1956 álma és a jelen valósága

A hivatalos propaganda nap mint nap megpróbálja elhitetni velünk, hogy a magyar nép 1956-ban azt akarta, amiben ma része van. A jelent ’56 megvalósult álmaként tüntetik fel, mintha a forradalomnak nem az lett volna a célja, hogy az ember szabadságban és demokráciában valósíthassa meg önmagát. Hatvan évvel az 1956-os forradalom után Magyarországon négy millióan élnek a létminimum alatt, a lakosság 20 százaléka alultáplált, köztük gyermekek százezrei. A társadalmon külföldi pénzügyi csoportok uralkodnak, az ipari és a mezőgazdasági termelés jó része is idegen tőkések tulajdonában van. Olcsó munkaerőnkből húznak busás hasznot multinacionális trösztök, és hazai vállalkozások. Varsói szerződés helyett NATO-t kaptunk, idegen érdekekért szembefordítanak minket Oroszországgal, elburjánzott a korrupció, soha nem látott szakadék tátong gazdagság és szegénység között, demokratikus mezbe bújtatott egyszemélyi irányításban van részünk. Fallal és szögesdróttal védik ezt a társadalmi valóságot, szóhasználatuk szerint a Nemzetet. Alamuszi propaganda módszerekkel, tervszerű agymosással el akarják hitetni velünk, hogy hála nekik, megvalósult 1956 álma: a felszabadulás az elnyomás alól, a függetlenség és a szabadság. A nép kezébe vette sorsának irányítását, csak éppen rájuk bízta, más elfoglaltsága miatt, különös tekintettel mindennapi betevő falatjának előkerítésére. Történelmünk egyik legszebb fejezetét próbálják átírni hatalmi céljaik érdekében. Szabadságon saját szabadságukat értik, egyenlőségen az egyenlőtlenséget, testvériségen az idegengyűlöletre, a más fajok, kultúrák és vallások elutasítására épülő nemzeti együvé tartozást. Irányításukkal Magyarország arra vállalkozott, hogy megvédje az európai „keresztény civilizációt” a gyaurokkal szemben. Kidobják az alkotmányt, alaptörvényt írnak helyette, melyet most éppen hetedszer akarnak módosítani, hivatkozással az általuk kiírt népszavazásra, amelyet elbuktak, mert érvénytelennek bizonyult, de ők úgy tekintik, mintha érvényes lett volna. Nekik mindent szabad, nekünk csak azt, ami nekik jó! Látványos életszínvonal-emelkedésről szóló hírekkel bombáznak minket a közszolgálati média csatornáin keresztül, nehogy lássuk a valóságot, mely körülvesz: a szegénységet és a nyomort, ezrek kilakoltatását, a tömeges fagyhalált, a kivándorlást, fiataljaink vergődését, az igazságszolgáltatás alárendelését a profitérdeket kiszolgáló politikának. Gúnyt űznek egyenlőségből és társadalmi igazságosságból. Hagyják, hogy Magyarország száz leggazdagabbja 2015-ben 130 milliárd Forintot zsebeljen be, a leggazdagabbak leggazdagabbja pedig egyedül 10 milliárdot, miközben csaknem egy millióan napi 250-500 Forintból tengődnek! El akarják velünk hitetni, hogy 56 forradalmárainak pontosan az volt a céljuk, ami manapság idehaza van. Hogy a pesti srácok azért áldozták életüket, hogy a mai srácoknak ne maradjon más, mint az utca, vagy kénytelenek legyenek külföldre vándorolni, ha nem akarnak itthon nyomorogni. Vajon a magyar nép 1956-ban a szegénységért, a gazdasági-társadalmi elnyomásért, a minden képzeletet felülmúló kizsákmányolásért, embermilliók életének tönkre tételéért vonult volna az utcára? Azért emelték magasra a nemzeti lobogót a Műszaki Egyetemen, a Bem téren, a Nagykörúton és a Corvin-közben, hogy egy velejéig korrupt rendszer jöjjön el, mely még az igazságszolgáltatást is maga alá rendeli, hogy eltussolja a felelősséget, és a bűn büntetlen maradhasson? Ők, akik ma 56 tisztaságáról, tisztességéről és becsületéről papolnak nekünk, azt sem tudják, mit jelentett a becsület a forradalom hétköznapjaiban! Hogy nem loptak el semmit a boltokból, a harcokban megsérült kirakatokból! Ez volt a nép tisztessége, a nagy nélkülözés közepette is! 1956-ban a magyar nép nem csak a szovjet elnyomással, és a sztálini mintára megvalósult szocializmussal fordult szembe, hanem a kapitalizmus visszatérését is tagadta. Bizonyítja, hogy kiállt a közösségi tulajdon mellett, és kimondta: gyárat vissza nem adunk! És ugyanez vonatkozott a nagybirtokra is. Hallotta-e valaki napjaink politikai vezetésétől, hogy akár egyetlen szót is ejtett volna gazdasági szabadságról, köztulajdonról, a dolgozók tulajdonjogáról? Hogy felidézte volna a Munkástanácsok szerepét: a közvetlen demokráciát, a dolgozói tulajdon szabadságát? 1956-ban a Munkástanácsok világra szóló lépést tettek a gazdasági demokrácia megteremtése felé, ellenőrzésük alá vonták az üzemeket, és a vállalatok tulajdonosaiként léptek fel. Irányt mutattak egy másfajta jövő felé, a képviseleti és a közvetlen demokrácia ötvözésén alapuló sokrétű demokratikus rendszer felé. 1956 üzenetéből aligha juthatott bárki is arra a következtetésre, hogy stratégiai partnerséget kössön multinacionális cégekkel, s közpénzből járjon a kedvükbe. Kedvezményekben részesítse őket, hogy ne csak az olcsó magyar munkaerő előnyeit élvezhessék, hanem a tőke korlátlan szabadságát is, jogi, erkölcsi és politikai értelemben. Ezt bizonyítja, hogy még a munkához való puszta jogot is kiiktatták az alaptörvényből, a lakhatáshoz való jogot viszont bele sem vették. Hagyják, hogy az élethez való alapjogok, mint a megélhetéshez, a lakhatáshoz, a biztonsághoz való jog folyamatosan sérüljenek. Más emberi jogokról nem is beszélve! Lehet, hogy 1956 eszméjét nem ez a rendszer képviseli? Mert hiszen, ha ez képviselné, nem hagyná sorsára sok-sok millió honfitársunkat, közülük is a legelesettebbeket! Emberközpontú politikát folytatna az elhíresült „akinek nincs semmije, az annyit is ér” társadalom-szemlélet helyett. Átcsoportosítaná a tőkéből származó jövedelmeket a megélhetési válságba taszított négy millió dolgozó, alkotó és rászoruló ember javára. Munkához, megélhetéshez, lakhatáshoz szükséges bérekhez juttatná a nélkülözőket, gondoskodna az emberek színvonalas egészségügyi ellátásáról, gyermekeik szellemi és fizikai gyarapodásáról. Véget vetne a jóléti rendszerek, és az állami felelősségvállalás leépítésének. A társadalom érdekében korlátozná a tőke szabadságát. És persze komolyan venné Magyarország semlegességét, melyet a Nagy Imre-kormány ’56-ban meghirdetett. Lehet, hogy 1956 eszméjét nem is ez a rendszer képviseli? Mert, ha lehet, akkor a rendszeren kell változtatni, nem ’56-on!
(Simó Endre-MSZF)
Kategória: BLOGOK | A közvetlen link.

1956 álma és a jelen valósága bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. vitorla123 szerint:

    Ez igy helyes!Közösségi társadalom kell!A Kádári sem volt,tökélete,de nagyságrendel jobban szolgálta a magyar kisembert mint a mai.

  2. Istvan szerint:

    Azt is tedd hozzá,hogy az azért nem volt tökéletes,mert pontosan azok hátráltatták a tökéletessé válását,akik a szocializmus megdöntésével a jelen valóságát “alkották” meg!!!

  3. Élőfa szerint:

    Jómagam a hierarchikus, tradícionális állam-felépítményben hiszek, ahol az iparosok céheiken keresztül érvényesíteni, védelmezni tudják érdekeiket. A modern, kapitalista korszakban a gyárakkal és üzemekkel hasonló volt a helyzet, mint pl: a termőfölddel. Az országok eloligarchásodását, a kizsákmányolást, a munkás-érdekérvényesítést itt a céheket helyettesítő munkástanácsok létrehozásával lehetett hatékonyan, a korszak követelményeinek megfelelően ellátni.

    A céhek modern megfelelői a hivatásrendi kamarák, és a munkástanácsok.

  4. .... szerint:

    Az ilyen munkástanácsoknak átmenetinek kell lennie a teljes a nyílt információjú, de zártan működő tulajdonosi szerkezet felé, ahol a tulajdonosok az ott dolgozók halmaza.
    Ezt sem Kádár, sem a mai uralkodói réteg nem akarta, nem akarja. Ezt csak harccal lehet megszerezni. És ezt nem lehet, csak területi egységben megteremteni. A kádári államkapitalista rendszer még csak nem is közelített a Marxi elmélethez, hiszen Lenin sem volt vevő rá, hiszen Lenin egyik célja a fajtársai, a jüdék helyzetbe hozása, és a társadalom, a gazdaság vezetői helyekre rakásukkal az Ő hatalmuk biztosítása. Egy valódi gazdasági önrendelkezésű tulajdoni rendszer nem szolgálta volna a jüdék érdekeit. Trockij már csak Mexikóban tudta leírni a szovjet berendezkedés és államgazdaság fejlődést gátló hatásmechanizmusát.

  5. fatum szerint:

    1956 álma a kapitalizmus volt. Nyugatról gerjesztették a szuezi bulitól akarták elvonni a SZU-t. Sztálin halála után, igen gyorsan megbátorodtak az amik. No ennek ittuk a levét 56-ban.
    Frászt volt szabadságharc. Feltüzelték az egyetemistákat. Valójában akkor még az egyetemisták a háború előtti jómódú, úri- zsidó polgári rétegéből származtak. Nem lehetett közöttük még nagyon (a volt igen széles szegény rétegből) munkásszármazású. 9 évvel a háború után a munkások gyerekei, mikor már tanulhattak, még csak max középiskolások, ipari tanulók voltak.
    Ezeket, a volt úri rétegből származó az egyetemistákat, könnyű volt uszítani, mert elvesztették a háború előtti kiváltságukat, az úri réteggel együtt. Család otthon sírt-rítt a vagyonért. Nos, ilyen hátterük volt az akkori egyetemistáknak. Ezek a menza ellen tüntettek. Vonultak, és egy közülük, elől masírozott kereplővel. Ment előttük, mint a vezérürü. Követelőztek a jobb kosztért, az éhező úri fiókák. Biztos, nem volt kaviár, libamáj, lazac a menzán.
    Na, így kezdődött az a híres szabadságharc!!! Érdekes módon a szabadeurópa rádió azonnal mindent tudott előre. Gyárakban idegen emberek szedték össze, az ipari tanuló gyerekeket. Fegyver ajándékkal csalogatták őket. Melyik hülye kispöcs nem örül, ha fegyverrel hősként parádézik? Nincs olyan. Én 1956 igazi hősének azt a villanyszerelő mestert tartom aki bezárta az ipari tanulóit a műhelybe. Nem engedte, hogy találkozzanak ezekkel a fegyvert ajándékozó jótét lelkekkel. Nos az ő inasai közül egy sem zavargott az utcán. Mert gyilkosságokkal tarkított zavargás volt. Nekem pesti piacon áruló idős parasztasszonyok mondták el, mit láttak A lámpavasakon fiatal kiskatonák lógtak. Vidéken uszító röplapokat dobáltak repülőről. A faluból a híres forradalmárok lumpen kocsmatöltelékek voltak. Azt is tudni kell hogy budapesti lakosság 15%volt kiválasztott. A köztörvényeseket kiengedték a börtönökből. Nyugatról szivárogtak be a zavargás előtt felforgatók. Nos ez volt a vitéz szabadságáért harcoló társaság krémje. Persze, néhány kíváncsi ember is odatévedt bámészkodni. Némelyiket elkaphatta a tömegpszichózis.
    A hős zavargáskeltőkből Nem fogyott ki a nyugati forgatókönyvbeli ötlet. Még az anyák, nők felvonulását is három férfi szervezte meg. Felhasználták az anyákat, a nőket, a hazai és külföldi könnyzacskókat kifacsarni.
    Az egésznek, az a hab a tetején, hogy az amerikaik közölték a SZU-val, hogy nem szövetségesei a magyar Népköztársaságnak. Nos, biztos az oroszok melegen érdeklődtek mért sertepertélnek nyugatiak nálunk.
    Ez, tulajdonképpen az usa egyik majdanja, szinesforradalma volt. Az itthoni úrhatnám gazemberek meg megint kapitalizmust akartak. És erre az oltári hazugságra, az 56-os “szabadságharcra” hivatkozva legalizálja magát a maffiozó imperialista banda és az összes politikus. A NÉPKÖZTÁRSASÁG PUCCSAL VALÓ MEGSZŰNTÉT, ÉS KÁDÁR BECSMÉRLÉSÉT is, erre az oltári hazugságra alapozták.
    Az 56-os zavargásnak szabadságharccá való emelése, valójában a gyilkos embertelen kapitalizmusba való belökését jelentette a népnek, és bebetonozását. Amíg, ezzel nem néz szembe a magyar nép, addig álmodni sem lehet Magyar Népköztársaságról. Normális életről. Ne felejtsük el. A lukas zászló a nép kidobása volt. Mert a luk helyén, az akkori Népköztársaság címere volt. És a nép kidobása volt akkor is, mikor a maffiamegszállásnál a Népköztársaság címerét eltüntették megint.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.