Bábszínház

A nyugdíjasok pártja

Azok után, hogy eltelt néhány békés-dolgos hétköznap a sajnálatos október 23-i események óta, és tudomásul vettük az üggyel kapcsolatos szerteágazó kommentárokat is, ideje leszögeznünk: semennyire sem meghökkentő, hogy ideges idős nénik-bácsik estek neki nyegle, sípoló fiataloknak a Kossuth téren. Teljesen igaza van annak, aki azt mondja: ha provokálsz, számítanod kell rá, hogy provokációd sikerrel jár. Ami történt, amúgy sem egyedi. Két éve Gyurcsány Ferenc demokratái is elagyabugyálták Gulyás Márton aktivistát szőrmentén. Arról meg még nem is beszéltünk, hogy a Fidesz-híveknél sokkal radikálisabb publikum egyes árpádsávosabb felvonulások alkalmából mekkora maflásokat osztott ki többször is a dolgukat végző riportereknek. Egy szó, mint száz, tényleg nem életbiztosítás lila-fehér mezben mocskoszöldekezni a ferencvárosi B-közép sűrűjében.

Más kérdés, hogy az említett idős néniket-bácsikat a Fradi vénaszkennelt szurkolóihoz sem szívesen hasonlítjuk, nemhogy a lázadó lelkületű vérmesebbekhez. Ám az indulat ezzel együtt érthető. Én például tavaly tavasszal ott voltam a március 15-ei Orbán Viktor-beszéden, ahol az azóta elfelejtett Kossuth téri kempingező – valami tuareg vagy mi – és fékezhetetlen agyvelejű kompániája csinált volna balhét, ha bír, és kifejezetten kellemetlennek éreztem zajos igyekezetüket. Mit mondjanak akkor a miniszterelnök elragadtatott rajongói, amikor közvetlen közelről a fülükbe fütyülnek?
Lépjünk is túl ezen, hagyjuk a prózai síkokat, foglalkozzunk a történtek szimbolikus tartalmával. Merthogy olyanja is van. A nyugdíjasok és a fiatalok összecsapásának képe megítélésem szerint arról is mesél, hogy a politikában mélyülnek a generációs szakadékok.
A nemzedéki meg nem értések.
Evidencia, hogy a közélet világának dolgai az idősebbeket behatóbban foglalkoztatják, mint az ifjoncokat. Felmérések tanúskodnak erről, de egy pillantást is elég vetni a vonatkozó rendezvények közönségére. Bármerre nézünk, nyugdíjasokat látunk. Nem véletlenül. Az ember úgy van összerakva – hadd fogalmazzak így: optimális esetben –, hogy önsorsánál fontosabbnak sejti gyermekei és unokái jövőjét. Az ő élete már megvolt. Lett, amilyen lett. Ám az utódokra még változatos kalandok várnak. Nem mindegy, hogy ezek a kalandok felemelik-e vagy porba sújtják őket. Tenni kell, amíg lehet.
Az sem mindegy, milyen a nyugdíj, és mekkora a rezsi. Vagy hogy a szokásoson túl hivatalosan is kell-e fizetni a háziorvosnak. Ám a saját szempontokon túl igenis vannak emelkedettebb típusúak is. Mindig. És épp annyi van belőlük, amennyi elég, hogy magasabb legyen a hajlandóság az aktívkodásra. A gyűlésre menésre, a tapsra és a boldogságra, de a dühöngésre és a pofozásra is. S főként az ikszelésre.

bab

A politika szereplői tisztában vannak ezzel. Képesek lefordítani a jelenséget számtanra. Egyszerű: ha megvannak a nyugdíjasok, megvan a hatalom. Horn Gyula is ismerte a tananyagot – továbbá óriási tehetséggel beszélte a nyelvet –, és mára kívülről fújja a leckét Orbán Viktor is. Érdekes és messzemenő tanulságokkal szolgál összevetni a 2002-es váratlan vereség utáni Fidesz-rendezvények résztvevőit a 2016-osokéival. A nyilvánvalónál is nyilvánvalóbb: nem csupán az a 14 év adja ki a különbséget, amennyivel mindenki öregebb lett azóta. Az MSZP összeomlott – a nyugdíjasok Orbán Viktor ölébe hullottak. Nem csak maguktól jöttek persze, vagy mert nem volt jobb dolguk. Rengeteget dolgozott értük a háromszoros miniszterelnök. Hangsúlyok sorát helyezte át máshova, markáns üzenetek tömkelegét fogalmazta hatásosra.
Van azonban egy gyakori félreértés, amelyet muszáj tisztázni. Némelyek hajlamosak lenézni ezeket a célcsoportokat. Megkérdőjelezni döntési kompetenciáikat. Azt mondani, a hülye öregek minden hülyeséget elhisznek. Bizonyos csalók és gazemberek sikereiből ítélve ez a felvetés nem teljesen alaptalan. Összességében mégsem igaz. Nem tisztességes, illetve súlyos hiba is a megközelítés. Aki így következtet, semmit sem ért a lényegből. A lényeg nem más, mint hogy az idő múlásával átalakulnak a preferenciák.
Húszévesen semmi sem fontosabb a szabadságnál. Hetvenévesen mi másra vágynánk jobban, mint a biztonságra?
A szabadságunkat már megéltük, ha megadatott. Most békét akarunk és egyensúlyt. Az összes felmerülhető tekintetben. Abban bízunk, aki mindezt képes megtestesíteni. Garantálni. Megvédeni bennünket a békétlenségtől és az egyensúlytalanságtól. Ha Horn Gyulának hívják őt, jó, ha Orbán Viktornak, az is jó. Nekik onnantól egyenes az útjuk: fel kell mutatniuk az ellenséget – ez konkrét személyektől, csoportoktól a virtuális valóság elvont fogalmaiig bármi lehet –, és be kell bizonyítaniuk, hogy le akarják és tudják győzni őt. Így születik a nyugdíjasok pártja.
Amikor ideges idős nénik-bácsik nyegle fiatalokat vernek, nem ellenük és messze nem csupán önmagukért verekszenek. Hanem értük is. És értük is ikszelnek, amikor ez a feladat. Évtizedeik tapasztalatával teszik mindezt, és azzal a hittel, amely ebből fakad. Hogy a fiatalok semmi ilyesmire nem kérték őket – hiszen számukra a szabadság az első –, abban több a tragikum, mint a komikum. A felelősség ugyanakkor nem azoké, akik adják a pofonokat, és nem is azoké, akik állják. A felelősök fent állnak a tribünökön.
(mno)
Bal-Rad komm: Hát igen! Akik MÉG MEGKAPJÁK A JÁRANDÓSÁGUKAT…
AKIKTŐL legalább a múltjukat nem vették el! Akiknek még megérkezik a pipára és a pohár borra való! És ettől ők nyugodtak. Idegesek csak akkor lesznek, ha késik a nyugdíj, vagy bántják az aktuális Szentet!
Mert nem látják az Isaurától a a jövőtlenséget! A fiataljaink jövőtlenségét!
“…A felelősség ugyanakkor nem azoké, akik adják a pofonokat, és nem is azoké, akik állják. A felelősök fent állnak a tribünökön.”
-Talán mégsem kéne csak a tribönön állókra lőcsölni minden felelősséget! Mert akkor nagyon leegyszerűsítjük a dolgokat.
Jóval nagyobb a mi felelősségünk, mint a tribünön állóké!

 

Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás.
Ha tetszett ez a cikk, oszd meg és/vagy kommentáld a cikket a facebookon, twitteren, hozzászólásokban nagyobb médiafelületeken.
Facebookon: Balrad.com, a Twitteren: @Balradcom
Támogasd a Bal-Rad munkáját pénzadományoddal postai küldemény formájában,
Molnár Erzsébet 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.

vagy paypal utalással:
Kategória: HÍREK | A közvetlen link.

Bábszínház bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. "Szélsőjobb" :D szerint:

    Admin és pont. Minden szó megállja a helyét.

  2. fatum szerint:

    Tudod, admin nem azonos a szabadság a szabadossággal Ezek a “fiatalok” kipróbált soros bérencek. A frászt a szabadságért sípoltak. A nyugati profitért. Más se szereti azorbánt. Sőt. De eszébe sem jutna sorosbérencnek lenni. Azok az idős emberek a saját unokáik életéért verték a sípolók pofájába a sípot. Mert jól tudják, hogy hazánkat régen provokálják. Polgárháborút akarnak kiprovokálni. Addig megszállni a hazánkat, míg az oroszok el nem indulnak kiverni a natot az ukránoktól. Minket már évekkel ezelőtt az usa/israel/eu műveleti területnek jelölt ki. Orbán össze-vissza csámpázik. Talán ez időhúzás. Eddig bevált.

  3. .... szerint:

    A címet jónak találom, mert vannak bábjátékosok és vannak a bábok. Nos ez utóbbiak vagyunk mi nép, és részben a be nem avatott, de megvásárolt politikusok is.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.