Trump igét hirdetett!

Trump: Kivonulunk a Közel-Keletről

Képtalálat a következőre: „Trump-kép”

Donald Trump megválasztott amerikai elnök kedd este azt ígérte, hogy kormányzata kivonul a Közel-Keletről és legyőzi az Iszlám Államot.

A politikus az észak-karolinai Fayetteville városában beszélt, azon a nagygyűlésen, amelyet a választási győzelemért köszönetet mondó körútján tartott.
Hangoztatta, hogy az “intervenciós politika és a káosz romboló körforgásának véget kell vetni”. Kiemelte: elnöksége alatt az Egyesült Államok visszavonul a beavatkozástól és a világban zajló azon konfliktusokból, amelyek nem létfontosságúak az amerikai nemzeti érdekek szempontjából.
Donald Trump azt mondta: ezt az ígéretet a közelben lévő Fort Bragg (katonai bázis) katonacsaládjainak teszi, és megesküszik, hogy többé nem harcolnak majd olyan vidékeken, ahol nem szabad harcolnuik. Hangsúlyozta: “abbahagyjuk a rohanást, hogy külföldi rezsimeket döntsünk meg, amelyekről semmit sem tudunk.”
Szerinte a terrorizmus elleni küzdelemre és az Iszlám Állam legyőzésére kell összpontosítani.
Elmondta, feljegyezte, mely államok vesznek részt az Iszlám Állam elleni harcban, és majd emlékezteti őket a küzdelem fontosságára. Azt érzékeltette, hogy elnöksége alatt az Egyesült Államok költ ugyan pénzt a Közel-Keleten a terrorellenes küzdelemre, de a korábbiaknál kevesebbet.
Az így megtakarított pénzt pedig az amerikai infrastruktúra fejlesztésére kívánja fordítani.
“Hatezermilliárd dollárt költöttünk el a Közel-Keleten, miközben az útjaink rosszak, az országútjaink omladoznak, a hídjaink bedőlnek, alagútjaink nincsenek jó állapotban, a repülőtereink pedig úgy festenek, mintha a harmadik világban volnának” – mondta, hozzátéve: “mostantól pedig magunkra fogunk költeni”.
Hangoztatta, hogy ezzel egyidejűleg tervezi az amerikai hadsereg teljes modernizálását és a katonaság jobb ellátását, kiképzését, egészségügyi ellátását is. A kivonulás “onnan, ahol nem kell harcolnunk”, nem azt jelenti, hogy ne kellene fejleszteni a haderőt. “Erős és hatékony haderőnk lesz” – mondta.
(origo)
Bal-Rad komm: Meglehetősen figyelemre méltó kijelentések ezek! Még akkor is, ha-talán-Trumpra is érvényes a “ne azt nézzék amit mondok, hanem azt, amit csinálok”-nyugati politikusi mentalitás.
Ha pedig állja a szavát-miszerint “…abbahagyjuk a rohanást, hogy külföldi rezsimeket döntsünk meg, amelyekről semmit sem tudunk…”-még akár Európa térképe IS újrarajzolódhat!
AKÁR!
De majd meglátjuk! Legyen úgy, hogy Amerika az amerikaiaké, Európa az európaiaké, és akkor-TALÁN-Döbrögisztán ISMÉT Magyarország lesz!
Azaz: MAGYARORSZÁG A MAGYAROKÉ!

 

Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás.
Ha tetszett ez a cikk, oszd meg és/vagy kommentáld a cikket a facebookon, twitteren, hozzászólásokban nagyobb médiafelületeken.
Facebookon: Balrad.com, a Twitteren: @Balradcom
Támogasd a Bal-Rad munkáját pénzadományoddal postai küldemény formájában,
Molnár Erzsébet 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.

vagy paypal utalással:
Kategória: HÍREK | A közvetlen link.

Trump igét hirdetett! bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. Smith szerint:

    “Elmondta, feljegyezte, mely államok vesznek részt az Iszlám Állam elleni harcban, és majd emlékezteti őket a küzdelem fontosságára.”

    Arról persze nem beszélt, hogy mely államok támogatják az IÁ nevű szörnyet. A főtámogatói pont az USA legfontosabb közel-keleti szövetségesei. Szaúd-Arábia, Katar, Törökország és persze a sátán országa (nem én mondom, hanem az ultraortodox zsidók) Izrael.

  2. 1tothgabor szerint:

    A Bal-Rad utolsó mondataira: úgy legyen! Úgy legyen, hogy, hogy az emberek a kezükbe veszik a sorsuk irányítását!

    Nem tudom, hogy akar-e Kövér Ökör tegnapi mondataiból cikket készíteni (tudja: azt mondta a riporternek, hogy: “Hogy tetszik ezt gondolni? Ha azt mondom, hogy nem, akkor az nem!Mégis milyen viselkedés ez? …Ez a maguk számára azt jelenti, hogy még szigorúbb lesz a sajtó jogköre a Parlamentben!”

    Na. Ezzel azt akarom mondani, hogy aki sértődött, úri módon, kioktatóan, ÖNKÉNYES szabályokat hozva dirigál, azok ki nem fogják adni a hatalmat a kezükből! Magyarország csak harc során lesz szabad!

    Kövér Úrnak azért egy megjegyzést a végére:

    He! Nézz tükörbe és mondd a következőt: “Azzá lettem ami ellen harcoltam!”

  3. mor szerint:

    Amerika uj épitésü ország és semmi sem tart örökké
    ezért mennek tönkre az utak alagutak aszfaltok stb
    ahogy Trump mondta
    az útjaink rosszak, az országútjaink omladoznak, a hídjaink bedőlnek, alagútjaink nincsenek jó állapotban, a repülőtereink pedig úgy festenek, mintha a harmadik világban volnának

  4. TERMIN8ATOR szerint:

    Csak Emlékeztetőül : Minden amerikai elnök, mielőtt beiktatták volna anno azt “igérgette az Amerikaiaknak és a nagyvilágnak, hogy “no most aztán befejezzük a Vietnámi háborut meg stb”, aztán azlett belőle, hogy még jobban eszkalálták. Enyit lehet hidni, nem csak Donald Trumpnak, hanem, úgy a mindekori amerikai ELNÖKÖKNEK. Hazugság volt, van, és lessz is minden szavad JENKI ORSZÁG !!!

  5. mor szerint:

    Egyet értek veled de a tény az tény usrael ideje lefog járni és belülről fogja saját magát emészteni.

  6. Fergeteg szerint:

    ‘Az irániaknak hálásnak kellene lenniük Trumpnak’ címmel egy hosszabb lélegzetvételű elemzés jelent meg Andrej Koribko tollából a Katehonon, melyben a szerző azt fejtegeti, hogy Donald Trump nyílt Irán-ellenessége szerencsés módon éppen megerősíti azokat az ajatollah köré csoportosuló “konzervatívokat”, akik a nyugatiak kitartó aknamunkájának eredményeként kezdtek gyengülni az előretörő “mérsékeltekkel” szemben.
    http://katehon.com/article/iranians-should-be-thankful-trump
    Koribko szerint a dolog logikája egyszerű: az Egyesült Államok soha nem akarta teljesen normalizálni kapcsolatait az Iszlám Köztársasággal, mindig elkötelezte magát a destabilizálása mellett. Obama trükkje a nukleáris egyezséggel csak egy teljesen új próbálkozás volt az iráni tömegek felé, ami a vezetőikkel szemben egy felgyorsított aszimmetrikus háborút sejtetett. Trump azonban egyenesen beszél, politikai korrektség nélkül, amivel felfedi Amerika valódi szándékait, és figyelmezteti a vezetést, hogy tegyen megelőző intézkedéseket a sokkal intenzívebbé váló fenyegetésekre, soha ne lankadjon a figyelme. A nyugatbarát “mérsékeltek” ugyanis Róháni vezetésével el lettek csábítva az Egyesült Államokkal kötött gazdasági-stratégiai partnerség ígéretével, amit Washington az egyre “zabolátlanabb” Szaúd-Arábia “kiegyensúlyozására” használt, míg az ajatollah vezette “konzervatívok” és a meghatározó biztonsági erők végig bizalmatlanok maradtak a megállapodással szemben, ha nem épp egyenesen ellenezték azt.
    Az első dolog, amit tudni lehet Trumpról, írja a szerző, hogy egyformán lenézi Iránt és Szaúd-Arábiát, és pontatlan lenne leegyszerűsíteni a hozzáállását arra, hogy Rijádot favorizálja csak azért, mert az rossz Iránnak. Nem szereti Iránt, mert szerinte “a terrorizmus exportálója” és az Egyesült Államok hagyományos ellensége az 1979-es Iszlám Forradalom óta. Szaúd-Arábiával kapcsolatban pedig úgy érzi, hogy a királyság benne van a terrorizmus támogatásában, és nem bízik a vezetőiben, akik sok pénzt adományztak a Clinton Alapítványnak. Ráadásul Huma Abedinról Trump egyik közeli tanácsadója azt sejti, hogy szaúdi ügynök.
    Az Egyesült Államok névleg Szaúd-Arábia szövetségese volt, folytatja a szerző, Obama látszólag Teherán körül forgó, nagyszabású tervei azonban túl rövid életűnek bizonyultak.Céljuk az volt, hogy Iránt a “jó” oldalra csábítsák, és látványosan nyitva a nyugatbarát “mérsékeltek” felé, idővel az amerikai állam “mély struktúrái” (katonaság, hírszerzés, diplomácia) egyoldalúan átalakítsák a teheráni kormányzatot (Mianmarhoz és Kubához hasonlóan), ami nem egy rövid folyamat. A nagy stratégiai terv célja Irán és Szaúd-Arábia “kiegyensúlyozása” lehetett, hogy Teheránt a régi szovjet területek felé fordítsák, el Rijád hagyományos öbölbeli érdekszférájától. Azonban az ajatollah konzervatív körei végig ellenezték a “mérsékeltek” lépéseit, s az iráni “mély struktúrák” bizalmatlanok maradtak Trumppal és tanácsadóival szemben a választási kampány során. Másrészt az Egyesült Államok “mély struktúrái” éppoly megosztottak, mint az irániak, hiszen befolyásos körei tartják úgy, hogy Obama politikája “kiárusítja” a hagyományos szaúdi és izraeli szövetségeseket. Harmadrészt Trump felemelkedése véget vet a kacérkodó benyomulásnak, mert a megválasztott elnök vissza fog térni az Egyesült Államok hagyományos politikához, támogatva Rijádot és Teheránt, szerinte ugyanis “Irán agresszióját bátorította Obama gyengesége”. Így aztán Trump szaúdi királysággal szemben érzett erős ellenszenve nem fogja őt arra ösztönözni, hogy az évtizedes szaúdi-amerikai szövetség ellen dolgozzon, mert tudja, hogy Irán amerikai stratégiai érdekeket fenyegető regionális törekvéseivel szemben csak ez áll. Vagyis folytatja a fegyvereladásokat Szaúd-Arábiának és öbölbeli alárendeltjeinek, bár hozzáállása folyamatos szaúdi kritikákat fog kiváltani részben az olajárak esése, részben pedig a királyság amerikai befolyásának csökkentése miatt, mely utóbbival sokkal inkább függővé teszi őket az Egyesült Államoktól, mint fordítva (Amerika mindenekelőtt). Ezzel a maga és tanácsadói elképzelései szerint “egyensúlyozza ki” őket, létrehozva egy asszertív Iránt és egy tőle jobban függő Szaúd-Arábiát. Katonai politikája így szaúdiakat támogató, energiapolitikája azonban velük szembeforduló lesz, bár a Pentagon összességében folytatja Szaúd-Arábia megerősítését, hiszen ez szolgálja izraeli szövetségesük érdekeit Irán ellenében.
    Irán érdekeit persze az szolgálná leginkább, ha az Egyesült Államok nem támogatná vele szemben Szaúd-Arábiát, de ez még Obama politikájáról sem volt elmondható, naiv dolog lenne tehát azt hinni, hogy ő volt a “jó”. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a “Zöld Forradalom” 2009-ben Teherán utcáin tört ki Obama elnökségének első néhány hónapja után, írja Koribko. Bár ezt a színes forradalmat még Bush és körei tervezték meg jóval korábban, Obama volt, aki megadta az engedélyt az indulásra. A próbálkozás nem sikerült, de felmérte Irán reakcióját egy efféle aszimmetrikus destabilizációval szemben, és megrettentette a “konzervatív” elitet, amely a “mérsékelteknek” adta át vezetésének néhány szimbolikus elemét, s ez meg is mutatkozott Róháni 2013-as győzelmében, olyan érzést keltve, hogy pozitív változások fognak következni Ahmedinedzsád “nem konstruktív” évei után. Egyúttal finomhangolást végzett az Egyesült Államok hibridháborús technikáin a másfél évvel később induló “Arab Tavasz” színes forradalmai előtt.
    Bár az ajatollah megadta Róháninak és csapatának az engedélyt a titkos tárgyalásokra, a “konzervatívok” folyamatosan arra figyelmeztettek, hogy az Egyesült Államok nem megbízható. A Legfelsőbb Vezető ennek többször hangot is adott, s annak ellenére, hogy honfitársai közül néhányan diszkréten bírálták túlzott “keményvonalassága” miatt, sejtései beigazolódtak, mert Trumpot megválasztották, és ő újratárgyalná vagy elvetné a nukleáris megállapodást, aminek eredményeként a vitában az ajatollah “nevetett utoljára”. Az ő katonai-hirszerzési “mély struktúrájának” támogatói érzékelték a bajt, ezért kötöttek katonai megállapodást Kínával, és vásároltak fegyvereket Oroszországból. Ezek részben Szaúd-Arábia erősödésére adott válaszok voltak, részben pedig Trump csapatának korábbi “rezsimváltási” fenyegetéseire adott reakciók. Hillary is háborús szándékairól beszélt, így az ajatollah bölcsen arra számított, hogy mindkét pályázó veszélyes lesz majd Teherán érdekeire, függetlenül attól, milyen a retorikájuk azzal a nukleáris megállapodással kapcsolatban, amiben ők már eleve nem bíztak.
    Trumppal az élen, a Fehér Házból várhatóan kisugárzó hetvenkedő beszédmód valószínűleg eltörli az Obama-adminisztráció pedánsan diplomatikus és puha fortélyait, fűzi tovább gondolatait a szerző, felfedve az Egyesült Államok végső stratégiáját a maga valójában, ami ugyanaz a rezsimváltási és Irán-ellenes szándék, amely 1979. óta mindig is volt, csak álca nélkül. Trump “kemény” viszonyulása Teheránhoz nem lephet meg senkit, de az, hogy a “mérsékeltek” naiv, Egyesült Államokban megbízó értelmezése kezd teret nyerni az országban és külföldön is, teljesen kiszolgáltatottá teszi őket a hibridháborús destabilizációval szemben. Trump “őszintesége” azonban bizonyítja az ajatollah és “konzervatív” támogatóinak igazát az állam “mély struktúrájából”, s ez befolyásolhatja a 2017-es elnökválasztási kampányt Iránban. Ha Trump kihúzza a szőnyeget a megállapodás alól, vagy folytatja a flörtölést, és/vagy az Egyesült Államok ismétlődően megsérti azt, Róháni kénytelen lesz szakítani a “mérsékeltekkel” a “konzervatívok” javára, vagy az utóbbiak választanak egyet maguk közül, aki remélhetőleg győzni fog. Bármelyik is lesz, az ajatollah fog “utoljára nevetni”, mert visszájára fordíthatja a fiatalok körében mind népszerűbb, és a társadalomban egyre mélyülő törést okozó “mérsékeltek” térnyerését az inkább idősebbek által támogatott “konzervatívokkal” szemben, mely törés sokkal nagyobb politikai krízist eredményezhetett volna, mint a bukott “Zöld Forradalom”.
    Trump ugyanis Koribko szerint nem fogja az Egyesült Államokat olyan rezsimváltási műveletek felé irányítani, mint amilyenek eddig katasztrofális eredményekkel jártak Afganisztánban, Irakban vagy Líbiában, hanem ehelyett kihasználja Obama örökségét, és elősegít egy hibrid háborút. Minden látványos katonai művelet és fegyvereladás csak eltereli a figyelmet erről. Vegyük például a DAIS-t (Iszlám Állam), melyről úgy tartják, hogy az Egyesült Államok körmönfont befolyása alatt van. Trump már többször kifejezte utálatát az irányukban, és nyíltan Obamát, valamint Hillaryt hibáztatta a létrejöttükért. Tanácsadói és kiszemeltjei is a szervezet ellen vannak, nem valószínű, hogy az Egyesült Államok a továbbiakban indirekt módon támogatni fogja őket, mint korábban. Trump el akarja törölni őket, ami ugyan megfosztaná egy értékes eszköztől, azonban más értelmet nyer a helyzet, ha az ellene indított háború ürügyén közelebb mozdítja az amerikai katonai állományt és eszközöket, valamint a klienseket Irán nyugati és keleti határaihoz. Trump nem akar költséges támadást indítani, mint azt Bush vagy Obama tette, de meghosszabbíthatja az alacsony intenzitású terrorellenes műveleteket, hogy álcázza Irán bekerítését. Ez elsőként a DAIS által feldúlt Irakban történhet meg, ahol az Egyesült Államok sikeres királycsinálóvá válhat, ha katonákat küld “Kurdisztánba” és “Szunnisztánba” (Irak szunniták által lakott részére). Afganisztánban Irán határainál hasonló forgatókönyvek valósulhatnak meg a lábát megvető DAIS-ra hivatkozva. A másik lehetőség a kurdok konfliktusa, melyet kihasználva az Egyesült Államok egy “második geopolitikai Izraelt” akar kihasítani magának Észak-Irakban és Szíriában, ami menedékül szolgálhatna a Teherán elleni kurd harcosoknak (Iránban nagyszámú kurd kisebbség él). Irán Kurd Demokratikus Pártja (KDPI) és más szövetséges terrorszervezetek egy “identitási alapon föderalizált” (felosztott) Iránért harcolnak, amely lerombolná ezt a történelem során változatos civilizációt összefogó központosított államot. E veszély miatt húny szemet Irán Törökország kurdok elleni műveletei fölött Délkelet-Törökországban, és ellenzi a kurdok “autonómiáját” Észak-Szíriában. Nem szeretné, ha a DAIS hamvaiból egy terroristákat befogadó, független Kurdisztán emelkedne fel, mint Amerika- és Izrael-barát szomszéd. Trump valószínűleg ezt favorizálná különféle dolgokra (keresztények védelme, DAIS elleni bátor küzdelem) hivatkozva, a kurdoknak járó “jutalomként”.
    A szerző felhívja továbbá a figyelmet egy Nyugaton viszonylag kevéssé ismert problémára is, ez pedig a beludzsok helyzete. Trump folytathatja Obama hibrid háborúját azáltal, hogy előmozdítja a beludzs szeparatizmust Pakisztánban és Iránban. Az Egyesült Államok és India ugyanis egyesítette erőit, hogy meggátolja a Kína-Pakisztán Gazdasági Folyosót (CPEC), és ennek egyik módja, hogy támogatják a szeparatista csoportokat a pakisztáni Beludzsisztánban, amely destabilizálhatja a projekt szélső kikötőjét Gwadarban. Ez nemcsak Pakisztán és Kína számára veszélyes, hanem Iránra nézve is, hiszen “Beludzsisztán” tekintélyes része fekszik Délkelet-Irán két tartományában (Szisztán, Beludzsisztán), ami újabb elkerülhetetlen, leküzdendő aszimmetrikus fenyegetés. Szóval a kurdok nyugaton, a beludzsok keleten, és a DAIS bármely irányból együttesen nagyon kockázatos helyzetet teremtenek, mert Irán körbe van véve ellenségekkel, nem is szólva a Színes Forradalom növekvő veszélyéről, a “mérsékelt” ifjúság ugyanis passzívan elutasítja az elődeik “konzervatív” vallásos patriotizmusát, és egyre magabiztosabban “van tudatában” (indirekt amerikai rávezetés és a társadalomszerkezeti előfeltételek kialakítása által) a “politikai jogainak”.
    Donald Trump tehát Koribko szerint a maszk nélküli Amerika: szemtelen, harcias és fennhéjázó. Azt mondja, amit gondol, ezért Irán polgárai hálásak lehetnek érte, mert nem folytatja a hízelgő, félrevezető és stratégiailag lefegyverző politikát. Az iráni hazafiak egyik legnagyobb felelőssége, hogy észleljék az országukat fenyegető veszélyt, márpedig Trump nem rejtegeti az ellenszenvét. Tudni fogják, hogy nem szereti őket és a hite szerint fog cselekedni, ami egy ébresztés abból az álomból, amit Obama és Hillary bocsátott rájuk, így megelőző intézkedéseket tehetnek.

    • Fergeteg szerint:

      Javítás
      A következő mondatba sajnálatos hiba csúszott:
      “Harmadrészt Trump felemelkedése véget vet a kacérkodó benyomulásnak, mert a megválasztott elnök vissza fog térni az Egyesült Államok hagyományos politikához, támogatva Rijádot és Teheránt, szerinte ugyanis “Irán agresszióját bátorította Obama gyengesége”. ”
      Helyesen:
      Harmadrészt Trump felemelkedése véget vet a kacérkodó benyomulásnak, mert a megválasztott elnök vissza fog térni az Egyesült Államok hagyományos politikához, támogatva Rijádot és Tel-Avivot, szerinte ugyanis “Irán agresszióját bátorította Obama gyengesége”.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.