Sorstalanságra tanítva

Mélypont: A magyar oktatás a legkevésbbé versenyképes az EU-ban

imi

A Világgazdasági Fórum versenyképességi rangsorában egyébként is sokat csúszott vissza hazánk, de oktatásban tök utolsónak lenni egy régióban különösen ciki.

Nézzük leegyszerűsítve, hogy mi is történt: A World Economic Forum éves versenyképességi jelentése szerint Magyarország az EU 28 tagállama közül, jelentősen visszacsúszva a 25. a versenyképességi rangsorban.
A hasonló mérések alapján is mérlegelnek vállalatok, hogy létrehoznak-e telephelyeket egy-egy országban, mert tudják, hogy az ott befejtetett pénz a lehető legjobban térül meg. A WEF-rangsor 12 pilléréből az kettő az adott ország oktatásának versenyképességi indexét mutatja.
Az Index ábráját kölcsönözve az alábbi kép rajzolódik ki az oktatási pillérekről (5. és 6. oszlop):

okt

Vagyis a független nemzetközi szervezet szerint az EU-ban a magyar felsőoktatás és szakképzés a legkevésbé versenyképes (4,36-os érték). Mivel az egészségügy és az alapoktatás együttesét mérik (5,62), így utóbbiról nem kapunk tökéletes képet a számokból, de árulkodó, hogy kizárólag Romániát előzzük meg ezen a téren. Figyelembe véve, hogy az oktatás területe évtizedekre meghatározza a többi mutató alakulását is, így kétséges, hogy a közeljövőben érdemben általánosan sokat javulhat az ország versenyképessége.
Ha egybevetjük, hogy a 2016-os OECD oktatási jelentés is az elmúlt évtized legrosszabb számait mutatta sok területen, még árnyaltabb képet kapunk arról, hogy mit nyújt Magyarország a feltörekvő fiatal nemzedék számára.
Lett volna keretünk, mégsem oktatásra költöttük
Az egy tanulóra eső források tekintetében is a hátsó mezőnyben kullogunk a 2013-as adatok szerint, de az oktatás GDP-arányos finanszírozása volt igazán katasztrofális.
Noha szeretjük magunkat – némileg joggal – a világ országainak gazdasági teljesítményében a felső harmadhoz tartozónak képzelni magunkat, bizonyos területeken okunk lehet a kételkedni, ilyen az idei OECD-jelentés is, mely az élvonalba tartozó országok oktatási mutatóiról vázol fel részletes képet – zömében 2013 és 2014-es adatok alapján.
A GDP-arányos ráfordítás rossz állapotára korábban is lehetett következtetni, ugyanis részadatok már rendelkezésre álltak. A korábbi vizsgált időszakban 2010-ben némileg 4 százalék felett állt a magyar mutató. Az OECD-jelentés is visszaigazolta, hogy 2010 után csökkent az oktatás GDP arányos finanszírozása: összesen 3,8 százalékát fordítottuk rá, míg az OECD átlaga 5,2 volt. Amennyiben elhagyjuk a magánforrásokat (világos kék az ábrán), kijelenthető, hogy az állami ráfordítás a vizsgált országok közül a legalacsonyabb.

abra

A vizsgált 29 országból 19 esetében a válság ellenére növelték a ráfordítást, ezzel szemben nálunk csak a közoktatás terén 0,6 százalékos volt a csökkenés 2010 után. Ha a teljes finanszírozást vizsgáljuk, akkor 13 százalékos volt a visszaesés, csak Írország élt meg súlyosabb forráskivonást. Történt mindez annak dacára, hogy eközben a magyar gazdaság képes volt 2 százalék körül GDP-növekedést produkálni. Még az akkor nagy bajban lévő spanyolok is mérsékeltebb visszavágást eszközöltek.

abra1

Kevesebb a diák, még kevesebb a pénz
Az OECD országok – számos partnerállammal összevetve – évente 10.493 dollárt költ egy tanulóra az alapfokú oktatástól az egyetemig. Magyarország az adatot szolgáltató 39 országból a 33 helyen áll, évente 5591 dollárt költöttünk a tanulóinkra 2013-ban. Ennek 10 százaléka ráadásul nem az oktatási alapszolgáltatásokra ment, hanem utazási és étkezési, valamint lakhatási szolgáltatásokra, ami inkább szociális alapú költekezés – bár kétségtelen, hogy segíti a tanulókat.
A vizsgált országokban 19 százalékkal nőttek a ráfordítások, miközben 3 százalékkal kevesebb a tanuló 2013-ban, mint 2005-ben. Észtországban, Lengyelországban és Szlovákiában a vizsgált nyolc év alatt a tanulók száma közel ötödével(!) csökkent. Ennek oka lehet a Magyarországhoz hasonló tendencia, miszerint a tömeges diplomaszerzés lehetőségével az ezredfordulót követően sokan éltek: aki szerette volna, az megszerezte a diplomáját, napjainkban viszont a demográfiai hatások alakítják a számokat.
Magyarország azon kevesek közé tartozik, ahol 2013-ban ötödével alacsonyabb a középiskolásokra fordított források mértéke (4236 dollár) az általános iskolásokéhoz (5435 dollár) viszonyítva. A felsőoktatásban tanulókra azonban 80 százalékkal többet költünk (9980 dollár), mint egy általános iskolásra – az OECD átlag 90 százalék körüli. Ez valóban átlag alatti, de érdemes figyelembe venni egy-egy ország gazdaságának állapotát, hogy ott az adott összeg milyen szolgáltatásokra elegendő.

abra2

Az OECD országaiban átlagosan 13,1 évet tanulnak közoktatásban a tanulók, ezalatt 121.899 dollárt költenek rájuk. Magyarországon ez 57.093 dollár, amivel a nemzetközi rangsorban igencsak rosszul állunk. Nálunk esett vissza a legnagyobb mértékben az egy tanulóra jutó források mértéke, dacára annak, hogy egyébként is csökkent a tanulói létszám.
(eduline)
Bal-Rad komm: A magyar közoktatás ÁLLAM ÁLTAL MŰKÖDTETETT része-pedig ez a döntő hányad-kizárólag a szükséges alapismeretek (írás-olvasás) tudományának megismertetésére, az igénytelenség és a szolgalét elfogadasának beidomítására szorítkozik.
(Az alapítványi és fizetős elitiskolák-már az óvodáktól kezdve is-a későbbi kedvezményezetti kör kialakításán munkálkodnak, sokkal színvonalasabb oktatással, ám korántsem biztos hogy a jogegyenlőség elveit plántálva a gyerekekbe!)
Az ÁLLAMI KÖZOKTATÁS keretein belül a megértés és a számolás tudománya nem igazán fontos átadni való tudás. El tudd olvasni az utasítást, és megértsd a szankciókat, ha nem tartod be a parancsot!-kb. ilyen szintű tudással vértezik fel a gyerekeket!
Egy gyarmaton ez pontosan elegendő az összeszereldék és a birtokokon robotolók népének.
“…mit nyújt Magyarország a feltörekvő fiatal nemzedék számára…” (???)
-A SZOLGALÉT, AZ IGÉNYTELENSÉG ÉS A BELETÖRŐDÉS ELFOGADASÁT!

 

Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás.
Ha tetszett ez a cikk, oszd meg és/vagy kommentáld a cikket a facebookon, twitteren, hozzászólásokban nagyobb médiafelületeken.
Facebookon: Balrad.com, a Twitteren: @Balradcom
Támogasd a Bal-Rad munkáját pénzadományoddal postai küldemény formájában,
Molnár Erzsébet 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.

vagy paypal utalással:
Kategória: HÍREK | A közvetlen link.

Sorstalanságra tanítva bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. Pozsony 907 szerint:

    “Egy gyerek sem èhezhet!”
    Na most a feleségem iskolában dolgozik, /konyhás/, aki nincs befizetve, nehezen jut ételhez, 500 gyermekre 12 kg kenyér/ nap. Hogy is van ez?

    • V.kutya szerint:

      Ingyenes étkezés van sok iskolában. Azt nem tudom, nálatok hogy van, itt Ózdon nem kell fizetni érte, ilyen a szocializmusban sem volt.

      • Pozsony 907 szerint:

        Ezt furcsállom èn is, mondjuk hozzá tartozik az igazsághoz az is, hogy katolikus iskoláról van szó, havi 18 az ètel, ahová a fiam, lányom már 13, ok de milyen ingyen? A szocializmusban tényleg nem volt ilyen.

        • egy paraszt szerint:

          Mint a bibliában: “ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel..”
          Hát kővel dobálják meg a katolikus papot és jön a manna.

  2. V.kutya szerint:

    Admin, kivételesen 100 %-ban egyetértek a kommenteddel.

  3. M szerint:

    Nemzeti kormányok és a nemzeti irányvonal:
    1867-1919 gallíciai beözönlés, 3millió kitántorgó magyar, lezárás 1. világháború mészárszéke
    1919-1945 gyárosok 99% más vallású, zsellérség, mély szegénység, 3millió koldus országa, lezárás 2.vh. mészárszéke
    1989- faji alapú “nemzeti együttmüködésben”demokrata-diktatúra, országfosztás, 3millió mély szegény, 1millió kimenekülő

    A un. nemzeti(eskedő) irányvonal, csak a magyar nép kifosztását, egy másik rasz felemelését szolgálja.
    Ugyanaz, mint Ukrajnában de itt észre sem veszik.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.