Vidékre is leért Soros

A határok megnyitását követelte mintegy száz magyar és külföldi tüntető Röszkén szombat délután, a kormányellenes demonstráció a tranzitzónánál fejeződött be.

A tüntetők a röszkei templom melletti téren gyűltek össze, ahol előbb a helyi plébános, Liszkai Tamás mondott beszédet. A röszkei lelkipásztor hangsúlyozta, ha egy társadalom lemond a politika feletti kontrollról, akkor gyenge lesz, sebezhető, kiszolgáltatott és kihasználható olyan döntésekhez, melyek hátterét nem látja. A migráció kérdésében józanságra és bölcsességre van szükség, ha a döntés felelősségét a társadalom a politikára ruházza át, akkor saját maga felett mond ítéletet – közölte.
Schilling Árpád színházi rendező kijelentette, ami Magyarországon a menekültekkel történik, alantas, embertelen és szégyenteli. A művész bocsánatot kért azoktól az emberektől, akiknek a magyar kormány intézkedéseinek hatására megaláztatásokon kell keresztülmenniük.
A demonstrálók – köztük Juhász Péter, az Együtt elnöke és Gulyás Márton ellenzéki aktivista – ezt követően magyar és angol nyelvű transzparenseikkel dobszó és füttykoncert közepette a falu főutcáján a határhoz vonultak, ahol farkasszemet néztek a kerítéstől tíz méterre felsorakozó rendőrökkel. Itt a szónokok időrendben ismertették a magyar kormány elmúlt években hozott illegális migráció elleni intézkedéseit.
A kibővített tranzitzóna mellett a tüntetők a röszkei közúti átkelőnél a 2015 szeptemberében történt tömegzavargás során elkövetett terrorcselekmény bűntette miatt első fokon tíz év börtönre ítélt Ahmed H. szabadon bocsátását követelték, valamint bírálták a március 28-tól hatályos illegális migráció elleni szabályokat.
(atv)
Bal-Rad komm: “…a helyi plébános, Liszkai Tamás…A migráció kérdésében józanságra és bölcsességre van szükség, ha a döntés felelősségét a társadalom a politikára ruházza át, akkor saját maga felett mond ítéletet…”
-Döbrögisztánban-ahol az állam és az egyházak szimbiózisban uralkodnak-hangzott ez el!
Egy évvel egy olyam migránsreferendum után, amely ugyan érvénytelen lett, ám az eredménye 99 százalékos muszlim migránselutasítás. Egy érvényes referendumon is nagyjából hasonló arányú lehetett volna a választói vélekedés! Ezt azért nem ártana a plébános úrnak figyelembe vennie!
A többiekről-nem akarván őket sértegetni!-inkább semmit!
Egyébként a röszkei lelkesek még időben fölértek a Nagy Pesti Sorosvédő Utcabulira!

 

Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás.
Ha tetszett ez a cikk, oszd meg és/vagy kommentáld a cikket a facebookon, twitteren, hozzászólásokban nagyobb médiafelületeken.
Támogasd a Bal-Rad munkáját pénzadományoddal postai küldemény formájában,
Molnár Erzsébet 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.

 

 

Kategória: HÍREK | A közvetlen link.

Vidékre is leért Soros bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. M szerint:

    Ez elég egyértelmű, a hasznos idióták, azt a célt szolgálják, hogy hős rohadt narancsunk, a nemzetmentő szerepben tündökölhessen újra és újra.
    Nem jobbnak kell lenni, náluk rosszabbat kell kreálni!
    Ez olyan, mint Salamon zöldséges üzletében az árleszállítás, az ár marad csak felette egy nagyobb összeg van áthúzva.
    Ez csak egy újabb bizonyíték arra, hogy a másik oldal is csak imitáció, a rendszer egy a színdarabnak szereplői vannak.

  2. Tarna szerint:

    A plébános kinek a megbízásából mondott beszédet és volt erre a püspöktől engedélye?
    Így kell Nagyszombatot egy papnak meggyalázni?

  3. Élőfa szerint:

    ” Történt ugyanis, hogy a látogatás alatt Szulejmán janicsárjai – azzal az indokkal, hogy szeretnék megcsodálni a királyi székvárost – észrevétlenül beszivárogtak a kapukon, majd a stratégiai jelentőségű bástyák és falszakaszok birtokba vétele után hatalmukba kerítették a várat. A törökök rövid küzdelem után lefegyverezték az őröket, majd kitűzték a lófarkas zászlót, így a szultántól távozó magyar előkelők megdöbbenten konstatálhatták, hogy Budavár, mely von Roggendorf seregénél nagyobb haderővel szemben is sikerrel dacolhatott volna, gyakorlatilag komoly erőfeszítés nélkül Szulejmán kezére került.

    Mint ismeretes, az oszmánok az 1541-es esztendőben – 1526 és 1529 után – már harmadszor hódították meg a magyar királyi székhelyet, Szulejmán pedig ezúttal nem bizonyult olyan nagylelkűnek „pártfogoltjaival” szemben, mint a korábbi alkalmak során. A szultán a váradi békéhez hasonló kompromisszumkísérletek megelőzése érdekében az ország középső területeit közvetlenül saját fennhatósága alá vonta, és Buda székhellyel új szandzsákot alapított, mely elszigetelte egymástól Ferdinánd és János Zsigmond birtokait.

    Az özvegy királyné és gyermeke – évi 10 000 arany adó fejében – hűbérül kapta az Erdély és Partium területére zsugorodó keleti királyságot, így Izabella szeptember 5-én örökre távozott korábbi székvárosából. Egy nappal ezután érkeztek meg Budára Ferdinánd követei, akik a Habsburg uralkodó nevében évi 40 000 aranyat ajánlottak fel az újraegyesített Magyarország területéért, ám Szulejmánnak nem állt érdekében a megegyezés. Hazánk három részre szakításával energiáját már közvetlenül a Habsburgok elleni küzdelemre fordíthatta, aminek eredményeként a Kárpát-medence másfél évszázadra a két birodalom háborús ütközőzónájává vált. ”

    http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1541_augusztus_29_szulejman_szultan_csellel_elfoglalja_buda_varat/

  4. Élőfa szerint:

    “Drégelyvár elestéről, illetve Drégelyvár elárultatásáról él egy-egy verses monda is a községben. És ezekben a mondákban feltűnik a hős mellett az áruló, a negatív főszereplő. A nép a legyőzettetést nem a túlerőben és a védett hely gyengeségében akarja látni. Mindez nem lett volna elegendő, ha nem segíti az ellenséget a leggyalázatosabb emberi tett, az árulás, a belső egység meglazulása. A népi bölcsesség tudja, hogy a hősiesség és a hasznot hozó árulás kettős csábítása jellemtől függően nem egyforma minden ember számára. Az erkölcsi parancs azt diktálja, hogy a becstelen hazaárulás megbűnhődjék: büntetése halál.

    A nép ítél – a haza nem eladható.

    A Drégelyvár elestéről szóló monda Ali megtorpanásával, az ellenfél erejétől való félelmével indítja a történetet: „Nézi, nézi Ali Drégely várát, / mert ismeri a magyarok bátorságát, / A magasság és mélység ez rettentő két ellenség.”

    A vár bevehetetlennek tűnő magassága és a magyar bátorság „mélysége” arra indítja Alit, hogy még a harc megkezdése előtt megadásra szólítsa fel a védőket.

    Az üzenet, a közvetítő és az üzenetre adott válasz, ennek hősies fennköltsége ismert, a szájhagyomány sem változtat rajta. Az ostrom eredménytelensége, az óriási túlerő heves támadásának megtöretése a hősies ellenálláson, feldühíti Alit: „Sátrában dühösen járkál a basa, oly sok vesztesége van, / s a vár nincs elfoglalva. / S ekkor elárulják neki a vár leggyöngébb részét, / melyet a törökök egy titkos úton megközelítik.”

    Az árulás diadalmaskodik, bár az áruló személye homályban marad. Az utolsó összecsapás, a fenséges halál záróképében itt már megjelenik a várvédők, a hősi halottak száma: „Meghaltak mind a százötvenen.”

    A nagy ellenfélnek kijáró végtisztesség megadása a helyi vonatkozást is hangsúlyozza: „Ali basa parancsára a hős Szondy testét koporsóba teszik, / S szemben a várral egy hegy tetején, ipolyi homokba temetik.”

    Az elárultatás verses mondájában az áruló foglalkozása ismert, de néven nem nevezik.

    Az ostrom időtartama kitágul, hangsúlyozva ezzel is a védelem erejét, nem létező hadászati jelentőségét. Ali „Régen érzi a magyaroknak öldöklő csapását”, a legyőzhetetlenséget, melynek csupán a belső ellenség árthat: „Bosszankodik szörnyen, dúl-fúl haragjában, / Hogy ez a kis vár oly sokáig áll az ő útjában. // Uram, Ali basa, törökök vezére / Mit adnál, ha lesimulna homlokod redője, / Ha kezedbe adnám a győzelem kulcsát, / s felfedném előtted Drégel titkos útját. // Jutalomból Varga annyi aranyat kapsz, / Amennyi a bőrödben elfér, ha a várba juttatsz. / Tetszik e szó a Vargának, / Ennyi aranya nincs a Magyar Királynak.”

    Hogy a tett még szégyenletesebb színben tűnjön föl, maga az ellenség szolgáltat igazságot: „Elérkezett a nap, a győzelem napja, / Mikor a Varga díját oly dúsan kapta. / Megjelent a várban, mindenki látta, / hogy az örömtől mind piroslik mind a két orcája. // Te elérted célod, hadd érjem el én is, / Megegyezni mindkettőnknek igazság meg szép is. / Fogjátok meg tüstént, húzzátok le bőrét, / Töltsétek meg csillogó arannyal, az alkuvás szerint. // A Varga bőrét azonnal lehúzták, / S megtömték tetejéig csillogó arannyal. / Így járt a vén varga amért hazát árult. / Tanuljatok gonosz szívnek gonosz példájából.””

  5. stefimrich szerint:

    Az probléma,hogy a modern írástudók árulásakor is kitömték a bőrüket pénzzel,csak az ma is rajtuk feszül,erőben egészségben!

  6. Erdélyi József szerint:

    Jó lesz vigyázni fijug! Ezek a buzikat kinyírják ám!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.