Mertünk nagyot álmodni! Csakhát…

Fordítva sült el a kormány csodafegyvere – Magyarország lemaradt a régióban

Az elmúlt hónapokban újabb és újabb rekordot dönt a magyar foglalkoztatás, a munkaerőhiány egyre nagyobb probléma – mutat rá most megjelent Inflációs jelentésben az ismert problémára a Magyar Nemzeti Bank. A fogyatkozó munkaerőnél is nagyobb probléma, hogy a növekvő foglalkoztatás mellett a magyar munkaerő termelékenysége drasztikusan csökkent az elmúlt években, a régióban az utolsó helyre került Magyarország.

2016 utolsó hónapjaiban is folytatódott a foglalkoztatás bővülése, a munkanélküliségi ráta 4,5 százalékra csökkent már tavaly – olvasható az MNB múlt héten publikált Inflációs jelentésben. A foglalkozás bővülésnek már-már több éve három forrása van: a versenyszféra egyre nagyobb munkaerőigénye, a külföldi munkavállalás és a közmunka.
Ehhez csatlakozott fel tavaly az utolsó hónapokban az állami szféra – a közmunkásokon túl – olvasható a jelentésben. Ezen folyamatok következtében a munkanélküliségi ráta az egyik legjobb a régióban – egyedül csak Csehország előzte meg a magyar gazdaságot.
A magyar foglalkoztatási csoda azonban kellemetlen mellékhatásokkal jár, a magyar munkaerő az elmúlt 12 évben elveszítette termelékenységét, versenyképességét, még pontosabban a 10-12 évvel ezelőtti szinten konzerválódott, sőt csökkent, miközben a régió többi országa elhúzott mellettünk. A vízválasztó év a 2008-ben kitört gazdasági válság volt – amely mindegyik V4 tagállam foglalkoztatásban törést hozott. Ám míg a V3-ak 2008-as válságból kilábaltak, Magyarországon ez elmaradt.

A munkatermelékenység Magyarországon a válság éveit követően is csökkent, ám hiába indult 2010-2011-ben emelkedésnek az mind a mai napig nem érte el Magyarország esetében a válság előtti szintet – olvasható a jelentésben. Az egy munkaórára jutó munkatermelékenységben jobb a helyzet, ez a mutató a válság előtti szintre tudott emelkedni 2010-2011-re, ám azóta nem javult a mutató. A többi visegrádi országban az egy munkaórára jutó termelékenység az elmúlt években fokozatosan javult és jelenleg is meghaladja a válság előtti szintet.

Más számokat produkál a versenyszféra
Egészen más a helyzet ha a versenyszférát külön vizsgáljuk, bár itt sem túl rózsás a kép, hisz 2016-ban éppen, hogy meghaladta a versenyszféra munkatermelékenysége a válság előtti szintet. A versenyszférán belül két fő szektor – a feldolgozóipar és a piaci szolgáltatások – két teljesen eltérő képet mutatnak munkatermelékenység szempontjából – írják az MNB elemzői.

A magyar feldolgozóipar termelékenysége a válságot követően visszaesett, amit gyors felpattanás, majd 2011 óta tartós növekedés követett, igaz ez a lendület 2016-ban megtört, ám még így is jóval – 15 százalékkal – a meghaladja a válság előtti szintet. A 2016-os törés a feldolgozóipar növekvő béreivel magyarázható – ebből a szempontból nem sok jót ígér 2017 sem. A piaci szolgáltatásoknál viszont teljesen más a kép: a szektor termelékenysége folyamatosan romlott, így érdemben a válság előtti szint alatt tartózkodik a mutató.

Tartósan leszakadhatunk
Az okok összetettek: a romló termelékenység mögött egyszerre húzódik meg a tőkeberuházások visszaesése, a “humán tőke nem megfelelő minőségű bővülése” (magyarán a nem megfelelően képzett munkaerő, a felnőttképzés hiánya – a szerk), az alacsony innováció – írja az MNB. Emellett rombolta a termelékenységet az idősek foglalkoztatásnak korlátozása, a közfoglalkoztatás drasztikus kibővítése. Ez utóbbi új munkaerőt hozott ugyan a munkaerőpiacra, ám azok képzetlenek, tapasztalat nélküliek voltak – így a foglalkoztatás növelésével párhuzamosan nem meglepő módon romlott a termelékenység.
Megoldással nem szolgál az MNB sem, de megjegyzik, hogy mivel a termelékenység nem javult az elmúlt években, ami már rövid de hosszabb távon is kockázatot jelent. Hosszabb távon ugyanis a termelékenység a növekedés egyik legfontosabb forrás lenne – vagyis az alacsony termelékenység a magyar gazdaság felzárkózást veszélyezteti.
Váltani kellene
Közmunka-programot már annak 2011-es életre hívása előtt is alkalmaztak a kormányok, ám igazán tömegessé az Orbán-kormány tetté. Míg 2006 előtt évi 30-40 ezer fő vett részt ilyen foglalkoztatásban ez 2010-re megközelítette a százezret, 2016 pedig meghaladta a 200-250 ezer főt. Ez a hatalmas tömeg a versenyszféra számára természetes munkaerő-tartalék, ám a képzettség, a munkatapasztalat hiánya komoly hátráltató tényező. Mindenesetre még inkább rendelkezésre áll ez a tábor mint munkaerőforrás, mint többszörös bérért a fejlett EU-országokban munkát vállaló magyarok csoportja, ami rövid távon reménytelen vállalkozás.
Épp ezért igyekszik a kormány támogatással segíteni a volt közmunkások foglalkoztatást, bár ez eddig nem volt jellemző, de az elmúlt hónapokban a közmunkások száma enyhe csökkenést mutat – ezzel párhuzamosan nőtt a versenyszféra foglalkoztatása. A közmunka 2011-es feltámasztásakor a kormányzati célok között szerepelt, hogy ez a foglalkoztatási forma átmenetet képezzen a tartós munkanélküliség és a versenyszférába való belépés között. A tömeges átlépések ideje ezekben a hónapokban jött el.
A GKI legfrissebb konjunktúraelemzésben is rámutat, hogy nagy a szakadék a közmunkások nyújtotta lehetőségek és a versenyszféra elvárásai között: a közmunkában foglalkoztatottak többsége képzetlensége és tapasztalat-hiánya miatt nem alkalmas szakmunkás-hiány enyhítésre. Ezzel együtt is valószínűsíthető, hogy az ambiciózusabb közmunkások megragadják a kínálkozó piaci lehetőségeket – már csak a hatalmas bérkülönbség miatt is, ami a közmunkások 50 ezerforintos havi bére és a munkaerőrpiacon megszerezhető fizetések között van. Ráadásul kormány meghirdetett programja szerint az a közmunkás, aki szerződésének lejárta előtt elhelyezkedik a közszférában a közmunkás hónapjaira bónuszt (havi 22800 forintot) kap.
(napi.hu)
Bal-Rad komm: “…TARTÓSAN LESZAKADHATUNK…”
-HA EZ A CÉL, AKKOR TELJESÍTJÜK!
Aligha kérdéses ma már bárki számára is, hogy a mi országunk lett leginkább kifosztva-ellehetetlenítve a rendszerváltott országok közül. Véletlen lett volna?
Azt még csak el lehet hinni, hogy a rendszerváltás utáni nagy spontán szabad rablás mohó, önös érekeket szolgált, és politikai meggondolatlanság okozta.
Ám azt már nehéz a véletlen vagy a meggondolatlanság számlájára írni, ami a szociálpolitika terén végbement.
Az önálló magyar gazdaság és annak piacainak felszámolása a szakképzés összeomlását hozta. Az ezzel párhuzamosan bevezetett majd fölpörgetett elvtelen szociálpolitika áldásaként megjelent egy SEHOL NEM KÉPEZHETŐ, ÉS ARRA NEM IS HAJLÓ deviáns, öntörvényű réteg, amely azóta is csak duzzad. Foglyul ejtve a csak rövid távban gondolkodni képes, haszonleső politikát. HISZEN VÁLASZTÓJOGGAL RENDELKEZNEK!
A 2008-as pénzügyi és gazdasági világválság egy ilyen Magyarországra csapott le!
A kaput a hasznosítható, értékes tudással rendelkező fiatalok nyomor elől való menekülése, és a Ratkó-korszak komoly szakmai tudást és gyakorlatot szerzett ÁLLHATATOS tömegeinek a nyugdíba vonulásának kezdete tette be!
HA MOST-AZONNAL-NEKIFOGNA BÁRKI IS GAZDASÁGOT ÉPÍTENI, ÉS MEGFELELŐ SZAKKÉPZÉST BEINDÍTANI, egy romhalmaz eltakarításával kéne hogy kezdje! 27 esztendő romjaival.
Tudjuk jól, hogy romokat létrehozni X-idő. Ám ahelyett újat építeni X+Y idő. Az Y-idő pedig-az újjáépítés ideje-sokszorosa a rombolás idejének!
Persze ehhez szándék is kell(ene), meg alany! No meg pénz!
Tegyük fel hát a kérdést: VAN-E SZÁNDÉK! VAN-E ALANY! VAN-E PÉNZ!
Egyik sincs! Csak politikai reklámfilm van a RENDSZER DICSŐÍTŐ MOZIJÁBAN!
Azt nézzük. Aztán van aki hiszi a látványt, van aki nem hiszi!
“…Tartósan leszakadhatunk…”
-Üveghidastul, űrmúzeumostul, főtéri szökőkutastul, stadionjainkkal, térkövezett dűlőutainkkal, tanyasi villamosjáratainkkal együtt.

 

Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás.
Ha tetszett ez a cikk, oszd meg és/vagy kommentáld a cikket a facebookon, twitteren, hozzászólásokban nagyobb médiafelületeken.
Facebookon: Balrad.com, a Twitteren: @Balradcom
Támogasd a Bal-Rad munkáját pénzadományoddal postai küldemény formájában,
Molnár Erzsébet 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.

vagy paypal utalással:
Kategória: HÍREK | A közvetlen link.

Mertünk nagyot álmodni! Csakhát… bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. M szerint:

    A magyar munkaerő alacsony termelékenysége lőzung, már unalmas hazugság.
    Mikor 1millió magy külföldön bizonyítja , hogy versenyképes, sőt sok területen jobb, mint a nyugati kollegái.
    Az imperialista gyarmat rabszolgaság dalnokai persze nem erről dalolnak

  2. zz szerint:

    Marhaság te bal f@sz nem itt van elszámolva a haszon te idióta !!

    Nyugati getvák tesznek minket hatékonnyá mi 300 eurós bérekért aki észnél van mindenki lelécel !!!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.