NEM HAGYJUK BÁNTANI A FÜHRERT!

Az ENSZ-nek a nácizmussal szembeni határozata: vörös posztó a Nyugat szemében

azovec

Oroszországnak azt az ENSZ-ben benyújtott határozat-tervezetét, miszerint megengedhetetlen a nácizmus dicsőítése, 131 tagállam szavazatával elfogadták. Ellene csak az Egyesült Államok, Ukrajna és Palau (parányi csendes-óceáni szigetállam, korábban német, japán, majd amerikai gyarmat) szavazott ellene. A javaslatot támogató 131 ország között volt Belorusszia, Venezuela, India, Izrael, Kazahsztán, Kína és Szíria. Miként a TASZSZ jelenti: a 48 tartózkodó állam között voltak az Európai Unió tagországai. (1)

Mindezen évek során (2) a tartózkodó államok álláspontját VALÓJÁBAN A KIJEVI REZSIM KÉPVISELŐI FEJTETTÉK KI NYÍLTAN. Így például 2014-ben Andrej Cimbaljuk ukrán diplomata – megindokolandó országának a nácizmust elítélő határozatot elutasító szavazatát – mindenekelőtt, képmutató módon, leszögezte: Kijev elítéli a nácizmust, a neonácizmust, illetve mindenféle egyéb, erőszakos totalitárius ideológiát. Ennek során hozzátette: honfitársainak milliói estek „egy másik totalitárius rezsim – a sztálinizmus áldozataiul. „Mindaddig, amíg a sztálinizmust és a neosztálinizmust nem fogják egyidejűleg elítélni a nácizmussal, a neonácimussal és az intolerancia egyéb formáival együtt, Ukrajna nem támogathatja ezt a dokumentumot” – mondta. (3)
Az azóta eltelt időszakban a napnál is világosabbá vált: Kijev és a vele egyívásúak részéről ez nem egyéb, mint cinikus mellébeszélés. Az a tény, hogy a határozatból kimaradt az un. „sztálinizmus” – vagyis, gyakorlatilag a Szovjetunó – egy csöppet sem gátolja a kijevi vezetést, hogy leromboltassa a szovjet emlékműveket. Közöttük az Ukrajnát a náciktól felszabadító szovjet katonák emlékműveit, „kommunista-mentessé” tegyék a városok, a közterületek elnevezéseit – arcátlanul, a saját kényük-kedvük szerint írva át a világtörténelmet.
Ezzel egyidejűleg a kijevi hatóságok arra használják fel az ENSZ eme dokumentumának el nem ismerését, hogy, írd és mondd, semmit se tegyenek a neonácizmus ellen. Amelynek megnyilvánulásai Ukrajnában ma nem csupán tömegesek és mindennaposak, de mindinkább az uralkodó állami ideológia és politika jellegét öltik. Mára Ukrajna hivatalos nemzeti hőseivé vált a Hitler-bérenc Bandera és Suhevics, akik emlékműveinek száma nap mint nap növekszik. A hivatalos ukrán „történetírásból” mostanra kiirtottak mindenfajta említést az ukrán nacionalisták által saját népük ellen elkövetett kegyetlenkedéseiről. A hatóságok gyakorlatilag ösztönzik a Harmadik Birodalom kultuszának terjesztését a fiatalság körében, annak jelképrendszerével, külső megjelenési formáival együtt. Lényegét tekintve tehát a kijevi rezsimnek határozottan ellenére van a nácizmussal szemben elfogadott ENSZ-határozat, minthogy annak éle őellenük irányul.
Nagyjából hasonló motivációk vezérlik a szavazáson tartózkodó európai országokat is. Az Európai Unió országaiban már nem az első éve erősödik és szélesedik az a propagandakampány, melynek célja a második világháború eredményeinek felülvizsgálata. Ennek során fokozatosan a háttérbe szorul a nácizmus, a hitleri bűntettek elítélése, átadva helyét a Szovjetunióval szembeni vádaskodásnak. Amely állítólag immár csaknem a fő felelősévé lett a második világháború kirobbantásának – annak a tragédiának, amivé ez a háború vált.Mindez messze nem a „történelmi igazság” iránti elvont érdeklődés okán történik. A történelmi eseményeknek a maga javára történő teljes felülvizsgálatára a Nyugatnak azért van szüksége, hogy Oroszországot, az orosz civilizációt en bloc az agresszió állandó veszélyforrásaként tüntethesse fel. Így igazolandó meg a Kelettel szemben, a múltban és a jövőben is meglévő, saját agresszív szándékait. Az ENSZ-nek ez a határozata éppen ezért kategorikusan elfogadhatatlan a Nyugat számára – minthogy bénítóan hat mindenféle áltörténelmi kitalációkra éppen úgy, mint az oroszellenes elképzelésekre.
MEGJEGYZÉSEK:
(1) Az Európai Unió tagországai egyeztetetten bojkottálták Moszkva meghívóját a Győzelem 70. évfordulójával kapcsolatos ünnepségekre. A magyar diplomácia sokáig lapított a kérdésben (már-már úgy tűnt, hogy az ország elfogadja a meghívást). A nemleges válasz szinte csak az utolsó pillanatban született meg. Ebben szerepet játszhatott az is, hogy (a magyar-lengyel barátság napja alkalmából) március végén Lengyelországban járt Áder Jánosnak a lengyel házigazdák – láthatóan megbízást felvállalva – „beszéltek a fejével”. A környezetvédelembe egyébként nyakig belemerült politikusról mindenki, aki aktívan érdeklődik a politika iránt, tudja: a magyar legfelső vezetésen (a honvédelmi minisztert leszámítva) belül ő szinte a legatlantistább politikus. Aki egyetlen szó ellenvetése nélkül engedett a meghívás bojkottálását szolgáló lengyel nyomásnak.
Áder Jánossal ellentétben Milos Zeman cseh köztársasági elnök – a saját költségén, nem kevés politikai kockázatot vállalva – eleget tett a meghívásnak. (Ehhez tudni kell: a szocialista korszakban Csehszlovákiában azért is a felszabadulás ünnepe volt május 9-én, mivel a német megszállás ellen napokkal korábban kirobbant prágai felkelés ügye rosszul állt: az utolsókat rúgó náci fenevadnak még mindig volt annyi ereje, hogy a felkelőket vérfürdővel, Prága lerombolásával fenyegesse meg. És noha az amerikai csapatok 180 km-re, Pilzenben állomásoztak már, a szovjet csapatoknak Berlin alól kellett a csehszlovák főváros megsegítésére odasietniük. Május 9-én reggel, a lakosság örömujjongása közepette, a szovjet hadsereg bevonult Prágába, megmentve a pusztulástól Európa eme ékkövét, és annak lakosságát. Az államfő keményen a helyére tette az amerikai nagykövetet, amikor az kifogásolta tervezett moszkvai útját – egyben kiutasítva őt az elnöki palotából.
A meghívásnak eleget tett még Mihály, Románia utolsó királya is. (Az ő idején történt az 1944. augusztus 23-i fordulat, amikor megbukott Antonescu diktátor, és Románia az antifasiszta koalíció oldalára állt át.)
(2) A határozatot évről évre, újra és újra elfogadják. Évenként folyik körülötte a politikai csatározás. (Ahogy „az emberi jogok krími helyzete” miatt Oroszországot elítélő határozat esetében is, amikor viszont az újra és újra benyújtott ukrán határozati javaslatot a Nyugat masszív politikai támogatásával mindenkor nagy többséggel megszavazzák.)
(3) Az ENSZ szintjén még valóban nem fogadtak el a „kommunizmus” és a fasizmus között egyenlőségjelet tévő határozatot. Az Európai Parlamentben, illetve az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésén azonban évről évre, augusztus 23-án, a „Molotov-Ribbentrop paktum” emléknapján, megemlékeznek a „két totalitárius diktatúra áldozatairól”. Aminek csak az a szépséghibája, hogy az 1941. június 22-i német támadással a szovjet-német meg nem támadási szerződés, és annak csatolt okiratai – közöttük a fenti néven ismertté vált titkos jegyzőkönyv is –hatályukat vesztették. Főként, hogy a német és román megszállók, az általuk elfoglalt területeken, visszaállították az 1939. augusztus 23 előtti status quo-t.
(Csikós Sándor)

 

Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás.
Ha tetszett ez a cikk, oszd meg és/vagy kommentáld a cikket a facebookon, twitteren, hozzászólásokban nagyobb médiafelületeken.
Facebookon: Balrad.com, a Twitteren: @Balradcom
Támogasd a Bal-Rad munkáját pénzadományoddal postai küldemény formájában,
Molnár Erzsébet 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.

vagy paypal utalással:
Kategória: HÍREK | A közvetlen link.

NEM HAGYJUK BÁNTANI A FÜHRERT! bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Gonda István szerint:

    Szerintem a politikának nem kellene beleszólnia a lassan már 80 évvel ezelőtti történések megítélésébe. Ez már történelem, foglalkozzanak vele a történészek.
    Ami meg a jövőt illeti:
    “Így igazolandó meg a Kelettel szemben, a múltban és a jövőben is meglévő, saját agresszív szándékait.”
    Szerintem ez főleg az erőviszonyok alakulásán múlik, és nem azon, hogy ki mit igazol a szavak szintjén.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.