Ma…

Képtalálat a következőre: „halottak napja-kép”

Képtalálat a következőre: „halottak napja-kép”

Kategória: HÍREK | A közvetlen link.

Ma… bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. V.kutya szerint:

    A Halloween ősi kelta hagyomány, maga a kifejezés nagyjából megegyezik az általunk használt “Minden Szentek” kifejezéssel.
    Maga a kép felirata lefordítva azt jelenti: “Magyarországon nincs Mindenszentek, nálunk Mindenszentek van. A szokásos fészbukos trollkodás.”

    • Pozsony 907 szerint:

      Megbeszélték ezt a règi nèpek, èrtettèk egymást, mindenki tudott írni, olvasni egészen a papok èbredèsèig.

    • Fergeteg11 szerint:

      Ma már kevesen tudnak eligazodni az információk tengerében, pedig soha ennyi nem állt rendelkezésre. A Halloween eredetileg Mindenszentek előestéje volt. Ajánlat:
      Nicholas Rogers: Halloween: From Pagan Ritual to Party Night
      Könyvét vezérfonalként használva, de az övétől eltérő következtetésemet az utolsó mondatban nem titkolva rohanok végig a témán.
      Az első, aki a Halloween gyökerének gondolt Samhaint a halottak ünnepével kötötte össze, Sir James Frazer volt 1890-ben. Aki pedig sátánistának bélyegezte, az Pat Robertson 1982-ben, pedig a politeizmus világában a “sátánizmusnak” nyilván semmi értelme nem lehetett. Igazából nincs komoly bizonyíték arra, hogy ez az ünnep – a Samhain – a halottakhoz vagy az ősökhöz kapcsolódik, csak feltételezések. A régi, valószínűleg eltúlzott, bár nem alaptalan, de nem is közvetlen forrásból származó tudósítások a véres áldozatokról sem kifejezetten a Samhainra mutatnak, hanem általában a kelta szokásokra, amire persze Hollywood is lecsapott. Rogers egy ősi ír hagyományra vezeti vissza, Eochaid Ollathair vagy Dagda istenséghez, akinek párosodása három istennővel a gabona védelmének szimbóluma is, hiszen ez a népeknél a túlélés kulcsa volt. És mivel a közelgő telet jelezte, a sötétséggel és a természetfelettivel is összefüggésbe hozták. Ilyenkor a természet “alszik”, a nyár visszatér az alvilágba, a határok elmosódnak, a föld sivár. Az asszociáció egyes brit szigetországi területeken tükröződik a november hónap neveiben. Ez az időszak, mivel a sötétség erősödik, bővelkedik a természetfeletti dolgokban, és sok mitikus esemény történt ekkor az emberek fantáziájában. Nemcsak harccal és rombolással, hanem a szerelemmel és újjászületéssel összefüggő cselekmények is.
      Ami a kereszténység gyakran hangoztatott tervét illeti, hogy rátelepedve a pogány ünnepre, átalakítva a magáévá teszi azt, nos, ezzel kapcsolatban Rogers könyvéből kiderül, hogy eredetileg a lemészároltatott keresztény mártírokra emlékeztek, először május 13-án, majd később területektől függően más és más időpontban. (Mindegyik mártírra 609-től.) A szenteket csak a 800-as években kezdték ünnepelni, Angliában és német (akkor frank) területeken november 1-jén, az íreknél viszont április 20-án. Minden ilyen lélek megsegítése inspirálhatta azt, hogy 998-ban Cluny apátja, Odilo bevezette a fennhatósága alá tartozó részeken a keresztény holtak lelkeiért tartott misét (februárban volt), de az időpont a következő két évszázadban került a mai helyére, Mindenszentek utánra. A keresztény alapszokásokra aztán különféle helyi szokások telepedtek a régiekből, például a halottak jelképes megvendégelése több helyen is. Ezeket később meglehetősen visszaszorította a reformáció, mely az angoloknál is támadta ezeket az ünnepeket, sikerrel. Egyes kapcsolódó nem keresztény szokások azonban makacsul megmaradtak, például a tűzgyújtás, akár a holtakért, akár a termény védelmében, vagy a finomságok sütése (kenyér vagy más), aminek eredményét felajánlották az imádkozóknak. Ezek részben a modern Halloween szokásainak előképei, és gyakorlati hasznuk lehetett a szegényebbek számára. Az idő múlásával a szokások és a szokások értelme közötti összefüggés tovább gyengült, de az időpont “természetfeletti” aspektusa megmaradt. Azonban a változások után nem volt, ami egységbe foglalta volna őket.
      Írországban és Skóciában a régi szóbeli hagyományok jobban megmaradtak, Írország ráadásul döntően katolikus. Itt a Halloweent gyakran a Samhainnal hozták közeli összefüggésbe. Egyes ír területeken a 19. századi emberek úgy hivatkoztak Halloweenre mint Oiche Samna, Shamna, Sean Saman vagy Samayn. S míg az ír Halottak napja olyan éjszaka volt, ahol a holtak visszatérhettek meglátogatni az élő rokonokat, tehát virrasztottak értük és néha terítettek nekik (ez az utóbbi szokás nem élte túl az Egyesült Államokba vezető utat), a Halloween ennek éppen az ellenkezője lett, a baljós előjelek napja. A régi kóbor szellemek és a Purgatórium lelkei némileg összemosódtak a hiedelmekben, és még számos szokás szövődött köréjük. A vallások társadalomra gyakorolt hatásainak gyengülése eredményezte, hogy a babonákat a 18. századtól átvették az udvarlási rituálékba és a játékokba is, egy sokkal szekulárisabb (és inkább élethez kapcsolódó) környezetben. A szokások változatosak voltak, nem egységesek. Az ír, és kisebb mértékben a skót kivándorlás aztán Észak-Amerikába juttatta el a Halloweent, egy fiatal, népességrobbanást átélő társadalomba, akkor már erősen egy öltözködéshez és csínytevésekhez, játékokhoz és szerelmi rituálékhoz, valamint a természetfölötti erőkhöz kötődő, életigénylő formában. Erre a 19. századtól vannak nyomok, az ünnepnek közösségmegtartó hatása is volt. De egyre többet veszített hazai értelméből, főleg a városi környezetben. Kezdetben nem is elsősorban a középosztályra volt jellemző, inkább a munkásokra. Megjelentek a töklámpások, a vandálkodó, csibészkedő, lopkodó fiatalok, a máglyarakás tilalma (tűzvédelmi okokból) stb. Egyetemisták, főiskolások is bevették a szokásaik közé a 19. század vége és a 20. század eleje között, elsősorban ugratások formájában, de a szigorodó szabályok miatt ezek az ugratások később eltűntek, ellenben sokkal szélesebb körben vált ismertté. 1910-re teljesen a naptári ünnepek részévé vált ez az először helyi ír közösségekre jellemző ünnep. Az amerikai németek, hollandok igen hamar átvették, majd mások is. 1900-ra a Halottak napjához és a Mindenszentekhez való kapcsolódása gyakorlatilag eltűnt. Szokásaiban is átalakult, nagyon sokat veszített családközpontúságából. Amerikából megerősödve, de hit nélkül, szekularizálva, a kulturális hódítás egyik eszközeként tért vissza, és aki azt mondja, hogy ennek a gyökereit vesztett, amerikanizálódott, elüzletiesedett, átgenderizált szokásnak nincs helye Magyarországon, annak teljesen igaza van.

  2. caporal szerint:

    Odáig stimmel, hogy ősi kelta, de egyáltalán nem egyezik meg a Mindenszentek kifejezéssel. A Halloween a boszorkányok, kísértetek és egyéb démonok ünnepe. Míg a mindenszentek az üdvözült lelkek emléknapja. Az elsőt október 31-én ünneplik az angolszász országokban (több helyre, köztük hozzánk is csak divatból jutott be), utóbbit pedig november 1-én ünnepli a kereszténység.

    • "Szélsőjobb" :D szerint:

      Bizony, igazad van caporal (tizedes).
      Annyival kiegészítenélek, hogy az amcsik csak nevében ünneplik a Halloweent.
      Ugyanis a szokást (kifordítva és az utcákra vive) a mexikóiaktól vették át, akik ezeken a napokon (Okt. 31. Nov.1) a temetőkbe mennek családostól, ott muzsikálnak (mariachi) és a “halottjaikkal együtt” fogyasszák el ünnepi eledeleiket. Na ezt vette át az amcsi “látványgyár”, kicsit módosítva rajta.
      Álarcok, gyerekeknek cukorka osztogatás, stb, majd adták neki az ősi kelta nevet.

    • V.kutya szerint:

      Caporal, pedig de, épp azzal a kifejezéssel egyezik meg, hogy Minden Szentek.

  3. Realista szerint:

    Én sem ezt, sem a másik jenki baromságot nem szeretem (valentin nap). Nálam a halloween inkább Helló Wien 🙂

    A másik ami eszembe jut, hogy ilyenkor sokat mondjuk, hogy nyugodj békében, nyugodjanak békében. Miért nem lehetne inkább már élni is békében?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.