Döbrögisztán CSAK egy összeszerelde lett!

Tárgyilagosan az összeszerelésről

össz

Szükség lenne szakmai vitára, de ahhoz komoly, megalapozott érvek kellenének

A külgazdasági és külügyminiszter 2017. január 29-én a Kossuth rádió Vasárnapi Újság című műsorában úgy fogalmazott, hogy hazudnak azok, akik szerint Magyarországra az összeszerelő munka a jellemző. Szakmai vitákat általában nem megbélyegző jelzőkkel, hanem érvekkel érdemes folytatni. Ezért szeretnék néhány szakmai érvet felsorakoztatni amellett, hogy Magyarországra miért jellemző az összeszerelő munka.

Először tisztázni kell, hogy mit értünk összeszerelésen. A termékek és szolgáltatások előállításának teljes folyamatát értékláncnak nevezzük. Az értéklánc magában foglalja az ötlet kitalálásától a tervezésen és a legyártáson át a piacra vitelig, az eladásig tartó teljes folyamatot. Ennek a folyamatnak a gyártási szakaszát nevezzük összeszerelésnek. Tágabb értelemben véve viszont nemcsak a gyárakban, a futószalag mellett történő termék-összeállítást nevezzük összeszerelésnek, hanem például az úgynevezett call centerekben, vagyis a telefonos szolgáltatásokat végző munkahelyeken végzett munkát is, csak azt „szellemi összeszerelésnek” hívjuk, hiszen ott is egy valahol megtervezett rendszer egyik munkaszakaszát végzik a munkavállalók.
De mi is a probléma azzal, ha egy országban sok az összeszerelő munka? Az értéklánc mentén a legtöbb új érték a lánc elején, azaz az ötlet megszületésénél, a tervezésnél, illetve a végén, a piacra vitelnél, a marketingnél és eladásnál termelődik, hiszen ezekben a szakaszokban van a legnagyobb szükség a tudásra és kreativitásra. Ezért azok a munkavállalók, akik ezekben a szakaszokban dolgoznak, értelmes, örömteli munkát végezhetnek és magas fizetést is kapnak. A legkevesebb új érték az összeszerelésnél keletkezik. Ezek a munkahelyek elsősorban idegi terhelhetőséget, fizikai erőkifejtést igényelnek. Általában több műszakos munkabeosztást jelentenek, amivel kapcsolatban az orvosok gyakran figyelmeztetnek arra, hogy ez a metódus ártalmas lehet az egészségre, továbbá a legalacsonyabb béreket is az összeszerelő munkahelyeken fizetik. De nemzetgazdasági szinten is káros az összeszerelő munkahelyek nagy aránya, hiszen ezekkel nehezebb a nemzeti szintű gazdasági eredmények szempontjából fontos termelékenység növelése. A termelékenységet ugyanis korunkban leginkább úgy lehet javítani, ha sok a tudásalapú, innovatív munkahely a gazdaságban. Ezek után nézzük meg, hogy állunk az összeszerelő munkahelyek tekintetében Magyarországon!
A Világgazdasági Fórum 2016–2017. évi jelentésében a vizsgált 138 ország esetén az összeszerelési tevékenység arányát két mutatóval méri. Az egyik az értékláncok hossza, a másik az üzleti tevékenységek bonyolultsága.
Magyarország az értékláncok hossza tekintetében a 138 ország között a 113. Ez arra mutat rá, hogy az értékláncok nálunk rövidek, azoknak csak egy szűk szakasza, az összeszerelés van Magyarországon, a legértékesebb eleje és vége, a kutatás és az értékesítés viszont máshol zajlik.
Összehasonlításként érdemes megemlíteni, hogy a lengyelek a 68.-ak, a csehek a 44.-ek és a szlovákok 53.-ak a listán, tehát az értéklánc igényesebb munkahelyeiből is sok működik helyben. A másik mutatóval azt jellemzik, hogy általában mennyire igényesek, milyen mértékben építenek tudásra és kreativitásra a munkahelyek. E tekintetben Magyarország a 113. helyen áll. Összehasonlításképpen: Lengyelország az 54., Csehország a 32., Szlovákia az 55. az országok között, vagyis nálunk a legkevésbé jellemzők a bonyolultabb, tudást és kreativitást is igénylő munkahelyek. Több elemzés is bizonyítja, hogy a többi V4-ország éppen azért hagyott el bennünket a versenyképességi listákon, mert sokkal nagyobb arányban vannak jelen a gazdaságukban az ilyen munkahelyek.
De nézzünk egy másik elemzést, amelyet 2013-ban adott ki az EU vállalkozásokért és iparért felelős részlege. Igaz, ennek az adatai nem teljesen frissek, de nem valószínű, hogy a vizsgált területeken jelentős elmozdulások történtek volna három év alatt.
A tanulmány 28 ország ipari szerkezetét és értékláncait elemzi. Megállapításai szerint a vizsgált 28 ország között a helyi feldolgozóiparban létrehozott hozzáadott új érték nagysága alapján Magyarország a listán alulról a 3. helyen van. A szlovákok 4, a lengyelek 6, a csehek 7 hellyel előznek meg bennünket. Ez is azt bizonyítja, hogy a nagy hozzáadott értékű munka végzése ránk kevéssé jellemző. A feldolgozóiparban gyártott termékek importtartalmának nagysága tekintetében viszont a harmadikok vagyunk a listán, ami arra utal, hogy a cégek behozzák hozzánk a részegységeket, mi pedig azokat késztermékké szereljük össze. Az exportált termékek esetén – tudjuk, ezek jelentős arányát nálunk a járműipar adja – a hazai hozzáadott tudástartalom tekintetében csak három ország teljesítménye rosszabb, mint a mienk. A csehek 4, a szlovákok 10, a lengyelek pedig 22 hellyel előznek meg bennünket. De meg kell jegyezni, hogy e két utóbbi elemzés régebbi adatokra támaszkodik, ezért ezeken a területeken azóta javulhatott is a teljesítményünk. Főleg azt lenne érdemes megvizsgálni, hogy a V4 többi országához képest pozícióink hogyan alakultak.
Végül idézzük a KSH adatait, eszerint 2015-ben Magyarországon az összes foglalkoztatott 54,2 százaléka fizikai munkát végzett. Nyilván ezek között nagy arányban vannak a futószalag mellett összeszerelő munkát végzők. Az elemzéseket folytathatnánk, hiszen fontos, hogy milyen munkahelyek állnak tipikusan a magyarok, közöttük a fiatalok rendelkezésére, és mi kellene ahhoz, hogy ne csak több, de jobb, jobban fizető, az emberek képességeit jobban hasznosító, az életminőséget is javító munkahely legyen Magyarországon. Hiszen valószínűleg az sem véletlen, hogy Magyarország minden jelentős nemzetközi elemzésben a „fejlődő országok” között van, miközben Csehország és Szlovákia már a „fejlett”, Lengyelország pedig egyes elemzésekben a fejlett, másokban a fejlődő országok csoportjában található. Arra sem felesleges felhívni a figyelmet, hogy minél nagyobb egy országban az összeszerelő tevékenységek aránya, annál nagyobb az energiaigény is, hiszen a tudásalapú tevékenységek energiaigényessége nyilvánvalóan alacsonyabb. Továbbá már most gondolni kellene arra is, hogy a digitalizáció és a robotizáció előrehaladtával éppen az összeszerelő munkahelyek fognak a leghamarabb megszűnni.
Összegezve az eddigieket: természetesen mindez nem azt jelenti, hogy Magyarországon csak összeszerelés lenne. Tudjuk, hogy van kutatás, van fejlesztés, és van nagy hozzáadott értéket teremtő szolgáltatás is. De az arányokról érdemes vitatkozni, vagyis például arról, hogy a munkahelyek hány százaléka összeszerelő munkahely, vagy hogy az exportunk hány százalékát teszi ki az összeszerelés miatti import. Ugyanis ezek a tényezők hosszabb távon fontosak a magyar gazdaság eredményessége szempontjából. Ezekről a témákról ezért érdemes lenne valódi szakmai vitákat folytatni, magunkat másokhoz mérve jó megoldásokat keresni. Ehhez azonban nem visz közelebb a címkézés, vagyis az, ha a szakmai problémákat felvetőkre azt mondjuk, hogy hazudnak.
(mno)
Bal-Rad komm: “…természetesen mindez nem azt jelenti, hogy Magyarországon csak összeszerelés lenne. Tudjuk, hogy van kutatás, van fejlesztés, és van nagy hozzáadott értéket teremtő szolgáltatás is…”
-Lásd: A Mekkmester Zrt. alapítványai! Na azok valóban színtisztán döbrögisztáni tulajdonú “műhelyek”! Ezeken kívül…! Lehet hogy akad még egy-kettő! Oszt’ jónapot!
“…valószínűleg az sem véletlen, hogy Magyarország minden jelentős nemzetközi elemzésben a „fejlődő országok” között van…”
-NEM MINDIG VOLT EZ ÍGY!
A szocializmusban Magyarország egy iparilag közepesen, mezőgazdaságát tekintve pedig világszínvonalú fejlettségű ország volt! Kétségtelen tény, hogy mindez SAJÁT GAZDASÁGKÉNT, nem pedig láncszemként-vagy hajtásszíjként-egy transzmissiós multinacionális verkliben.
“…az arányokról érdemes vitatkozni, vagyis például arról, hogy a munkahelyek hány százaléka összeszerelő munkahely, vagy hogy az exportunk hány százalékát teszi ki az összeszerelés miatti import. Ugyanis ezek a tényezők hosszabb távon fontosak a magyar gazdaság eredményessége szempontjából. Ezekről a témákról ezért érdemes lenne valódi szakmai vitákat folytatni…”
-Szakmai vitára momentán NINCS LEHETŐSÉG, ugyanis amíg nincs saját gazdaság!-nincs miről vitatkozni. A GAZDA DÖNT! Ez ugyanis a természetes!
ELSŐSORBAN IS POLITIKAI VITÁRA LENNE (!) SZÜKSÉG, ám jelen társadalmi formációnkban a lehetséges vitapartnerek szerint amúgy minden rendben van a KAPITALIZMUSSAL! Majd kiforrja magát az a kevéske probléma, ami felmerül.
Nyilvánvaló tény, hogy országunk a teljes gyarmati lét legmélyebb bugyrába süllyedt. Oda süllyesztették azok, aki most vitára vannak ösztökélve. SZAKMAI VITÁRA!
Tetszik-vagy sem!-országunknak fundamentális jellegű társadalompolitikai fordulatra van szüksége már csupán a további fennmaradáshoz is. Alapvető politikai fordulatra! Ahhoz pedig egy azt kezdeményező, levezénylő, őszinte politikai erőre.
Ilyen pedig nincs! Az őszinteség okán pedig egyhamar nem is lesz! Azon egyszerű oknál fogva, hogy nincs segítő baráti kéz!
Márpedig egyedül ez a kisemmizett, legyengített ország SEMMIRE NEM KÉPES!
NO EHHEZ KELLENE TÁMOGATÁST SZEREZNI!-NEM PEDIG AZ OLIMPIAI PÁLYÁZAT ELNYERÉSÉHEZ!

 

Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás.
Ha tetszett ez a cikk, oszd meg és/vagy kommentáld a cikket a facebookon, twitteren, hozzászólásokban nagyobb médiafelületeken.
Facebookon: Balrad.com, a Twitteren: @Balradcom
Támogasd a Bal-Rad munkáját pénzadományoddal postai küldemény formájában,
Molnár Erzsébet 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.

vagy paypal utalással:
Kategória: HÍREK | A közvetlen link.

Döbrögisztán CSAK egy összeszerelde lett! bejegyzéshez 12 hozzászólás

  1. Nagy szerint:

    Ha a tegnapi Putyin sajtáótájék.oztatón elhangz.ott közös wag.on gyártást figyelembe vesszük – ami tankgyártást is jelent szükség esetén – az biz.ony kom.oly dol.og. Misk.olc, Győr, Szoln.ok fejlödni f.og.

  2. Gonda István szerint:

    Kérdés persze, hogy a magyar munkaerő képes lenne-e tömegesen átmenni az összeszerelésből a kutatás-fejlesztésbe, értékesítésbe, szolgáltatásba?

    • vitorla123 szerint:

      A kutatás-fajlesztés komoly dolog.Magam kísérleti fizikával foglalkozok.Ma egy kísérleti eszköz legyártása komoly gond.El se vállalják a megszerkesztését,Elég ha egy közönséges karimát kell legyártani ami nem szerepel a szabványtáblázatban.Mert nem olyan kell.Hetekig tartó vita van arról,hogy neme lehetne.Mert nincs hozzá anyag.Pedig csak egy egyszerű karima.Mert nem összeszerelni kell!!!!!!!! Nincs akitől megtanulják a kutatás fejlesztést.Óriási a baj!

  3. furnan szerint:

    A rendszerváltás vesztesei között nem szokás a műszaki értelmiséget megemlíteni. Sokan közülük átmentették magukat, mint “kisvállalkozók”, és egzisztenciájuk érdekében dolgoznak tovább…. de lehetőségeik jócskán beszűkültek, kutatásra, fejlesztésre nincs tőkéjük, sem felszereltségük.
    Az utódaik, a diploma birtokában, eleve külföldi munkavállalásban gondolkodnak….
    (mint az orvostársadalom….)

    Vajon számítottak a jelenségre anno a “megyünk Európába” jelszó hangoztatói ? ?
    Őket mindig is hazaárulónak fogom tartani, bármilyen pártban szívják is az állami költségvetés pénzét….

  4. Tovaris szerint:

    Mint valamikor az iparban dolgozó mérnök – kijelentem, hogy Magyarországon ma kizárólag bérmunka jellegű összeszerelés történik. Nem akarom felsorolni az összes valamikori világhírű vállalatot, ahol nagy létszámú tervezőgárda működött és igen komoly tervező-fejlesztő tevékenységet végeztek. Természetes, voltak olyan vállaltok is, ahol gyengébb volt a műszaki háttér (ezeket emelik ki kizárólagosan a valamikori szocialista ipar bírálói, hogy emiatt is kellett rendszert váltani…:-)))
    A bérmunkának a következő jellemzői vannak:

    1. A beruházást, a technológiát és a gyártmányt a külföldi cég hozza be.
    2. Ennek megfelelően a teljes profitot kiviszi az országból.
    3. A termelés költségeit képező bérek és járulékok kerülnek CSAK Magyarországra, ill. az esetleges iparűzési adó. (emlékszünk még, hogy sokszor ingyen kapták a telket és adót sem kellett fizetni)
    4. A termék fejlesztése csak igen kis részben történik Magyarországon.

    Egy haszna van a bérmunkáknak: Bizonyos viszonylatokban modern technológiával dolgoznak a munkások, ami feltétlenül jó hatással van a munkakultúrára. Ez viszont a bérezésre már nem biztos, hogy igaz.

    • Gonda István szerint:

      “4. A termék fejlesztése csak igen kis részben történik Magyarországon.”
      Azért tudok ellenpéldát is mondani. Pl. a Bosch a Mo.-i fejlesztő csapatát küldi külföldre (pl. az USA-ba a Chryslerhez) az ottani elakadt fejlesztések problémáinak megoldására.

      • Tovaris szerint:

        Ez nem mond ellent annak, amit állítottam: …”A termék fejlesztése csak igen kis részben történik Magyarországon”…
        Tehát csak megerősíti az állításomat.

  5. Tovaris szerint:

    Az még igen nagy baj, hogy a magyarországi szakmunkásképzés valamikori bázisa, a nagyipar hiányzik. A jelenleg itt működő multik csak elenyésző mértékben foglalkoznak szakmunkásképzéssel.
    Mivel néhány évig érettségi bizottságokban is részt vettem, a szakközépiskolákban történő képzés minőségének nagymértékű visszaesését tapasztaltam – a mérnökképzésről meg jobb nem beszélni…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.