Nnohááát…!

Először látnak füvet a csacsik, akik korábban sivatagban éltek

A sivatagi csacsik nem mernek fejest ugrani a zöldellő ismeretlenbe – de azért elég mókásak közben!

Képzeljük csak el, hogy kiszállunk valami rázkódó gépből, és egyszer csak olyan talajra kell letennünk a lábunkat, amit még soha nem láttunk. Mondjuk lila izék vannak rajta, amik színben, formában és állagban sem emlékeztetnek semmire, amit korábban ismertünk. Ha az evolúciós ösztön bekattan, valószínűleg először veszélyt sejtünk, és szeretnénk alaposabban megvizsgálni a dolgot, mert hát ki tudja, hogy az új talaj nem fogja-e leharapni a lábunkat?
Pont így vannak ezzel az arizonai sivatagban élő szamarak is, mikor először látnak zöldellő füvet. Először csak szemlélik, de nem szívesen lépnek rá – ki tudja, mit csinál az.
Aztán a bátrabbak végül csak megpróbálkoznak a fűvel való ismerkedéssel, és örömmel tapasztalják, hogy semmiféle kellemetlenséget nem tartogat a dolog.

(nlc)

 

Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás.
Ha tetszett ez a cikk, oszd meg és/vagy kommentáld a cikket a facebookon, twitteren, hozzászólásokban nagyobb médiafelületeken.
Facebookon: Balrad.com, a Twitteren: @Balradcom
Támogasd a Bal-Rad munkáját pénzadományoddal postai küldemény formájában,
Molnár Erzsébet 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.

vagy paypal utalással:
Kategória: HÍREK | A közvetlen link.

Nnohááát…! bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Szabi szerint:

    Ugye mekkorra a hasonlóság a csacsi és az ember viselkedése közt?
    Pedig állitólag a zemberbirka lejött már a fáról, bár lehet időközben vissza mászott-agyilag 😀

  2. Szaszi szerint:

    Nekik is kell a kikapcsolódás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.