Leninre emlékeztek

Vlagyimir Iljics Lenin halálának 93. évfordulójára emlékezett ma Moszkvában az Orosz Föderáció Kommunista Pártja.
A KPRF vezetői, tagjai, és moszkvaiak ezrei helyezték el koszorúikat és a megemlékezés és tisztelet virágait a Lenin-mauzóleumnál,
A megemlékezés keretében Gennagyij Andrejevics Zjuganov, a KPRF elnöke mondott beszédet.
Mottója: “Országunk jövője a korszerű szocializmus”
Ma és tegnap egyébként nemcsak Oroszország-szerte, hanem a volt Szovjetunió minden szabad utódállamában, valamint Kínában, Vietnamban, és Kubában is megemlékeztek/megemlékeznek a Szovjetunió megalapítójáról.

 

Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás.
Ha tetszett ez a cikk, oszd meg és/vagy kommentáld a cikket a facebookon, twitteren, hozzászólásokban nagyobb médiafelületeken.
Facebookon: Balrad.com, a Twitteren: @Balradcom
Támogasd a Bal-Rad munkáját pénzadományoddal postai küldemény formájában,
Molnár Erzsébet 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.

vagy paypal utalással:
Kategória: A BALOLDAL HÍREI | A közvetlen link.

Leninre emlékeztek bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Azorka1861 szerint:

    Lenin – Leningrad – Szentpètervàr
    https://www.youtube.com/watch?v=8fEbMhR_qXk

  2. Tovaris szerint:

    Lenin: A szociáldemokrácia két taktikája a demokratikus forradalomban
    Szemelvények:
    „A proletariátus csak láncait vesztheti el, a demokrácia segítségével pedig egy egész világot fog nyerni. Ezért minél következetesebb demokratikus reformjai tekintetében a polgári forradalom, annál kevésbé korlátozódik arra, ami kizárólag a burzsoázia számára előnyös. Minél következetesebb a polgári forradalom, annál inkább biztosítja a demokratikus forradalomban azt, ami a proletariátus és a parasztság számára előnyös.
    A marxizmus nem arra tanítja a proletárt, hogy félreálljon a polgári forradalomban, hogy ne vegyen részt benne, hogy a burzsoáziának engedje át a vezetést a forradalomban, hanem ellenkezőleg, arra tanítja, hogy a legerélyesebben vegyen részt benne, hogy a legelszántabban harcoljon a következetes proletár demokratizmusért, a forradalom végig viteléért. Nem ugorhatunk ki az orosz forradalom polgári-demokratikus keretei közül, de óriásira tágíthatjuk ezeket a kereteket, harcolhatunk és harcolnunk kell e kereteken belül is a proletariátus érdekeiért, közvetlen szükségleteiért, és azért, hogy meglegyenek a feltételei annak, hogy a proletariátus erőit előkészíthessük a jövendő teljes győzelemre.
    Polgári demokrácia és polgári demokrácia közt is van különbség. Polgári demokrata az a monarchista zemsztvo-képviselő is; aki a felsőház híve, aki az általános választójogot „követeli”, titokban, suba alatt pedig kiegyezik a cárizmussal holmi megnyirbált alkotmányban. És polgári demokrata az a paraszt is, aki fegyverrel kezében támad a földesurakra és a csinovnyikokra; aki „naiv republikánus” módjára „a cár elkergetését”* javasolja. Van olyan polgári-demokratikus rend, mint Németországban, és van olyan is, mint Angliában; van olyan, mint Ausztriában, és van olyan is, mint Amerikában vagy Svájcban. Szép kis marxista lenne az, aki a demokratikus forradalom korszakában figyelmen kívül hagyná ezt a különbséget a demokratizmus egyes fokai és egyik vagy másik formájának jellege között, és megelégednék azzal az „okoskodással”, hogy ez mégis „polgári forradalom”, a „polgári forradalom” gyümölcse.”

  3. Tovaris szerint:

    „Korántsem következik, hogy a demokratikus (társadalmi és gazdasági tartalma szerint polgári) forradalom nem a legnagyobb mértékben érdeke a proletariátusnak. Korántsem következik az, hogy a demokratikus forradalom nem mehet végbe olyan formában is, amely főleg a nagykapitalista, a pénzmágnás, a „felvilágosult” földbirtokos számára előnyös, de olyan formában is, amely a paraszt és a munkás számára előnyös.
    Az új „iszkrások” alapjában helytelenül fogják fel a polgári forradalom kategóriájának értelmét és jelentőségét. Elmefuttatásaikban állandóan ott kísért az a gondolat, hogy a polgári forradalom olyan forradalom, amely csak olyasmit adhat, ami a burzsoázia számára előnyös, márpedig mi sem tévesebb, mint ez a gondolat. A polgári forradalom olyan forradalom, amely nem lépi át a polgári, vagyis a kapitalista társadalmi és gazdasági rendszer kereteit. A polgári forradalom a kapitalizmus fejlődésének szükségleteit fejezi ki, és nemhogy megsemmisítené alapjait, ellenkezőleg, kiszélesíti és kimélyíti őket. Ez a forradalom ezért nemcsak a munkásosztály, hanem az egész burzsoázia érdekeit is kifejezi. Minthogy a burzsoázia uralma a munkásosztály felett a kapitalizmus idején elkerülhetetlen, teljes joggal mondhatjuk, hogy a polgári forradalom nem annyira a proletariátus, mint inkább a burzsoázia érdekeit fejezi ki. De egészen képtelen az a gondolat, hogy a polgári forradalom egyáltalán nem fejezi ki a proletariátus érdekeit. Ez a képtelen gondolat vagy ahhoz az ósdi narodnyik elmélethez vezet, hogy a polgári forradalom ellentétben áll a proletariátus érdekeivel, hogy ezért nekünk nem kell a polgári politikai szabadság, vagy az anarchizmushoz vezet, amely ellenzi a proletariátus bárminemű részvételét a burzsoá politikában, a polgári forradalomban, a polgári parlamentarizmusban.”

  4. Tovaris szerint:

    Lenin: Tézisek és előadói beszéd a polgári demokráciáról
    és a proletariátus diktatúrájáról

    1. A proletariátus forradalmi mozgalmának növekedése valamennyi országban arra késztette a burzsoáziát és a munkásszervezetekben működő ügynökeit, hogy görcsös erőfeszítésekkel igyekezzenek eszmei és politikai érveket találni a kizsákmányolók uralmának igazolására. Ezek közül az érvek közül különösen kiemelkedik a diktatúra elítélése és a demokrácia védelme. Hogy mennyire hazug és képmutató ez az érv, amelyet ezer hangnemben ismételget mind a kapitalista sajtó, mind a sárga Internacionálé 1919 februárjában tartott berni konferenciája, nyilvánvaló mindenki előtt, aki nem akarja a szocializmus alaptételeit elárulni.

    Ezt az idézetet melegen ajánlom mindenkinek, aki elítéli a proletárdiktatúrát és a polgári demokráciát isteníti…(Tovaris)

  5. Tovaris szerint:

    …”A történelem arra tanít, hogy soha elnyomott osztály nem került uralomra és nem is kerülhetett uralomra a diktatúra időszaka nélkül, azaz ha nem hódította meg a politikai hatalmat és nem törte le erőszakkal azt a kétségbeesett, veszett, semmiféle gonosztettől vissza nem riadó ellenállást, amelyet a kizsákmányolók mindig kifejtettek. A burzsoázia – amelynek uralmát most azok a szocialisták védelmezik, akik szót emelnek az “általában vett diktatúra” ellen és szívvel-lélekkel az általában vett demokrácia mellett vannak – a fejlett országokban a felkelések, polgárháborúk hosszú sora, a királyok, hűbérurak, rabszolgatartók és restaurációs kísérleteik erőszakos elnyomása árán hódította meg a hatalmat. Valamennyi ország szocialistái könyvekben, röpiratokban, kongresszusi határozatokban, agitációs beszédeikben ezerszer, milliószor magyarázták meg a népnek e polgári forradalmak, e polgári diktatúra osztályjellegét. Ezért most a polgári demokrácia védelme az “általában vett demokráciáról” való beszédek formájában, a proletariátus diktatúrája elleni lármás kirohanások formájában nem más, mint egyenes elárulása a szocializmusnak, tényleges átpártolás a burzsoázia táborába, tagadása annak, hogy a proletariátusnak joga van a maga proletár-forradalmára, a polgári reformizmus védelme éppen abban a történelmi pillanatban, amikor a polgári reformizmus csődbe jutott az egész világon és amikor a háború forradalmi helyzetet teremtett”…

  6. Tovaris szerint:

    …”A szocialisták, amikor a polgári civilizáció, a polgári demokrácia és a polgári parlamentarizmus osztályjellegét magyarázzák, valamennyien azt a gondolatot fejezik, amelyet Marx és Engels fogalmaztak meg a legnagyobb tudományos pontossággal, amikor azt mondták, hogy a legdemokratikusabb polgári köztársaság sem egyéb, mint gépezet, amellyel a burzsoázia elnyomja a munkásosztályt, egy maroknyi tőkés elnyomja a dolgozó tömegeket.  Azok közt, akik jelenleg üvöltve tiltakoznak a diktatúra ellen és síkraszállnak a demokrácia mellett, nincs egyetlen forradalmár, egyetlen marxista sem, aki ne esküdözött volna égre-földre a munkásoknak, hogy elismeri a szocializmusnak ezt az alapigazságát; most viszont, amikor a forradalmi proletariátus forrong és megmozdult, hogy ezt az elnyomó gépezetet megsemmisítse és kivívja a proletariátus diktatúráját, a szocializmusnak ezek az árulói úgy tüntetik fel a dolgot, mintha a burzsoázia a dolgozókat a “tiszta demokráciával” ajándékozta volna meg, mintha a burzsoázia lemondott volna az ellenállásról és hajlandó volna alárendelni a magát a dolgozó tömegeknek, mintha a “demokratikus köztársaságban” nem létezne semmiféle államgépezet a tőke által való elnyomására”…

    Ezt a szöveget ismételgették az áruló pártnómenklatúra tagjai 1989-ben is. Nem ismerős? Még hogy Lenin elavult? Korszerűbb, mint valaha…(Tovaris)

  7. Tovaris szerint:

    Nem akarom az egész Lenin által írt értekezést ide citálni, akinek kell, elküldöm.

  8. aaa szerint:

    A videó szerint igen sokan emlékeztek meg. ( Jómagam ezt nem is gondoltam !) Akkor
    ” csak nem ment ki a divatból”. ( Én azt hittem ott is “félredobták” mint nálunk.)

    • Tovaris szerint:

      A kommunistáknál “soha nem megy ki a divatból” Lenin. Ha mégis, ott kommunistákról, kommunista ideológiáról már nem lehet beszélni.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.