HÁT, BIZONY, EZ A HÉT NEM A HÖLGYEKÉ VOLT…

Kibukott mindhárom házisárkány. Szörnyella de Frász történetét már ismerjük. Arra azonban azért még egyszer nyomatékosan felhívom a figyelmet: az amerikai történelemben – magát a polgárháborút leszámítva – még sohasem fordult elő, hogy a választásokat elvesztő tábor ilyen erőszakos zavargásokban törjön ki. Ez valamit mutat. Schwarz Gyuri bácsi nyilván sokkal többet vesztett annál a 25 millió dollárnál, amit Szönyellába fektetett – amely 25 millió dollár a Holocaustot (sajnos) túlélt egykori polgártársunk számára egyébként körülbelül akkora veszteség, mint amikor én az utcán elvesztek egy húszast. SOKKAL TÖBBRŐL VAN OTT SZÓ! Azért is tanácskoztak Washingtonban, zárt ajtók mögött, a választások kimenetelének  pénzügyi vesztesei.

A moldáviai (romániai) Maia Sandu hosszú évekig Amerikában dolgozott – a Nyugat emberének számított. Művelődési miniszterré nevezték is – ostobaságáról, szakmai hozzá nem értéséről legendák keringtek.
Ez az ostoba, hazaáruló tyúk lenne „az európai integráció” embere Európa sokáig legszegényebb országában. (Amit ezen a poszton sikerült megelőznie az amúgy is kifosztott, a háborúval azonban pénzügyileg is kivéreztetett, náci Banderlandnak.) Mit ne mondjak: jelöltjei minősítik a vén szenilis barom (Juncker) és eltompult agyú hivatalnokai által mára tökéletesen félrekormányzott „Európát”.
A bolgár sárkányról nem sokat tudni. De ha a jenkik legbuzgóbb délkelet-európai talpnyalója, Románia (Antonescu is, bukásáig, Hitler leghívebb szövetségese volt a térségből) ilyen kétségbeesett segélykiáltozásba kezdett a bulgáriai és moldáviai elnökválasztás kimenetele miatt, akkor azt kell feltételeznünk: nagy a baj.
Pedig nem olyan nagy. Bár közvetlenül választják, Bulgáriában az államfők hatáskörei alig haladják meg azt a szintet, hogy „krizantém kiállításokat nyissanak meg” (De Gaulle megvető mondását idézve).
Moldáviára az Európai Unió jó másfél évtizede ráparancsolt, hogy az államfőt – az addigi közvetlen választás helyett – a parlament válassza meg. Momentán akkor pechjük volt: a 2001-es parlamenti választásokat követően, a parlamentben 71 százalékot szerzett kommunisták simán megválasztották pártelnöküket az ország államfőjének. Simán ment a dolog 2005-ben is. 2009-től azonban ez állandó belpolitikai válság oka lett. Így – 1997 után először – most ismét közvetlenül választottak államfőt. Azt azonban szokni kell majd, hogy az immár újra közvetlenül megválasztott államfőnek, a protokolláris teendőkön kívül, valamivel nagyobb hatásköre legyen. A megválasztott új államfő, Igor Dodon, mindenesetre előre jelezte: nagyobb hatáskörre tart igényt.
A megválasztott bolgár elnök (aki január 1-től lép hivatalba) első megnyilatkozásai reménykeltőek. „Az oroszbarát” Dodon esetében azonban erősen óvnék a túlzott várakozásoktól. Ez az ember 2011 őszén otthagyta azt – az akkor még kommunistának vélt – Kommunista Pártot (ahová 2010-ben – saját bevallása szerint – azért lépett be, hogy azt belülről „megreformálja” /magyarán, szétverje/). Háromtagú frakciót alkotva a parlamentben, 2012 márciusában a bajban levő jobboldali, haza- és nemzetáruló rezsimnek ajándékozta frakciójának három szavazatát akkor, amikor két szavazat hiányzott a rezsim jelöltjének, a vén trottyos, magát románnak valló Nicolae Timofti megválasztásához. E GESZTUSÁVAL MEGMENTETTE A REZSIMET AZ ELŐREHOZOTT VÁLASZTÁSTÓL, AMELY SZINTE BIZTOSAN BUKÁSÁT HOZTA VOLNA.
Miután azonban 2014 nyarán a kommunista párt vezére áruló pálfordulást hajtott végre (és emiatt hatalmasat bukott a 2014. novemberi parlamenti választáson), az akkor első helyre befutó (addig jelentéktelen) Dodon-féle szocialista párt vezéreként köpönyeget fordított: azóta igaz moldáv hazafinak, az oroszok barátjának hirdette meg önmagát. És ezzel a hazugsággal tudott most nyerni. Egyetlen pozitívuma: mivel személy szerint nem érdeke, hogy Románia annektálja országát, ezért – talán – megpróbálja majd megakadályozni az egyébként régóta elhatározott, és a rezsim által buzgón támogatott, végzetes lépést. Nem tudni persze, hogy ez a köpönyegforgató, gerinctelen ember mennyire lesz majd ebben következetes. Nem kevesek szerint az országot ma már ténylegesen uraló dúsgazdag oligarcha, Vlagyimir Plahotnyuk a választásokon két vasat tartott a tűzben: az egyik Igor Dodon volt.
Az új bolgár elnökjelölt, Rumen Radev azonban máris ráhozza Poros Jankóra a frászt.
Radev kijelentette: támogatja az ukrán Besszarábiában (1) élő bolgár kisebbség követelését a területi autonómára, Ukrajna Ogyessza megyéjének keretein belül. Meggyőződése: a területi autonómia lehetővé tenné a bolgár kisebbség érdekeinek védelmét a „nacionalisták és radikálisok” támadásaival szemben. Egyszersmind szavatolná e kisebbség nemzeti érdekeit a gazdaság, a közigazgatás, a kultúra és a nyelvekkel kapcsolatos politika terén.
Radev egyben aggodalmát fejezte ki a kelet-ukrajnai konfliktus elhúzódása miatt. Véleménye szerint olyan súlyos globális helyzettel állunk szemben, hogy semmi szín alatt nem szabad megengedni a konfliktus eszkalálódását. Ezért fontosnak tartja az ukrán-orosz viszony normalizálódását.
Korábban a bolgár „Ataka” párt egyik politikusa szólította fel Porosenkót, hogy hagyjon fel a bolgár kisebbség diszkriminálásával és biztosítson nekik területi autonómiát Ogyessza megye keretein belül. Felhívta a figyelmet: a területi autonómia követelése miatt az Ukrán Nemzetbiztonsági Szolgálat (SZBU) nyomást gyakorol a bolgár diaszpórára. (2)

hh

MEGJEGYZÉSEK:
(1) Amikor 1940 júniusában Besszarábia visszatért a Szovjetunióhoz, hamarosan megalakult a Moldáv Szovjetköztársaság. Az új köztársasághoz csatolták az addig Ukrajnához tartozó Moldáv Autonóm Szovjetköztársaságot (a mostani Dnyeszter-melléket). Hogy Ukrajnát kárpótolják, a szovjet vezetés Ukrajnához csapta: északon Észak-Bukovinát, délen pedig Besszarábia egy részét. Az Ukrajnához csatolt besszarábiai földek szomszédságában lévő, délkelet-moldáviai területeken szintén jelentős bolgár kisebbség él.
(2) 2015 nyarán aktivizálódott a bolgár kisebbségnek a területi autonómiát követelő mozgalma. A szervezet vezetőit ekkor letartóztatták. Jelena Gliscsenszkaja ellenzéki újságírónő megalázó és veszélyes tortúrákon esett át: veszélyeztetett terhesként gyakorlatilag megtagadták tőle az orvosi ellátást, az állapota miatt szükséges nyugalmat. Antihigiénikus körülmények közepette volt azután kénytelen világra hozni kisfiát (akit el is szakítottak tőle). Fogolycserével szabadult (kisfiát is visszaadták neki, családja többi részétől azonban elszakították), jelenleg Moszkvában él.
(Csikós Sándor)

 

Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás.
Ha tetszett ez a cikk, oszd meg és/vagy kommentáld a cikket a facebookon, twitteren, hozzászólásokban nagyobb médiafelületeken.
Facebookon: Balrad.com, a Twitteren: @Balradcom
Támogasd a Bal-Rad munkáját pénzadományoddal postai küldemény formájában,
Molnár Erzsébet 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.

vagy paypal utalással:
Kategória: HÍREK | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.