Arany János, a jövőlátó

Mit adhat nekünk ma Arany János?

Képtalálat a következőre: „Arany János-kép”

Nemzedékek nőttek fel a versein, rendkívüli szókinccsel rendelkezett – de nagy kérdés, hogyan lehet közel hozni a 21. századi diákokhoz mindezt. Hogyan lehet mai egy 150 évvel ezelőtti vers?

A Kossuth rádió Napközben című műsorában arról beszélgettek, hogyan lehet közel hozni a mai diákokhoz egy több mint száz évvel ezelőtt írt verset; hogyan tudják maguk is átélni azt az életérzést és hitet, amit akkoriban a nagy költő. A műsorban a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársait és Antal Andrea magyar szakos tanárt is kérdezték.
Közelebb lehet hozni a diákokhoz a költőt különféle módszerekkel – a tanárnő véleménye szerint leginkább a balladákkal. A gyerekek át tudják érezni a művek hangulatát és ezáltal magukénak érezhetik…
(Forrás: hirado)
Bal-Rad komm: “…Hogyan lehet mai egy 150 évvel ezelőtti…”-mondjuk “hősköltemény”?
Hát úgy, hogy AKTUÁLIS! Arany János nem csak hogy nagyszerű-EGYIK LEGNAGYOBB-költőnk volt, hanem látnok is!
Mintha 1851-ben már látta volna előre a közel 150 évvel későbbi Magyarország állapotait. A Nagyidai cigányok című “történelmi burleszkjében.”

Képtalálat a következőre: „Nagyidai cigányok-kép”

Amelyben a könnyen hevülő, de állhatatlan cigányhadat a magyar jellem karikatúrájaként fogta fel Arany:
“…Rajongva tűnt elém a sátrak népe: (…)
Dicsőséget szomjaznak minden áron,
De, ha nem kell vér, olcsón is veszik;
Ritka dolog, hogy egyetértsen három;
A holnapot ma bízvást megeszik,,,”
A komikus eposz valamennyi kellékét (segélykérés, seregszemle, haditanács, párbajok, csodás alvilágjárás stb.) fölvonultató műben Csóri vajda cigány logikával gondolkodik és álmodozik:
“…Eljárta eszével Nagy-Cigányországot:
Hogy s mikép vesz ő majd új veres nadrágot,
Amely senkinek még soha testén nem volt
Ánglia-posztóján bársonybul lesz a folt…”
Ám ha valakinek esetleg nem tűnne fel Arany János AKKORI víziója és a NAPJAINK KÖZÖTTI hasonlóság, nekik bátran ajánljuk ezt az igazán szórakoztató, humoros “hőskölteményt”!
“…S oly küzdelemre, mely világcsoda,
Kétségb’esett kacaj lőn Nagy-Ida…”

Hát így lehet aktuális egy 150 évvel ezelőtti MAGYAR KÖLTŐ műve.

 

Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás.
Ha tetszett ez a cikk, oszd meg és/vagy kommentáld a cikket a facebookon, twitteren, hozzászólásokban nagyobb médiafelületeken.
Facebookon: Balrad.com, a Twitteren: @Balradcom
Támogasd a Bal-Rad munkáját pénzadományoddal postai küldemény formájában,
Molnár Erzsébet 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.

vagy paypal utalással:
Kategória: HÍREK | A közvetlen link.

Arany János, a jövőlátó bejegyzéshez 14 hozzászólás

  1. id Kiss László szerint:

    Örömet okoztál nekem bal-rad!
    Bizony Arany nem csak nevében hanem a valóságban is arany volt nekünk magyaroknak! Tegnap itt is megemlékeztek róla – AZ ÖRÖK ZSIDÓ c. verse elemzésével
    itt: vissza hallgathatod: 2017 – 03-03- adása:

    Mivel örömet okoztál nekem, adok egy ajándékot – hogy mivel lehet megfogni a mai fiatalságot – én még fiatal koromban olvastam, már nem emlékszek, hol és arra sem Arany írta Petőfinek – vagy Petőfi Aranynak de idézem emlékezetből, ÉS ÖRÖKRE BELÉM IVÓDOTT!
    Előtted az élet, előtted a pálya, az erőtlen csügged az erős megállja. Tudod az erő mi csoda, akarat – mely előbb vagy utóbb borostyánt arat…” Tisztelettel id. Kiss László

    Admin:
    A ’68-as nyolcadikos ballagási tablónkon ez az Arany-idézet van felírva!

    • id Kiss László szerint:

      Köszönöm kedves admin, ez ilyen rövid Arany idézet, vagy egy verséből való:

      Admin:

      Ez egy idézet Arany János “Domokos napra” című verséből. Nagyon szép vers.

      Midőn szüleid és mind akik szeretünk
      Nyájas köszöntéssel tehozzád sietünk;
      Midőn kedvedért a – bár hiános – család
      Vígan ülte körül innepi asztalát:
      Kedves fiú, hát én mit adjak most neked?
      Egy édes csemegét: hizelgő éneket?…

      Nem! azt én nem adok, te sem várod, hiszem.
      Gaz, ki a Múzsáknak hamis tömjént viszen.
      Szégyen a lantra, mely költött érdem által
      Meggyaláztatni és gyalázni nem átall;
      Minél édesb, annál émelygősb csemege –
      Annál undoritóbb, minél szebb éneke.

      Zengjem érdemeid? oh, azok lehetnek:
      Állasz még küszöbén ifjú életednek;
      Előtted a küzdés, előtted a pálya,
      Az erőtlen csügged, az erős megállja.
      És tudod: az erő micsoda? – Akarat,
      Mely előbb vagy utóbb, de borostyánt arat.

      Áldjad a jó Istent, ki megálda téged,
      Adván őreidül szerető szüléket,
      Adván eszközöket, elhárítni pályád
      -Annyi más futónak nehéz – akadályát.
      Áldjad Istent, hanem óvakodj’, amivel
      Ő álda meg, saját érdemül róni fel.

      Nemes önbizalom, de ne az önhittség,
      Rúgói lelkedet nagy célra feszítsék:
      Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben,
      Ember lenni mindég, minden körülményben.
      Serdülj, kedves ifju… poharam cseng érted! –
      Légy ember, ha majdan azt az időt éred.

      Szeressed hazádat… Oh, a honszerelem
      Most lehet őszinte, igaz, önzéstelen.
      Ne is tőle kívánd, amit ő nem adhat:
      Magadban keressed az édes jutalmat.
      Csillagi nem lesznek, fényes díszjelei:
      Keresztje elég van, – de maga viseli.

      Vess számot erőddel s legjavát, amelyet,
      Leghasznosbnak itélsz, hazádnak szenteljed.
      Vagyon sok szüksége, sok fogyatkozása:
      Bárhol állj, csak tőled előmentét lássa.
      Serdülj, kedves ifju – habzó kelyhem dagad –
      A haza igényel munkás, hű fiakat.

      S ha talán, az érzés tengeréhez jutva,
      Néked a szelíd lant tisztessége jutna:
      Hass! buzdíts! egyesíts! hogy osztály ne légyen
      Köztünk, hol magyar szó, honfiérzet – szégyen.
      Virág a költészet… egy nép irodalma:
      De ha nem virágzik, nem is terem a fa.

      Ha pedig a tettdús férfikor elhíván
      A lanttól, komolyabb munkásságot kíván:
      Ne feledd, mily gyönge ama virág bokra,
      Van szüksége közös ápoló karokra.
      Serdülj, kedves ifju – még egyszer a kelyhet! –
      Nőj eléggé nagyra – betölteni helyed!

      • id Kiss László szerint:

        Hálás köszönetem mégegyszer – ez a vers – idézek belőle:

        “…Ember lenni mindég, minden körülményben.
        Serdülj, kedves ifju… poharam cseng érted! –
        Légy ember, ha majdan azt az időt éred.

        Szeressed hazádat… Oh, a honszerelem
        Most lehet őszinte, igaz, önzéstelen….”

        “….Vess számot erőddel s legjavát, amelyet,
        Leghasznosbnak itélsz, hazádnak szenteljed.
        Vagyon sok szüksége, sok fogyatkozása:
        Bárhol állj, csak tőled előmentét lássa.
        Serdülj, kedves ifju – habzó kelyhem dagad –
        A haza igényel munkás, hű fiakat….”

        erről van szó! köszönöm még egyszer már mióta kerestem – tisztelettel id. Kiss László

  2. if szerint:

    Arany János alábbi két versét is érdemes elolvasni:
    1.
    Majd, ha látod, érzed a nyomort,
    Melyet a becsület válla hord;
    Megtiporva az erényt, az észt,
    Míg a vétek irigységre készt
    S a butának sorsa földi éden:
    Álljon a vallás a mérlegen.
    Kis kacsóid összetéve szépen,
    Imádkozzál, édes gyermekem.
    És, ha felnövén, tapasztalod,
    Hogy apáid földje nem honod
    S a bölcsőd s koporsód közti ür
    Századoknak szolgált mesgyeül:
    Lelj vigasztalást a szent igében:
    „Bujdosunk e földi téreken.”
    Kis kacsóid összetéve szépen,
    Imádkozzál, édes gyermekem.
    (Fiamnak, 1850.)

    2.
    Közönyös a világ… az élet
    Egy összezsúfolt táncterem,
    Sürög-forog, jő-megy a népség
    Be és ki, szűnes-szüntelen.
    És a jövőket, távozókat
    Ki győzné mind köszönteni!
    Nagy részvétel, ha némelyikünk
    Az ismerőst… megismeri.
    Közönyös a világ… az ember
    Önző, falékony húsdarab,
    Mikép a hernyó, telhetetlen,
    Mindég előre mász s – harap.
    S ha elsöpört egy ivadékot
    Ama vén kertész, a halál,
    Más kél megint, ha nem rosszabb, de
    Nem is jobb a tavalyinál.
    (Kertben, 1851.)

  3. "Szélsőjobb" :D szerint:

    Admin, le a kalappal!

  4. V.kutya szerint:

    Istenemre, már azt hittem, Adminből előjött az Ember, valami rejtélyes esemény, vagy valamilyen más gyógyszer mellékhatásaként.
    Arany Jánost cigányozásra felhasználni egy magát kommunistának valló oldalon, ez azért elég extrém dolog!
    Az Istenért, ha már Arany, annyi mindent lehetne elővenni, ezer mást, maradandót!
    A bólogató eperfát, a parasztot a kocsirúddal, a halálba menő bárdokat, vagy épp a szabadság véres napjait (elnézést, nem néztem meg pontosan a forrást), bármit, ami ma itt nekünk aktuális, aminek valódi üzenete van egy ilyen gyönyörű tavaszi napon, estén!
    Másképp fogalmazok, és ez valóban nem kekeckedés: kérdezz meg 1000 embert, mi (vagy ki) jut eszébe Arany Jánosról! 20 millát annak, akinek a Nagyidai Cigányok!
    Le a kalappal, én is azt mondom, ez nem kevés produkció volt, nekem sohasem jutott volna eszembe, pedig valódi (!!!!) szavaló versenyen is jártam, igaz, József Attilából, de tök mindegy!
    De ha már Arany, és ha már (a nagy számok törvénye okán) járnak ide “véletlen” olvasók, ne gondolják, hogy ez itt egy afféle “vörös kurucinfó”, akinek még Arany is egy ok arra, hogy jót cigányozhassanak, szóval, az én adalékom a témához:
    ***
    Epilógus

    Az életet már megjártam.
    Többnyire csak gyalog jártam,
    Gyalog bizon’…
    Legfölebb ha omnibuszon.

    Láttam sok kevély fogatot,
    Fényes tengelyt, cifra bakot:
    S egy a lelkem!
    Soha meg se’ irigyeltem.

    Nem törődtem bennülővel,
    Hetyke úrral, cifra nővel:
    Hogy’ áll orra
    Az út szélin baktatóra.

    Ha egy úri lócsiszárral
    Találkoztam s bevert sárral:
    Nem pöröltem, –
    Félreálltam, letöröltem.

    Hiszen az útfélen itt-ott
    Egy kis virág nekem nyitott:
    Azt leszedve,
    Megvolt szívem minden kedve.

    Az életet, ím, megjártam;
    Nem azt adott, amit vártam:
    Néha többet,
    Kérve, kellve, kevesebbet.

    Ada címet, bár nem kértem,
    S több a hír-név, mint az érdem:
    Nagyravágyva,
    Bételt volna keblem vágya.

    Kik hiúnak és kevélynek –
    Tudom, boldognak is vélnek:
    S boldogságot
    Irígy nélkül még ki látott?

    Bárha engem titkos métely
    Fölemészt: az örök kétely;
    S pályám bére
    Égető, mint Nessus vére.

    Mily temérdek munka várt még!…
    Mily kevés, amit beválték
    Félbe’-szerbe’,
    S hány reményem hagyott cserbe’!…

    Az életet már megjártam;
    Mit szivembe vágyva zártam,
    Azt nem hozta,
    Attól makacsul megfoszta.

    Egy kis független nyugalmat,
    Melyben a dal megfoganhat,
    Kértem kérve:
    S ő halasztá évrül-évre.

    Csöndes fészket zöld lomb árnyán,
    Hova múzsám el-elvárnám,
    Mely sajátom;
    Benne én és kis családom.

    Munkás, vídám öregséget,
    Hol, mit kezdtem, abban véget…
    Ennyi volt csak;
    S hogy megint ültessek, oltsak.

    Most, ha adná is már, késő:
    Egy nyugalom vár, a végső:
    Mert hogy’ szálljon,
    Bár kalitja már kinyitva,
    Rab madár is, szegett szárnyon?

    • id Kiss László szerint:

      V.kutya szerint:
      2017-03-04 – 18:49 “…akinek még Arany is egy ok arra, hogy jót cigányozhassanak, …”

      Ki cigányoz itt? Te V.kutya – azt sugallod írásoddal! A magyar a valódi soha nem cigányozik, nem zsidózik – pláne nem magyarkodik! a MAGYAR A VALÓSÁGOT MONDJA ÍRJA, ÚGY MINT ARANY LEGNAGYOBB MAGYAR KÖLTŐ ÍRÓ IS TÖBBEK KÖZÖTT!
      V. kutya megkérdezem én is tőled ki vagy? Mondanád, hogy magyar jó magyarsággal – én meg azt válaszolnám mint SZÉKELY A NÉGERNEK, AKI AZT MONDTA JÓ MAGYARSÁGGAL NEKI, HOGY SZÉKELY VAGYOK – JÓ – JÓ DE AKKOR ÉN KIVAGYOK?

      • V.kutya szerint:

        Az vagyok, aki elé letérdepelhetsz bármikor! Cserébe én nem kérdezem meg, hogy te ki vagy (mert hogy a kutyát sem érdekli!)

        • id Kiss László szerint:

          Látod mennyire nem magyar vagy, ez mellett buta és ostoba – én nem azt kérdeztem tőled furfangosan ha nem azt, hogy akkor én kivagyok? Különben nem vagyok bálvány imádó én a teremtő előtt borulok le és ahhoz imádkozom, hogy tisztítsa meg a földet a káros férgektől amelyek el elszaporodtak! Titkos férgek – arctalanok akik az élet gyökerét rágják – és az élet sorvad – pusztul miattuk! Tudom, hogy fohászom nála meghallgatást nyert és ezen dolgozik – egyensúlyba hozza újból az életet, ahogy megteremtette – és ezt tudomására hozza az ateistának és a nem ateistának is!

          • vitorla123 szerint:

            Mint ateista mondom! Egy orvos,aki tagja a Magyar Munkápártnak és hivő!Nagyon hívő! Azt mondta nekem,hogy azért lép be ebbe a pártbas,mert ami abibliába meg van írva az leginkább a Munkáspárt programjába van benne.Az agyam eldobtam.És tulajdonképpen igaza van.Nem kéne nekünk az istentagadást annyira hangsúlyozni.Mikor azt csináljuk,amit az isten előírt!Híveim kedves proletárok.MUNKAVÁLLALÓK!

  5. petymeg szerint:

    Hogy lehet megszólitani a fiatalokat? hát faszbukon!Sajna!

  6. ficko szerint:

    “Közelebb lehet hozni a diákokhoz a költőt különféle módszerekkel”
    Semmi módszer nem kell ,abból csak baj származik.
    Magyar nyelv és irodalom kell !

    “Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben,
    Ember lenni mindég, minden körülményben.
    Serdülj, kedves ifjú… poharam cseng érted! –
    Légy ember, ha majdan azt az időt éred.”

  7. ficko szerint:

    “Közelebb lehet hozni a diákokhoz a költőt különféle módszerekkel”
    A módszerekkel csak baj lehet !
    Inkább Magyar nyelv és irodalom

    “Nemes önbizalom, de ne az önhittség,
    Rúgói lelkedet nagy célra feszítsék:
    Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben,
    Ember lenni mindég, minden körülményben.
    Serdülj, kedves ifju… poharam cseng érted! –
    Légy ember, ha majdan azt az időt éred.

    Szeressed hazádat… Oh, a honszerelem
    Most lehet őszinte, igaz, önzéstelen.
    Ne is tőle kívánd, amit ő nem adhat:
    Magadban keressed az édes jutalmat.
    Csillagi nem lesznek, fényes díszjelei:
    Keresztje elég van, – de maga viseli.”

  8. vitorla123 szerint:

    Eddig két komentem nem menet át!Gondolom a szerver nagy gondban van!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.