer csak átcsap minőségbe. Még akkor is, ha a nyugati megfigyelők látásával komoly gondok vannak. Az európai országoknak az Ukrajnával, illetve a Donbasszban zajló konfliktussal kapcsolatos politikájában korrekciók mennek végbe. És előfordulhat majd, hogy az Európai Unió vezető országaiban bekövetkező vezetőségváltások igencsak nem Kijev hasznára lesznek majd.
      „SZP”: – De mit akar Kijev az állandó ágyúzásokkal? Ez egy, az ellenség kimerítését célzó háború-e – vagy így akarják valamivel lefoglalni a hadsereget akkor, amikor nem lehet teljes értékű offenzívát indítani?
      – Kijev számára elengedhetetlen, hogy valamivel igazolják a kül- és belpolitika kudarcait. Szükség van egy „külső agresszorra”. Az idő azonban nem a kijevi hatalom javára dolgozik. Az európaiakat egyre jobban ingerli, hogy állandóan megfeneklik a kijevi megállapodások végrehajtása. Ukrajna saját hibájából elszigetelődik, a gazdasági hanyatlik, a lakosság életszínvonala esik. Mindezt nem lehet a „külső agresszióval” magyarázni. Az ország vezetése igyekszik kitolni az elkerülhetetlen vég időpontját – tökéletesen tisztában léve azzal, hogy már nem sokáig maradhatnak hatalmon. Ez pontosan az az eset, amikor számukra: „az idő – pénz”.
      „SZP”: – Vannak-e ahhoz reális eszközök, hogy végrehajtsák legalább „Minszk” első pontját (tűzszünet)? Hiszen e nélkül még csak beszélni sincs értelme a következő pontok végrehajtásáról. Vagy „Minszk”, az első ponttól az utolsóig, végrehajthatatlan?
      – Ezzel a jelenlegi hatalommal ez a feladat gyakorlatilag megvalósíthatatlan. Talán, csak ha a Nyugat egész egyesített erőfeszítéseinek kifejtésével. Nem igazán elképzelhető, hogy az USA, saját jóakaratából, lemond arról, hogy Ukrajnát fontos regionális destabilizátorként használja fel.
      MEGJEGYZÉSEK:
      (1) Népi Milícia: a néphadsereg elnevezése a Luganszki Népköztársaságban
      (2) Egykori Ukrajna: Oroszországban, kiváltképpen pedig a Donbasszban, sokan megszűntnek tekintik Ukrajnát, mint államot: 1. Ukrajna széthullóban van; 2. Az ország elveszítette szuverenitását, gyakorlatilag Washingtonból irányítják. (Ami igaz is: Kijevben ma már egyetlen lényeges politikai kérdésben sem születik döntés a nélkül, hogy arra az amerikai nagykövet – lényegében birodalmi helytartó – rá ne bólintott volna.); 3. Sokan érzik úgy, hogy az ogyesszai borzalmas tömegmészárlás napján szűnt meg Ukrajna az ott lakók közös államának lenni. (A Krím lakosságában ez az érzés akkor keletkezett, amikor ukrán nácik 2014. február 20-án brutális, gyilkos támadást intéztek a tüntetésről, Kijevből visszatérő krímiek autóbusz konvoja ellen, összeverve, megalázva az utasokat, hetet közülük pedig agyonlőve a nyílt országúton. A Donbassz lakosságában pedig totális elutasítást váltott ki, amikor a junta 2014 április elején katonai büntetőexpedíciót hirdetett meg a térség akkor még békés, fegyvertelen lakosságának tiltakozó mozgalma ellen. Mind a Krímben, mind pedig a Donbasszban a lakosság eredetileg csupán nagyobb autonómiáért, Ukrajna föderális átalakításáért tüntetett – ami pedig most a konfliktus békés rendezésére hivatott minszki béke-megállapodás végrehajtási tervének egyik sarkalatos pontja is. Látva a kijevi hatalom véres, brutális fellépését, a lakossággal való párbeszéd teljes elutasítását, vált a krími népszavazás (2014. március 16.), illetve Donyeck és Luganszk népszavazása (2014. május 11.) az Ukrajnából való kiválást eldöntő népszavazássá. Az Oroszországtól 1954-ben alkotmány- és törvényellenesen elszakított Krím lakossága az őshazába való visszatérésre, míg a korábbi Donyeck és Lugaszk megye lakossága saját népköztársaságaik megteremtésére szavazott.
      (Ezzel kapcsolatban megjegyzendő, hogy a mai Kelet-Ukrajna orosz többségű vidékein 1918–19-ben létezett egy Krivoj Rog-Donyecki Népköztársaság. Amelyet a fiatal szovjetállam vezetése, hibás „elméleti” megfontolásokból, erőnek erejével összeolvasztott a paraszti-kispolgárinak tekintett, addig létező Ukrajnával. Szovjet-Ukrajna fővárosa egyébként, 1917 és 1930 között a zömben ma is orosz lakosságú nagy iparváros, Harkov volt.)
      (3) Mihail Pogrebinszkij – talán a legismertebb, legtekintélyebb ukrajnai politológus. A Magyar Televízióban is számos alkalommal készítettek vele interjút.
      (4) Mindjárt a puccs után – és készülve a Donbassz népével való katonai leszámolásra – a hadsereg mellett sorra alakultak a meggyőződéses szélsőséges nacionalistákból, fasisztákból, nácikból álló félkatonai alakulatok. Ezeket általában ukrajnai oligarchák szerelték fel saját pénzükből (a rettegett, vérszomjas milliárdos Igor Kolomojszkij oligarcha többet is – de saját alakulata volt Porosenko, szintén oligarcha, ukrán elnöknek is), ám egyes erőszakszervezetek – saját alakulataikon kívül is – hoztak létre ilyen, kifejezetten terror-, illetve halálbrigádokat. Ezek az egységek rendszerint valami földrajzi tájegység, település, vagy folyó („Dnyepr-1” és „Dnyepr-2”) nevét vették föl. Ezek a félkatonai terrorbrigádok – véres kegyetlenkedéseiken túl – arról is hírhedtek, hogy, ha úgy tetszik nekik, nem engedelmeskednek a kijevi hadvezetés utasításainak. Mivel ők is el vannak látva tüzérséggel, nem ritkán fordul elő, hogy ha az ukrán hadsereg – ha ímmel-ámmal is, tartják magukat a tűzszünethez – ezek a terrorbrigádok tetszésük szerint lövik tovább a békés településeket, illetve a néphadsereg állásait. Mindkét minszki megállapodás (a 2014. szeptemberi, és a 2015. februári is) egyébként előírta feloszlatásukat és leszerelésüket.
      A félkatonai brigádok alapító tagjai számára a tűzkeresztséget egyébként a törvényes kijevi rend ellen, a „Majdan” napjaiban három hónapig vívott véres, erőszakos utcai csaták jelentették. A Donbasszban utóbb tapasztalható volt kegyetlenkedésük már ott is megmutatkozott: ahogy az államfő parancsa nyomán védtelenül maradt, foglyul ejtett készenléti rendőrökkel, a fasiszta tombolás ellen tiltakozni próbáló kijeviekkel leszámoltak.
      (5) Ilyen „területi brigád” volt az „Azov” zászlóalj, mára ezred is. A félkatonai alakulat egyébként a véres kegyetlenkedéseiről hírhedt Arszen Avakov irányított Belügyminisztérium felügyelete alá tartozik. (Parancsnoka, Andrej Bileckij, fiatal kora ellenére még a megbuktatott Janukovics elnököt is kiszolgálta). A brigád 2014 nyarán alakult, Mariupol kikötőváros bevételekor (2014. június 13.) esett át a tűzkeresztségen. Az „Azov” az egyik legvéresebb, legkegyetlenebb terrorbrigád. Fejvadászai feszítettek keresztre és égettek el elevenen egy elfogott donyecki harcost, mobiltelefonon rögzítve annak kínhalálát. Jelképeik között a náci SS különböző egységeinek szimbólumai találhatók: előfordult, hogy még az egység kiképzésére kanadai katonai szakértők is döbbenten hőköltek vissza (volt, hogy megtagadták a kiképzést).
      A város 2014. június 13-i bevételét követően az „Azov” a már addig is sokat szenvedett Mariupolt tette meg székhelyének. Nemrégiben azonban, amikor Ben Hodges tábornagy, az Európában állomásozó amerikai szárazföldi csapatok főparancsnoka a városba látogatott, a náci egységgel való – fölöttébb kínosnak ígérkező – találkozót elkerülendő, az ukrán hadvezetés villámgyorsan kipaterolta székvárosából az egykori SS mai leghívebb ukrán követőit, átvezényelve őket a szomszédos Zaporozsje megyébe.
      (6) Zaporozsje megye – Donyeck megyétől délnyugatra lévő, a 2014. április közepe óta folyó, un. „Terrorellenes Művelet” által már nem érintett megye. A népi erők által történő elfoglalása fontos lenne a földrajzilag jelenleg elszigetelt Krím, illetve az orosz „Nagy Föld” közötti szárazföldi összeköttetés megteremtéséhez. A junta (az egyébként meglehetősen leromlott állapotú) zaporozsjei atomerőmű felrobbantásával fenyegetőzik arra az esetre, ha a Donbassz néphadserege a megye területére lépne.
      (7) Gyenyisz Pusilin egyszersmind a Donyecki Népköztársaság delegációjának vezetője a minszki tárgyalásokon. Működése egyre erősebb ellenérzéseket és bírálatokat vált ki a népköztársaság hazafias közvéleményéből. Sokan a Putyin elnök által kinevezett, általánosan árulónak tekintett Vjacseszlav Szurkov elnöki különmegbízott választottjának tartják.
      (8) Pusilin több mint vitatható működése – a cikk szerzőjének állításával ellentétben – nem tekinthető „a tapasztalat hiányának”. Sorozatosan teszi az elvtelen engedményeket – gyakran szembemenve még az államfő nyilvánosan hangoztatott álláspontjával is. A megfigyelőből egyenesen elképedést váltott ki, amikor a 2015. május 9-i ünnepségen teljes mellszélességgel állt ki a Donyecki Népköztársaság függetlensége és államisága mellett – ám ugyanaznap délután, a minszki tárgyalások során „lehetségesnek” nevezte, hogy, „bizonyos feltételekkel” a Donbassz visszatérjen Ukrajna fennhatósága alá. Pusilin tevékenysége egybevág a moszkvai kamarilla által képviselt, a Donbassz feladására irányuló és így az árulás határát súroló állásponttal. Másfelől ukrán források is jeleztek sötét foltokat a politikus életéből, akinek, pár évvel ezelőtt, meggyűlt a baja az akkori ukrán hatóságokkal, piramisjátékok szervezése miatt.
      (9) Önkéntes zászlóaljak. Lényegében ugyanaz, mint a „területi zászlóaljak”. Ezek azonban – mint például a Nemzeti Gárda – inkább hajlamosak a rezsimmel való együttműködésre. A hadseregbe való kötelező sorozással szemben ezekbe az alakulatokból többnyire önként, meggyőződésből mennek az emberek.
      (10) Porosenkó korrupt, az országot tönkretevő tevékenysége már a szélsőjobboldal haragját is kiváltja – akik csalódással és felháborodással látják, hogy valami egészen más történt és történik az országban, mint amiről a Majdan ígérete szólt. (Valami olyasféle érzés, mint amit a korai náci SA legényei éreztek a Hitler hatalomra jutását követő időkben.) Az országban időről időre érződni tűnt egy közeledő szélsőjobboldali puccs lehetősége. Porosenkó ma már legalább annyira retteg a szélsőjobboldali félkatonai alakulatoktól, mint az „oroszbarát szakadároktól”. Sokak szerint az egyik ok, amiért annyira szorgalmazza a háborút, hogy megszabaduljon tőlük – vagy legalábbis eltávolítsa őket Kijevből.
      (11) Ez a fajta népirtás olyan háborús bűntett, amiért már önmagában véve is el kell ítélni ennek a kimódolóit. Ukrajna jó ideje teljesen leállította a szociális kifizetéseket (miközben a Donbassz bárgyú – vagy éppen áruló – kormányzati hivatalnokai továbbra is átutalják az ukrán költségvetésnek a Donbassztól korábban járó költségvetési befizetéseket). Az ukrán központi bank még annak idején a teljes hrivnya készpénzkészlet Kijevbe küldését (vagy megsemmisítését) is elrendelte. Így a Donbassz, a szó szoros értelmében, pénz nélkül maradt: kormányai hónapokig nem tudtak sem béreket, sem nyugdíjakat, sem segélyeket fizetni – nem tudni hány, minden tartalékát felélt és pénz nélkül maradt kisnyugdíjas halt éhen emiatt. A helyzetet az oldotta meg, hogy Oroszország – hallgatólagosan – beleegyezett abba, hogy a két népköztársaságban fizetőeszközként vezessék be az orosz rubelt. Azóta a szociális helyzet érzékelhetően javult a régióban.
      (12) Még Mao Ce-tung késői korszakában a kínai diplomácia némileg komikus jellemzője volt, hogy ilyen-olyan ellenfeleit esetenként száznál is többször részesítette „komoly és utolsó figyelmeztetésben”. Ma Lavrov külügyminiszter hasonló jellegű figyelmeztetésein szokás ironizálni. Aki – ezekkel a figyelmeztetésekkel szokván kifejezésre juttatni bosszúságát, hogy az általa gyermeki naivsággal, rendületlenül korrektnek remélt, ám valójában becstelen partnerei már megint átverték – vélhetően maga sem veszi észre, mennyire komolytalanná és nevetségessé vált már ezzel.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.