Udvaroncok

Velünk élő Rokonok

Nem vállalt nagy kockázatot Bánki Erik, az Országgyűlés gazdasági bizottságának fideszes elnöke, amikor egy héttel ezelőtt a bizottsági meghallgatást követő zárszavában – még a plenáris ülés döntése előtt – megelőlegezte a monetáris tanácsi tagságot Parragh Biankának.
A parlament ugyanis tegnap 110 kormánypárti szavazattal támogatta a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke feleségének kinevezését a Magyar Nemzeti Bank monetáris politikáját irányító testületbe. A megbízás szakmai szempontból mindenképpen meglepő, hiszen a Nemzeti Közszolgálati Egyetem adjunktusa azt a Cinkotai Jánost váltja, aki három évtizede foglalkozik monetáris problémákkal.

A mód, ahogyan Parragh Bianka bekerült a jegybanki testületbe, jól jellemzi a 2010-es kormányváltás után létrejött – a világháború előtti urambátyám-, majd az 1945 után kialakított elvtársi rendszerre emlékeztető – káderpolitikát, ahol a szakmaiságot minden esetben felülírja az éppen hatalmon lévőkhöz való lojalitás. Gondoljunk csak arra, hogy a Matolcsy–Szemerey unokatestvéri hálózat milyen könnyen jut pozícióhoz és pénzhez, amióta Matolcsy György beleült a jegybankelnöki székbe. A Szemerey Tamás tulajdonában lévő Növekedési Hitelbank például igencsak nagy szeletet szakított ki a jegybank nagyszabású növekedési hitelprogramjából, amelyből bőven jutott a rokonoknak, ismerősöknek. A Szemerey Szabolcs Matolcsy unokatestvér tulajdonában lévő, hárommillió forintos törzstőkéjű Szempont Consulting például 400 millió forintos kedvezményes hitelhez jutott. De a Szemereyné Pataki Klaudia kecskeméti polgármester férjeként is ismert üzletembert bízták meg a 267 milliárd forinttal kistafírozott jegybanki alapítványok által létrehozott Kecskeméti Duális Oktatási Zrt. vezetésével is. Egy másik Matolcsy rokon, Szemerey Gabriella alapítványi igazgatói tisztséget kapott, ráadásként pedig két alapítványi cégben tagja az igazgatóságnak. Sokaknak az is jogosan szúrja a szemét, hogy Matolcsy élettársa, Vajda Zita egy időben komoly fizetést kapott a jegybanktól, s az alapítványoknál is jutott neki szerep.
Miközben a rokonság betelepedett a jól fizető pozíciókba, valakinek dolgozni is kellett, Matolcsy nyilvánvalóan ezért vette körül magát valódi szakemberekkel. Közülük is kiemelkedik Nagy Márton alelnök, akinek nevéhez köthető – sok más program mellett – a növekedési hitelprogram kidolgozása. Egyes vélekedések szerint Nagy azért vesztett pozíciókat az utóbbi időben, mert vállalhatatlannak tartotta az alapítványok tevékenységét, s ezért kihátrált ottani tisztségéből.
De a lojalitás, sőt a szakmai tudás sem jelent garanciát semmire, főleg, amikor Orbán Viktor az oszd meg és uralkodj elvét vallja. Bár nyíltan nem nagyon konfrontálódnak, de köztudott, hogy a gazdaságpolitika két irányítója, a jegybankelnök és Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter között finoman szólva sincs meg az összhang. Vannak, akik egyenesen arról beszélnek, hogy csak a legszükségesebb esetben kommunikálnak egymással. Ám úgy tűnik, hogy a jegybankelnök és a gazdasági miniszter közötti versenyben az előbbi áll nyerésre, pedig az ötletelő Matolcsyval szemben jobb szakembernek tartják Varga Mihályt. Matolcsy erős pozícióját azonban magyarázhatja, hogy Orbán harcos stílusához jobban idomul Matolcsy csapongó egyénisége, illetve az, hogy szakmai érvekre hivatkozva nem nagyon mond ellent a miniszterelnöknek.
Pedig a történelmi tapasztalatok azt mutatják, nem szolgálja az ország javát, ha egy szűk érdekcsoport, az azt körüllengő korrupció határozza meg a fejlődés irányát ahelyett, hogy a nemzet érdekeit szem előtt tartva döntenének a fontos kérdésekben. Ezt már Móricz Zsigmond is megírta a Rokonokban, ahol a dzsentrivilág szereplői mind-mind egy nagy korrupció részesei voltak. A dzsentrivilág elmúlt, a korrupció viszont ma is velünk él.
(mno)
Bal-Rad komm: “…a 2010-es kormányváltás után létrejött – a világháború előtti urambátyám-, majd az 1945 után kialakított elvtársi rendszerre emlékeztető…”
-Nos hát van itt egy aprócska bökkenő ezzel a ’45 utáni időszakkal. Mert bár voltak-kényszerhelyzet lévén-szakmai hibák, azért ’89-re mégiscsak lett itt valami. Amiért a ’90-es Új Rokonok szövetkeztek. És viszik még ma is AZT A VALAMIT! Amit a “hanyag-tolvaj-rokoni-elvtársi rendszerben” ez az ország produkált!
27-28 éve már annak, hogy egy újabb dzsentrivilág társulata formálódik. Tudjuk ugye hogy kik a dzsentrik?
Lecsúszott, urizáló, morális és erkölcsi hulladéknépség!
Lesz újabb dzsentrivilág! A szerencséseknek CSAK AZ ÖNKÉNTES EMIGRÁCIÓBAN!
A kevésbé szerencséseknek Csukotkán vagy más hasonló vonzó helyen! Na ott majd kegyelmesuhamozhatnak, meg uhambátyámozhatnak!

 

Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás.
Ha tetszett ez a cikk, oszd meg és/vagy kommentáld a cikket a facebookon, twitteren, hozzászólásokban nagyobb médiafelületeken.
Facebookon: Balrad.com, a Twitteren: @Balradcom
Támogasd a Bal-Rad munkáját pénzadományoddal postai küldemény formájában,
Molnár Erzsébet 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.

vagy paypal utalással:
Kategória: HÍREK | A közvetlen link.

Udvaroncok bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. stefimrich szerint:

    Csukotka!?Na,azé’ érdemes lenne visszaállítani a Kisfogházat,rendeltetésével egyetemben!
    Rákosi 100 ezer ft felett bitóra küldte a tolvajt!
    56-ban a Rákosi villában egyetlen luxust találtak!
    2,azaz kettő mosógépet!!

  2. János szerint:

    Jól mutatna ez a Bianka pufajkában, amint fél liter olcsó vodkáért sóvárog valami ólombánya öltözőjében.

  3. Sneider Imre szerint:

    Hol vannak már azok a boldog idők, amikor az agyalágyult bohóc Torgyán valamelyik retye-rutyáját a MAlév felügyelő bizottságába juttatta, mondván: régi légügyi családból származik (azaz pl. hajtogatott már papírrepülőt).
    Azért az akkori kedves kegyelt ott még sokkal kisebb kárt tudott okozni az országnak, mint a cikkben bemutatott eset. Hja kérem, változnak az idők, változnak a kegyeltekkel szembeni elvárások.

  4. pedellus szerint:

    ” Tudjuk ugye hogy kik a dzsentrik?
    Lecsúszott, urizáló, morális és erkölcsi hulladéknépség!”

    A wikipédia szerint:
    “2. A dzsentrik Magyarországon az 1867 után birtokukat vesztett, gyakran hivatali, értelmiségi pályát választó nemesek voltak.”

    Ez az időszak viszont a galíciai beszivárgók, migránsok kora, aminek jellemző motívuma a nemesi birtokok általuk való bérlése, majd a tulajdonos kaszinókban történt eladósítása után kótyavetyén való megszerzése. Így váltak lecsúszott, urizáló népséggé a dzsentrik. Hogy hulladéknépség lennének, azt viszont határozottan vissza kell utasítani, mivel ez az egyoldalú ítélet az áldozatokat teszi bűnössé, ezzel pedig felmenti azt az élősködő mentalitású népfajt, amely azóta folyamatosan szipolyozza népünket, jelen cikk alapján az urambátyám rendszer alkalmazásával is. Ez az urambátyám rendszer ugyanis nem a lecsúszott és birtokukat vesztett kisnemesek “szabadalma” volt, hanem a galíciai biboldók érvényesülésének módja. Ugyanis a kisnemesek még az árutermelő gazdálkodás körülményei közt is függetlenek voltak, ezért nem szorultak az urambátyám rendszer segítségére, mivel a spekulációs ügyletekben nettó áldozatok voltak. Ugyanis a spekulációs ügyletek kulcspozíciói felé nekik nem volt semmilyen kapcsolatuk! Az egy tőlük különböző, zárt világ volt! Ez a zárt világ azóta is őrzi zártságát, őrzi érdekérvényesítő mechanizmusát a protekcionizmust, az urambátyám kapcsolatok rendszerének erejét. Ezért felháborító ennek az urambátyám rendszernek az eredetét az áldozatok nyakába varrni! Olyan ez, mint az egyszeri kakaó reklám: “Idd meg a kakaót és fogd rá a nyuszira!” Ez a viselkedés szintén jellemző az urambátyám rendszert meghonosító népcsoportra!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.