“Népünk akaratából…” Nosztalgia vagy útmutatás?

A Csepel Autógyárban megindult az első magyar gépkocsi-futószalag

Népünk akaratából törvényerőre emelkedett immár az új, módosított Ötéves Terv, amely – Pártunk kezdeményezésére – 35 %-kal növeli az öt év alatt eredetileg előirányzott beruházások összegét. Hamarabb valósul meg tehát boldogabb, jobb életünk, mert ezek a beruházások teszik lehetővé, hogy 1954. év végére hazánkban lényegileg megszűnjék elmernek ember általi kizsákmányolása. Amerre nézünk az országban, építkezések folynak: 341 új ipari üzemet létesítünk. Minden 5 napban  új gyár indítja majd meg gépeit!

S mindezt azért tudjuk vállalni, mert dolgozó népünk eddigi munkájával bebizonyította, hogy a szocialista társadalom építésében jóval többre vagyunk képesek, mint amit az Ötéves Terv 1949-es törvénye előírt. Vas Zoltán miniszter, a Tervhivatal elnöke országgyűlési beszédében külön kiemelte az autószakma eredményeit: „A tömegesen előállított új gyártmányok között meg kell említeni a tavaly üzembe helyezett Csepel Autógyár kiválóan bevált tehergépkocsijait, amelyek nemcsak teljesen biztosítják hazai szükségleteinket, hanem exportra is jut belőlük”.
Az új Terv azonban az eddiginél nagyobb eredményeket követel meg az autógyártás dolgozóitól is. Hiszen „… a tehergépkocsi közlekedésnek az eredetileg előirányzott 170 millió árutonna/km helyett – 215 millió árutonna/km-t kell teljesítenie”. És most már a Csepel Autógyárnak kell majd ellátnia 6 hengeres Diesel motorokkal az új, nagy teljesítményű hazai autóbuszokat is, amelyeket éppen a mai számunkban ismertetünk. Ilyen hatalmas követelményeknek az autóipar is csak akkor tehet eleget, ha magáévá teszi az új tervtörvény minden előírását. A 4. § pl. kimondja, hogy: „A munka termelékenységét a gyáriparban az 1949. évi szintről … az előirányzott 50 % helyett 92 %-kal kell emelni”. S ennek a végrehajtását „a termelési folyamatok jelentős gépesítésével, a korszerű gyártási módszerek alkalmazásával és a munkaszervezés megjavításával kell biztosítani.”
A tervtörvény végrehajtásában nagy szerepe lesz tehát annak, hogy a Csepel Autógyár két fontos üzemében: a Motorgyár és a Járműgyár szereldéjében az elmult napokban működésbe lépett a modern autógyártás „korszerű módszere”: a futószalag. Eddig is beszéltünk már az autószakmában „szalaggyártásról”, azonban az csak szalagrendszerű, sorozatos előállítási módszert jelentett. De most már itt kúszik lábunk előtt a láncautomata, amely állandó mozgással, minden emberi energia kikapcsolásával továbbítja a nehéz munkadarabokat a gyártás következő szakaszához.
– Ezt „folyamatos szalag”-nak nevezzük – magyarázza Kólya Tibor mérnök a motorszerelde műszaki vezetője. – Mert a „szakaszos szalag”-gal szemben – ahol az egyes fázisoknál a szalag a szerelés idejére megáll, – itt a lánc szerelés közben is mozog. Ez a mozgás természetesen olyan lassú ütemű, hogy a dolgozó munkáját nem zavarja. Az egész szerelde a szovjet autógyárak tapasztalatai alapján épült. A dolgozók egészségének megvédésére pl. szalag körül a padló nem cementből, hanem parkettából készült, amely nem hideg és olyan tisztaságot tesz lehetővé, hogy a legrövidebb időn belül már itt is – akárcsak a nagy szovjet gyárakban – fehér köpenyben lehet majd dolgozni.
Nők a futószalag mellett
A szalag, azzal, hogy mentesíti a dolgozót a sok szaladgálástól, megszilárdítja a munkafegyelmet. Mindenki pontosan be tudja osztani mozdulatainak idejét. Minden ütem mellé asztalkát állítanak, hogy az anyag és a szerszámok kezelését kényelmesebbé tegyék. Kifejleszti a szalag a dolgozó speciális tudását, amelynek hasznosításával elősegíti a gyártás ütemében az általános emelkedést. Az egész munkafolyamat az eddiginél kevesebb munkáskezet igényel s így a szerelde ezentúl több műszakban dolgozhatik. És végül, de nem utolsósorban: lehetővé válik, hogy új és új munkahelyekre állítsanak be nőket, miután a szalag mentén betanított munkások is elvégezhetik a legtöbb, eddig szakmunkást igénylő műveletet. A dugattyú behelyezését és az olajpumpa felrakását például máris két nő végzi: Raposa Malvin átképzős és tanítványa, Metzger Józsefné.
– Néhány hónappal ezelőtt még földmunkás voltam Tolna megyében – meséli Metzgerné. – Két hete kerültem be a gyárba és örömmel tapasztalatom, hogy a Minisztertanács legújabb határozatának szellemében – külön gonddal támogatják itt az új munkakörbe került nőket.
– Mennyivel könnyebb a mi harcunk, mint a koreai asszonyoké! – szólt közbe Raposa Malvin, aki a napokban jött vissza két hónapos pártiskoláról. – Mint népnevelő, igyekszem tudatosítani ezt asszonytársaimban, akik egész szép összeget gyüjtöttek össze a koreai gyermekek megsegítésére.
A következő munkaszakasznál Horváth Lajossal beszélgetünk. A szelepállítás és a szívócső felszerelésénél azelőtt csak 105-110%-ot tudott elérni; mióta azonban a szalag mellett dolgozik, 300-330% a teljesítménye. Lelkesen magyarázza:
– Eddig ide-oda kellett szaladgálnom a munka után; most mindent kézhez készíthetek magamnak és a „holt időt” majdnem teljesen kiküszöbölhettem. Eddig a motort is magunk mozgattuk, ez fizikai erőkifejtést is igényelt és naponként kiszámítható időt rabolt el; most kezem alá gurul a motor s csak a munkámmal kell törődnöm.
A főszerelő-csoport vezetője, Kiss Frigyes, ehhez csak annyit tesz hozzá: „Tulajdonképpen mindössze néhány napja működik a szalag, de az egész csoport 108%-os átlaga máris kb. 145%-ra emelkedett…”
A járműgyár szalagjánál
Fodor Antal fődiszpécser (munkairányító) kalauzol bennünket. Ez „vontatószalag” – halljuk – és valóban: az alváz és a futómű már kerekeken kerül a láncra. Az első ütemben szerelik fel a motort s a kardántengelyt – és 12 ütem mulva teljesen készen gurul le a kocsi a szalagról.
– A gyártásnak ezt a végső szakaszát eddig is 12 ütemre osztottuk – tájékoztat a fődiszpécser; – de ha egyik alkatrész nem került hozzánk idejében, a dolgozók megváltoztatták a műveleti sorrendet, ami feltétlenül a munkafegyelem rovására történt. A szalag tervszerűbbé teszi a kapcsolódó üzemek munkáját is, mert kényszeríti őket a szállítási ütem betartására. Kiküszöböli a torlódásokat, illetőleg lemaradásokat: biztosítja az egyenletes, folyamatos gyártást.
Radványi Imre szerelőlakatos, aki a láblemez beszerelését végzi, először nem a szalagról beszél. Sok egyéb mondanivalója is van:
– Ezekben a napokban csőstől zúdultak rám az örömteli események – meséli … és szavainál érezni, hogy erőlteti magára a nyugodtságot. – Május 1-jén kaptam meg a sztahanovista oklevelet és ugyanaznap osztották ki az első „Békeharcos gépkocsivédnök” jelvényeket, amelyet én azért érdemeltem ki, mert 4 hónappal előre dolgozom és újításaimmal jelentős megtakarítást érek el. Ezzel egyidejűleg áprilisi munkám alapján, nekem adták át a „Gyár legjobb lakatosa” vándorzászlót, amellyel még pénzjutalom is jár. És mindehhez hozzájött még az az öröm is, hogy – megindult végre a szalag. Mert ez az egyenletes munka olyan általános emelkedést tesz lehetővé, hogy egyénileg is többet fogunk keresni, és – ami mindennél fontosabb: az egész gyár termelékenysége emelkedni fog. Ez pedig azt jelenti: még több autót adhatunk a béke védelmére, boldogabb jövőnk biztosítására.
A gyár kollektívájának egésze mindent el is követ e cél érdekében: felemelt tervüket áprilisban is 99,6%-ra teljesítették. Még mindig akadnak azonban, akik nem gondolkoznak elég öntudatosan, nem látják be, hogy a munkafegyelem legcsekélyebb megbontása, a legkisebb arányú késés, vagy a munkaidő megrövidítése csökkenti a terv, a béke terve túlteljesítésének lehetőségeit s a fegyelem megsértője ezzel akaratlanul is az ellenség táborába kerül.
Mert meg kell érteni
Radinka Ferenc segédmunkás sem gondolt erre, amikor 25 perccel a műszak befejezése előtt igyekszik a Motorgyár öltözőjébe. Hangosan olvassuk az öltöző bejárata feletti tábla szövegét:
„Szaktárs! Te a béke ellensége vagy. Miért nem dolgozod ki a 480 percet?” – és a fiatal esztergályosjelölt szégyenkezve hallgatja. Igen, hát – úszóedzés lesz és szerette volna elérni a korábbi vonatot… Pedig – így vallja – mást is szeretne elérni Radinka Feri. DISz-tag, aki példaképének tekinti a Komszomol hős fiataljait, és szeretne sztahanovista lenni és azután – egyszer – párttag. És itt, az öltöző bejáratánál, együtt kiszámítottuk, hogy mai elfecsérelt munkaidejében majdnem teljesen megmunkálhatott volna egy főtengelyt…
Lukács Teréz későnjövésével veszített ugyanennyi időt. Ma reggel összesen heten kezdtek később a munkához a Motorgyárban 20-40 perces késésekkel: ez ezúttal 3½ óra kiesést jelent a magyar autógyártás termelési idejéből. És folytathatnók tovább a számítást…
“A szakszervezetek nem tettek meg mindent, hogy érvényt szerezzenek a kormány határozatainak a munkafegyelem szigorú betartása terén” – mondotta Apró Antal, a SzOT főtitkára, a terv parlamenti tárgyalásakor. Sütő Lajos, a Motorgyár műhelybizottsági titkára is belátja ezt és ma már igyekszik személy szerint felkeresni naponta mindenkit, akiről ilyenirányú panaszt hall, hogy nevelőmunkával meggyőzze őket eljárásuk helytelenségéről. De a vállalat vezetőségének, szükség esetén, élnie kell a fegyelmezés jogával is! Mert meg kell érteniök a kevésbbé öntudatosaknak is, hogy a módosított terv megvalósítása megköveteli, hogy: „… a dolgozók széles tömegei fokozott áldozatkészséggel, öntudatosan és f e g y e l m e z e t t e n dolgozzanak a terv felemelt célkitűzéseinek megvalósításán.” A terv pedig – törvény. Eddigi eredményeink biztosításának, szebb jövőnk elérésének, békénk megvédésének legfontosabb törvénye.
(automotor)
Bal-Rad komm: Mosolyoghatunk vagy undorkodhatunk. Nosztalgiázhatunk vagy szörnyülködhetünk. Ki-ki kedve szerint! Tűnődhetünk, hogy szenvedés volt vagy országépítés?
Egy biztos: HŐSKOR VOLT! Amit “AKKOR”-de tán azóta sem-értenek meg nagyon sokan.
Talán mostmár-jelen helyzetünkben-segít megérteni: HONNAN INDULTUNK, hová jutottunk?
Talán segít megérteni, hogy MIT IS KELL(ene) CSINÁLNUNK!
Egy olyan országban, ahol még a szlogent-“szebb jövő…”-is ellopták!
De lassan már el kell döntenünk: NOSZTALGIÁZUNK VAGY ÚJRAKEZDÜNK?!
Nincs harmadik út, és csak egyetlen-utolsó-az esély! (Ha egyáltalán még van esélyünk!)

“Népünk akaratából…”

 

Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás.
Ha tetszett ez a cikk, oszd meg és/vagy kommentáld a cikket a facebookon, twitteren, hozzászólásokban nagyobb médiafelületeken.
Facebookon: Balrad.com, a Twitteren: @Balradcom
Támogasd a Bal-Rad munkáját pénzadományoddal postai küldemény formájában,
Molnár Erzsébet 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.

vagy paypal utalással:
Kategória: HÍREK | A közvetlen link.

“Népünk akaratából…” Nosztalgia vagy útmutatás? bejegyzéshez 11 hozzászólás

  1. Élőfa szerint:

    Népünket már olyannyira elhülyítették, hogy egységes és valódi jólléte és üdve számára már föl sem fogható elvont fogalom lett.

    Ezért én inkább Isten kérem, hogy az Ő, Isten, és a Haza dicsőségére emelje fel újra népünket, nemzetünket, Hazánkat.

  2. Big szerint:

    Népünk akaratából felépítettünk mindent a hollókosztosoknak!Jól élnek belőle!Ez tény.

  3. id Kiss László szerint:

    Kedves Admin kérdezem tőled, hogy valós e a lent ide másolt írás eleje – a többit Lakatos úr oldalán elolvashatjátok aki akarja! Vagy egy újabb Kádár rendszert gyűlölővel van dolgunk?
    Lakatos PáL: A milliárdos Kádár-fattyak felejtenék Tengizt-
    A „rendszerváltókat” nem rendíti meg még a kínhalál sem

    Végeláthatatlanul hosszú sorban vánszorognak el mellettem, a nemlét országútján Csernobil, Orenburg és Tengiz halottai. A féktelen közöny és felelőtlenség kifosztottjai. Erkölcseikben tiszták, holtukban hite hagyottak. A szenvedés utolsó óráiban magukra maradtak, akiknek zsebeit, még a koporsóban fekve is kiforgatták Kádár egykor hű vazallusai, az eszme tovább éltetői, a hajdan volt, tolvaj trükkjeikkel ma milliárdossá lett KISZ-hercegek. A lelkiismeret náluk mindig is hiánycikk volt, a szolidaritás meg üres szólam csupán. Kiüresedett szavak hagyják el szájukat, szív nélküli mondatok hazug alakzatát alkotva. Hiteltelen önjelölt fővezérek ők, akiknek a „baka” becsületessége fölösleges kolonc csupán. Számukra a becsület szemétre dobandó cicoma. A mindennapok prostituáltjai, a politika kéjencei, akik fölé nemesednek még az utcasarkon bájaikat kínálgatók is.

    Most már hetek óta sorjáztatom egymás után az állami „gondoskodás” áldozatainak neveit. Az egykori Szovjetunió mementójaként örökül ránk hagyott, Csernobilban, Orenburgban, Tengizben elhalt magyarjaink kegyetlen sorsát, s az életben maradottak fájdalmasan és vádlón csöndes jajgatását….”

    Admin:

    Őszintén szólva nem tudom! Egy időben lehetett hallani arról, hogy rákos megbetegedések fordultak elő AZ ÁTLAGNÁL NAGYOBB SZÁMBAN a Tengizben, Orenburgban dolgozó magyarok között. (Hogy Csernobil hogyan kerül a felsorlásba?-szintén rejtély számomra!)

    Biztosan voltak ilyenek! Hallottam magam is méltánytalanságokról. Hogy ezek valósak voltak vagy sem?-megintcsak nem tudható.

    Lakatos Pálról csak annyit: “megbítható, jó munkatársa” volt a Magyar Rádiónak. Ha jól emlékszem a “Falurádió” főszerkesztőségéig vitte. A rendszervátás UTÁN nagy demokratává lett. (Csakúgy mint Bencsik.)

    De a konkrét esetre vissza: LEHET HOGY VOLTAK rákos megbetegedések és méltánytalanságok. (Most is vannak!) De nem hiszem, hogy tömeges lett volna. Arról nem lehet hallani.

    Ha úgy vesszük, akkor Magyarország energiabiztonságáért ÍGY IS fizettünk!

    Ki-ki döntse el szíve szerint ezt a kérdést. Én magam a ’70-es években láttam több katonahalált laktanyán belül-kívül. Békeidőben.

    Az én véleményem-bár meglehet szubjektív-az, hogy egy szimpla, szokásos-büdöskomcsizás ez Lakatos, A VOLT PÁRTTAG részéről!

    • id Kiss László szerint:

      Köszönöm kedves admin a válaszát – de nekem is úgy rémlik voltak elhalálozások TENGIZ KAPCSÁN IS!

      • Jakócs Gábor szerint:

        Idős Kiss Lászlónak!(Egyébként mennyire idős?)Ahol tömegével emberek dolgoznak és viszonylag veszélyes helyeken ,ott bizony emberek is meghalhatnak,akár sima betegségben is!A jelentkezők pedig tudták ,hogy nem hotel szobákban kell kártyázniuk,hanem kiemelt bérekért teljesíteniük is kell!Ez Tengizre vonatkozik!Csernobilban az ukránok felelőtlensége is nagyban hozzájárulhatott a katasztrófához!Sajnos most látszik igazán,milyen egy szedett vedett népség az ukrán!

      • vitorla123 szerint:

        Ez a megoldás:Sztálin:3. Harmadszor, szükséges, hogy elérjük a társadalom olyan kulturális fejlődését, amely biztosítja a társadalom minden tagjának fizikai és szellemi képességeik mindenoldalú fejlesztését, hogy a társadalom tagjai olyan képzettséget szerezhessenek, amely elegendő ahhoz, hogy a társadalmi fejlődés aktív tényezőivé váljanak, hogy szabadon választhassanak foglalkozást, s ne legyenek a fennálló munkamegosztás miatt egész életükre egy bizonyos foglalkozáshoz láncolva.
        Mi szükséges ehhez?
        Helytelen lenne azt gondolni, hogy a munka mai helyzetének komoly megváltoztatása nélkül elérhető a társadalom tagjainak ilyen komoly kulturális fejlődése. Ehhez mindenekelőtt leg-alább is hat, majd öt órára kell csökkenteni a munkanapot. Erre azért van szükség, hogy a társadalom tagjai megkapják a mindenoldalú képzettség megszerzéséhez szükséges elegendő szabadidőt.

    • "Szélsőjobb" :D szerint:

      Admin
      Két barátom is dolgozott kint a 80-s években Tengízben. Mindketten leukémiában haltak meg hazajövetelüket követő 2-3 év múlva.
      Véletlen?

  4. "Szélsőjobb" :D szerint:

    A teljesség kedvéért!

    A maradék “Csepzonokra” akinek még vanmég most is úgy vigyáznak, mint a szemük fényére. Korának legjobb teherautója volt. még a ruszki Molotov is csak messziről jelenthetett neki. 🙂
    Fejleszteni kellett volna tovább. Sajna a KGST volt az, amelyik elsőnek odatett a magyar gépjárműgyártásnak. Személyautót, kisautót (pedig számos sikeresnek ígérkező, a Trabinál jobb koncepcióink voltak – Tavasz – Balaton – Tünde) nem gyárthattunk. A később 70-s évek végén utoljára gyártott Csepel STAR “közepes” teherautónk hiába volt fényévekkel jobb és korszerűbb az IFA-nál, vagy a PRAHA teherautónál, jobb és gazdaságosabb a ZIL-nél, a KGST országai mégsem engedték a szocialista belpiacra dobni, sőt a közös egyezmény alapján nem is exportálhattuk azt. A Pannónia motorkerékpár gyártását is be kellett szüntetnünk az orosz Ural, Dnyepr, az NDK-s MZ, és a Csehszlovák JAWA miatt. Ugyanerre a sorsra jutott a Panni robogónk is, ami helyett kaptuk a Babetta, Jawa Mustang, Simpson, Werhovina, Riga, Komár kismotorokat a hazai “helyett”.
    Szóval most ne akarjunk itt “horvátedézni”, a MAN motoros RÁBA teherautóinkkal, meg Ikarus buszozni.
    A KGST anno ugyanaz volt mint most az EU piac. Diktátum!

    Aki nem vakhülye, vagy vakfanatikus az ezzel tisztában van!

    • vitorla123 szerint:

      Igazad van! Figyelmen kívűl hagyod az az árversenyt.Soha nem lehetett volna motororizálni a magyar társadalmat az olcsó Trabant és az olcsó zsiga nélkül. Nagy szerepe volt a motorizációnak a randszerváltásban.Ugyanis azt hittük,hogy a verda olcsósága természetes dolog.Meg a benzin és gázolaj ingyen van.Mára világos,hogy a motorizáció a nagyvárosok rémévé vált.Ugyanakkor a fiatalok és a mi nemzedékünk (70 éveseké) alapjaiban alakúlt át a motorizáció hatására.Sztálin nem véletlenűl hagsűlyozta a gépesítés autó,traktorok,harckocsik,rakéták,atomfegyvergyártás szükségességét és mindenek előttiségét.Utódai a kibernetikát burzsoá áltudománynak minősítették és ezzel megállították a szocializmus fejlődését ami a bukás oka.Az a csődtömeg,ami ma Magyarországon kialakúlt,a jól szervezett szocializmus ,a gépek kapacitásának 100-ad részét kihasználó termelési szerkezet következménye.Csak egy példa.1/+ annyi sertés van mint akkor Akkor sorba álltunk húsért,ma ez az 1/3 résznyi telített piacot eredményez. Gyakorlatilag éhezés van!
      Más kérdés a Tengíz! A fiam kint dolgozott azon a beruházáson.Nem számolt be ilyen problémákról.Ami ott gond volt az az ital.Ami mindenhol komoly egészségkárosodást okoz.Idehaza is meg bárhol a világon.
      Lényeg az,hogy öt óra munkaidő azért kell,hogy a munkavállaló a munkaerejét, aminek alapja a tudás,karba tudja tartani.Magyarul tudjon naponta tanulni. Tíz, tizenkét óra után ez nem megy.Ezért mennek a fiatalok mosogatni,WC-t pucolni Londonba.Mert 4 órát dolgoznak és megélnek.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.